195513. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bisz-indolvázas alkaloidok stabil oldatainak előállítására
1 195 513 2 A találmány olyan vizes oldatok előállítására vonatkozik, amelyek bizonyos bisz-indolvázas vegyületeket új fém-komplexek formájában tartalmaznak, és ennek következtében lényegesen megnövekedett stabilitással rendelkeznek. Az első ismert bisz-indolvázas vegyületek a természetben előforduló alkaloidok voltak, amelyek közül elsőként a vinblasztint (VLB) izolálták a Vinca rosea L. növényből (3 097 137 számú USA-beli szabadalmi leírás). Ezt követte néhány további természetes vegyület, így a Ieurozin (Leu) és a vinkrisztin (VCR) izolálása (3 370 057, illetve 3 205 220 számú USA-beli szabadalmi leírások), majd további, szintetikus származékok előállítása. A kutatást ösztönözte, hogy a vegyületcsaládon belül kiemelkedő daganatellenes hatású vegyületeket talállak. Az ismert bisz-indol alkaloidok daganat-terápiában betöltött szerepét figyelembe véve a vegyületek előnyös képviselője az (I) - általános képlettel foglalhatók össze. A képletben R’ jelentése metilcsoport, vagy formilcsoport. Az R1 helyén metilcsoportot tartalmazó vegyület a vinblasztin (VLB), míg az R1 helyén formilesoportot tartalmazó a vinkrisztin (VCR). A 20’-heiyzetben a hidroxilcsoport mindkét esetben (3-, az etilcsoport a-térállású. A daganatellenes hatású bisz-indol-alkaloidokat intravénásán adagolják a daganatos megbetegedésben szenvedőknek, ezért célszerű lenne a vegyületeket oldat (injekciós vagy infúziós készítmények) formájában kiszerelni és forgalomba hozni. Erre, egészen a legutóbbi időkig, a bisz-indol-alkaloidok vizes oldatainak nem kielégítő stabilitása miatt nem volt lehetőség, az eddig a klinikai gyakorlatban bevezetett két legfontosabb daganatellenes bisz-indol-alkaloid, a vinkrisztin és a vinblasztin sóikból — elsősorban szulfátjaikból — készített liofilizátumot tartalmazó porampullák, illetve a liofilizátumot és az oldószer komponenst külön-külön tartalmazó kétampullás készítmények formájában került forgalomba. Ez a megoldás egyrészt a liofilizálás költségessége miatt, másrészt klinikai felhasználás során az újraoldással kapcsolatos problémák következtében nem megfelelő. Vinka-alkaloidok formálására kidolgozott javított eljárást ismertet a 897 280 számú belga szabadalmi leírás. A leírás szerint vinka alkaloidokat tartalmazó vizes gyógyszerészeti készítményeket állítanak elő úgy, hogy gyógyszerészetileg elfogadható vinka dimer sót, poliolt, az oldat pH-értékét 3,0—5,0 között tartó acetát puffert és mikroorganizmus szaporodást gátló adalékanyagot kevernek össze. A stabilitásról — konkrét mérési eredmények nélkül - azt közük, hogy a találmány szerinti eljárással formált vinkrisztin-szulfát 9 hónapig 5 °C-on tárolva eredeti hatóanyag koncentrációjának 94-99 %-át megőrizte. Az időközben forgalomba lio/.olt, ilyen eljárással készült vinkrisztin injekciós készítményekre továbbra is alacsony hőmérsékletű (5 °C) tárolást írnak elő, és csak 1 éves eltarthatóságot garantálnak. Célul tűztük ki bisz-indol-alkaloidok olyan vizes oldatainak előállítását, amelyek stabilitása lényegesen meghaladja az eddig ismert összetételű oldatok stabilitását, és szobahőmérsékleten is hosszabb időtartamú tárolást tesz lehetővé. Kísérleteink során azt találtuk, hogy az (I) általános képletű — R1 a korábbi jelentésű — bisz-indol-alkaloidok sói komplexképzésre alkalmas, többértékű fémekkel, 2 közelebbről kalciummal, cinkkel és magnéziummal, fémkomplexet képeznek, amelyek vizes oldatban, 3,0 és 6.0 közötti pll-értékcn igen jó stabilitást mutatnak. Ennek megfelelően találmányunk tárgya eljárás az (I) általános képletű bisz-indolvázas alkaloidok - a képletben R1 jelentése forrni!