195503. lajstromszámú szabadalom • Eljárás flavolignan-származékok és az azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 195 503 2 újra képződik. Ezek nagy száma ellenére sikerült a vegyü- Ictck közül néhánynak a szerkezetét felderíteni. Többek között kimutatható volt, hogy a bőr égéseinél keletkező vegyületek hasonlóságot mutatnak azokkal a vegyüietekkel, amelyek a lipidperoxidácíónál képződnek. Hasonlóságok vannak ezeknek a vegyületeknek a toxikus hatásait tekintve is. Kiváltképpen hatásos a mérgező hatású, különböző lánchosszúságú, telített és telítetlen aldehidek képződése a lipidperoxidáció következményeként [Benedetti és munkatársai: Identification of 4- hydroxynonenal as a cytotoxic product originating from the peroxidation of liver microsomal lipids, Biochim. Biophys. Acta, 620, 281—296 (1980)] és a termikus bőrkárosodás következményeként [K. H. Schmidt és munkatársai: Studies on the structure and biological effects of pyrotoxins purified from burned skin, World J. Surg. 3, 361—365 (1979)]. Fel kell tehát tételezni, hogy az égések a sejtszerkezet oxidativ károsodásához vezetnek. Ezért vizsgáltuk a membránlipidek autooxidatív elváltozásait, mint a súlyos égések utáni autointoxikáció következményeit. Elsősorban a membránlipidek zsírsavösszetételében végbemenő elváltozásokat tanulmányoztuk. Megvizsgáltuk továbbá, hogy a találmány szerint előállított szilibinin-származékok mennyiben befolyásolják a membránlipidek zsírsavösszetételének változásait. Változások a membránlipidek zsírsavösszetételében súlyos égések után 360 g átlagsúlyú hím Wistar-patkányokat hármas csoportokban, víz és száraztakarmány tetszőleges felvétele mellett tartottunk. A hőmérséklet a kísérlet kezdetéig 22 °C szobahőfok volt, a kísérlet megkezdése után az állatokat 30 °C-on tartottuk. A bőrön az égéseket 20 cm2 felületű rézbélyegzővel, konstans nyomáson és 250 °C hőmérsékleten létesítettük. Abból a célból, hogy a mélyebben fekvő szervek hőkárosodását kizárjuk, a bőrt levegővel hűtött üreges spatulán húztuk át. Ezzel az állatrnodcllal igen exakt égési traumák létesíthetők, amelyek konstans túlélési arányokat biztosítanak. A kísérletek megkezdése előtt az állatokat 50 mg/kg nembutallal narkotizáltuk. Az égés után az állatok a sokk megelőzésére i.p. injekcióban 20 ml Ringer-laktátoldatot kaptak. 5. kísérleti csoportot képeztünk: a) normál csoport: teljesen sértetlen állatok; b) kontrollcsoport I.: csak szilibininkezelés, 6 napon át, 75,5 mg szilibinin-C-2,,3-dihidrogén-szukcinát- dinátriumsóval; c) kontrollcsoport II.: látszatra operált állatok; d) égett állatokat tartalmazó csoport: 25%; 250 °C, 20 mp, 0,5 at; e) kísérleti csoport: olyan állatokat tartalmaz, amelyeket 6 napon át, kezdve 1 nappal az égés előtt, 75,5 mg szilibinin- C-2\ 3 - dihidrogén-szukcinát- dinátriumsóval kezeltünk. A mikroszómák izolálása céljából az állatokat a kísérleti időtartam vége után narkózisban kivéreztettünk. Ezután kivettük a májukat, azokat megmértük, és azonnal jéghideg izoláló közegbe (0,25 mM szacharóz, 1 mM etiléndiamin-tetraecetsav, 10 mM trisz-HCl, pH = 7,2) tettük. A májat felaprítottuk és a fenti közegben homogenizáltuk. A mikroszóma-frakciókat differenciál-centriíugálássnl választottuk szét. A mikroszómákat újra szuszpendáltuk és ismét centrifugáltuk. Végül olyan szuszpenziót állítottunk elő, amelynél 1 ml szuszpenzió 1 g májszövetnek felelt meg. A lipideket J. Folch módszerével [A simple method for the isolation and purification of total lipids from animal tissues: J. biol. Chem. 226, 497—508 (1957)] határoztuk meg, amit Bligh és Dyer módosított [A rapid method of total lipid extraction and purification: Can. J. Biochem. Physiol., 37, 911-917 (1959)]. Az extrahált mikroszóina-lipideket nátrium-hidroxiddal elszappanosítottuk. A szabad zsírsavakat bór-triflucrid/metanol hozzáadásával szappanosítottuk el. A metanolt lepároltuk, és a hidrofil melléktermékeket eltávolítottuk, majd a zsírsavésztereket kvantitative meghatároztuk. A meg nem égett állatok csoportjánál a zsírsavmintában említésre méltó változás nem volt megállapítható. A narkózis és a csekély operatív beavatkozás tehát a mikroszomális lipidekben változást nem okoznak. Ez okból a további összehasonlításokhoz a normál csoportot és a kontrollcsoportot együtt kontrollcsoportonként összefogtuk. A meg nem égett és a megégett állatok összehasonlítása mikroszomális zsírsavmintáikat tekintve, terhelő eltolódásokat mutat a telítetlen zsírsavaktól a telített zsírsavakig. Az 1. ábra a zsírsaveloszlást mutatja a mikroszomális máj lipidekben és a termikus bőrkárosodás által előidéz ett változásokat. A palmitinsav (C16) mennyisége az égé:; után az összes zsírsav 25,1 %-áróI 34,4%-ára növekedik. A sztearinsavnál (C18) ez a mennyiség a megégett állatoknál 46,3%, ami 13,2%-kaI több, mint a kontroll állatoknál kapott érték, Az olajsavnál (C18 :1) csekély, nem jelentős csökkenés észlelhető. A linolsav (C18:2) égés utáni mennyisége a kiindulási értéknek körülbelül 1/3 részére esik vissza. Az arachidonsav (C20 :4) mennyiségi égés után a kiindulási tartalomnak csak 31%-a. Az alábbi táblázat a szilibínin-C-2',3-dihidrogénszukcinát-dinátriumsó befolyását mutatja a megégett és meg nem égett állatok zsírsavmennyiségére. 1. Táblázat I’atkányműj mikroszomális lipideinck zsírsavmintája szilibinin-C-2', 3- dihidrogén-szukcinát- diná trium sóval végzett kezelés után, megégett és meg nem égett állatoknál C16 C18 C18:1 C18 :2 C20 :4 Meg nem égett áfátok 29,8% 37,2% 8,9% 9,6% 16,2% (Kontrollcsoport I.) ±6,2 ±12,3 ±1,1 ±3,3 ±4,9 Megégett 25,4% 37,5% 7,8% 11,4% 18,0% áfa tok ±6,0 ±8,6 ±1,0 ±5,3 ±9,1 A táblázatból látható, hogy a találmány szerinti kezelés egy szilibinin-származékkal a meg nem égett kontroll állatoknál nem okoz lényeges változásokat a kezeletlen állatokhoz viszonyítva. A megégett állatoknál a terápia teljesen kiküszöböli a telítetlen zsírsavak csökkenését. 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