- vagy metilcsoport — kalcium-, cink- vagy magnézium-komplexeinek előállítására a pH 3,0 és 6,0 közötti értéken tartására alkalmas puffert, adott esetben izolonizálószert és adott esetben szerves segédoldószert és/vagy konzerválószert és/vagy antioxidánst tartalmazó vizes oldatban, oly módon, hogy a bisz-indolvázas alkaloidok - a képletben R1 a tárgyi körben megadott jelentésű — gyógyászatiig elfogadható sóját kalcium-, cink- vagy magnézium — szerves vagy szerveden anionnal képzett, vízoldható sójával reagáltatjuk. A bisz-indolvázas vegyületek fém-komplexei újak. Az irodalomban eddig csak a 20'S-dezoxivinblasztin N-2'-bór-komplexét (Chemical Abstracts, 99, 624 [1983] 99:140214) illetve bizonyos vinblasztin-típusú bisz-indol-alkaloidok tubulinnel képezett komplexét (854 053 számú belga szabadalmi leírás) ismertették. A tubulin nagy molekulasúlyú protein, amely, az idézett szabadalmi leírás szerint, 6,6 és 7,6 pH-érték között alkot komplexet a vizsgált bisz-indol-alkaloidokkal. A komplexek vizes oldatban mutatott stabilitásáról egyik közleményben sem történt említés. A találmány szerinti eljárásban a komplexképzéshez a cink, magnézium- vagy kalcium, szerves vagy szervetlen anionokkal, így telített, egybázisú karbonsavakkal, így például hangyasavval, ecetsavval, 6 szénatomos oxisavakkal, például glükonsavval, levulinsavval, laktobionsavval; diszacharidokkal, például szacharózzal; vagy szervetlen savakkal, például kénsavval alkotott sóit használhatjuk. A fémeket előnyösen glükonát vagy acetát formájában adjuk a reakcióelegyhez. A komplexképzést 3,0 és 6,0 pH-érték között végezzük, és a pH-t valamilyen alkalmas puffer-rendszerrel, például egy, az oldat pH-értékét a megadott határok között tartó acetát-pufferrcl, így nátrium-acetát/ecetsav rendszerrel stabilizáljuk, de pufferként glükonát, így például kalcium-glükonát is használható. Ha a találmány szerinti eljárással injekciós célra közvetlenül felhasználható oldatokat állítunk elő, ezekben a bisz-indol-alkaloidok koncentrációja a hatóanyagok hatásos dózisának és terápiás szélességének függvénye. A bisz-indol-alkaloid koncentráció általában 0,01 — 10 mg/ml, előnyösen 0,1 — 10 mg/ml, legelőnyösebben 0,5— 1.0 mg/ml. Miután a vinkrisztin általában alacsonyabb dózisban hat, ennél általában kisebb hatóanyagkoncentrációjú oldatokat célszerű készíteni, míg a valamivel nagyobb dózisban ható vinblasztin esetében a hatóanyagkoncentráció előnyösen valamivel nagyobb. Polarográfiás mérések szerint a komplexképzést a fenti körülmények között végezve dominánsan 1:1 mólarányú fém : bisz-indol-alkaloid komplexek képződnek. Ezért a fémsót előnyösen a bisz-indolvázas alkaloidra számítva legalább mól-ekvivalens mennyiségben alkalmazzuk. Annak érdekében azonban, hogy garantáltan a teljes bisz-indol-alkaloid mennyiséget komplexbe zárjuk, célszerű a fém-só kis feleslegével dolgozni. 1 mg vinkrisztinszulfátra számítva a Ca2 f mennyisége például előnvosen 41—100 fig, legelőnyösebben mintegy 50 pg; a Mgi+ ion mennyisége előnyösen 24—55 pg, legelőnyösebben mint5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
