195490. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új hipoglikémiás hatású imidazólium származékok előállítására

1 195 490 2 A találmány tárgya, eljárás új (I) általános képletű hipoglikémiás anyagok előállítására. A diabetes mellitus (cukorbaj) az egész szervezetre kiterjedő általános betegség, amelyet az inzulin, szén­hidrátok, zsírok és fehérjék metabolizmusában bekö­vetkező rendellenességekkel és a véredények szerkeze­tének és működésének rendellenességeivel jellemeznek. A betegségnek számos oka lehet. Lehet nagymértékben genetikus eredetű és származhat a beteg fizikai megter­helésének mennyiségétől, típusától, illetve az, egyén táplálkozásától. A diabetes mellitus elsődleges szimptó­­mája a hiperglikémia, azaz a magas vércukor tartalom, amelyet gyakran kísér glycosuria, a vizeletben abnor­málisa magas cukortartalom, és polyuria, a nagy meny­­nyiségű vizelet kiválasztás. További szimptómák is je­lentkeznek krónikus, vagy hosszan fennálló cukorbaj esetében, és ez például a véredények falainak deformá­­lódása lehet. Habár több szerv is meg lehet támadva ilyen véredény deformációk által, a legérzékenyebb erre a szem. így hosszan fennálló diabetes mellitus még abban az esetben is, amikor inzulinnal kezelik, vaksá­got okozhat. Két ismert típusú cukorbetegség van. A fiatalkori cukorbaj, vagy ketosis-prone az élet korai szakaszában alakul ki és sokkal súlyosabb szimptómái vannak, csak­nem biztosan későbbi érrendszeri rendelleneségeket okoz. Az ilyen cukorbaj kezelése gyakran igen nehéz. A másik a felnőttkori cukorbetegség, vagy ketosis-re­­sistant diabetes. Ez az élet későbbi szakaszában fejlő­dik ki, és enyhébb, valamint fokozatosan jön létre. Az orvostudomány egyik legjelentősebb előrelépése volt amikor 1922-ben Banting és Best kimutatta az in­zulin alkalmazhatóságát cukorbetegségben szenvedő emberek kezelésében. Ennek ellenére a betegség alap­vető biokémiai okai és képe még ma sem tisztázott, és a cukorbetegség ma is az egyik legsúlyosabb egészség­­ügyi probléma. Úgy becsülik, hogy az Amerikai Egye­sült Államok lakosságának két százaléka szenved ennek a betegségnek valamilyen formájában. A diabetes mellitus kezelésében nagy előrelépést je­lentett az orálisan adagolható hipoglikémiás szerek ki­­fejlesztése. A hipoglikémiás szerek alkalmasak a hiper­glikémia kezelésére, mert a vérben a cukor-szintet csök­kentik. A „hiperglikémia” alatt olyan állapotot értünk, amikor a vér cukortartalma abnormálisán magas. Az orálisan adagolható hipoglikémiás szereket általában felnőttkori cukorbaj kezelésére alkalmazzák, mert az idősebb kori cukorbajban szenvedők gyógyulásának va­lószínűsége sokkal nagyobb, mint a fiatalkori cukorba­jos betegeké. A találmány tárgya eljárás új, orálisan adagolható (1) általános képletű hipoglikémiás anyagok előállítására, amelyek felnőttkori cukorbetegségben szenvedő emlő­sök vércukor szintjét képesek csökkenteni. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyülete­­ket emlősök magas vércukor szintjének csökkentésére alkalmazhatjuk. A találmány szerinti (1) általános képletű vegyüle­­tekből gyógyszerészeti készítmények állíthatók elő oly módon, hogy valamely (I) általános képletű vegyületet és gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyagot, hí­gítóanyagot vagy tablettamasszák keverünk hozzá. A találmány tárgya tehát eljárás az (I) általános kép­letű vegyületek előállítására, ahol az általános képlet­ben R1 jelentése 1 —4 szénatomszámú alkilcso­port, R2 és R3 jelentése egymástól függetlenül lehet hid­­robénatom vagy 1—4 szénatomszámú alkilcsoport minden egyes R jelentése egymástól függetlenül lehet hidroxiesoport, 1—4 szénatomszámú al­kilcsoport, 1—4 szénatomszámú alkoxi­esoport vagy trifluor-metil-csoport, X" jelentése gyógyszerészetileg elfogadható amion, és m jelentése 0, 1, vagy 2; azzal a feltétellel, hogy amennyiben R1 jelentése metilcsoport, R2 és R3 jelentése hidrogénatom, m jelentése nem 0, és amennyiben R1 jelen­tése metilcsoport, R2 és R3 jelentése hidrogénatom, X" jelentése bromidion és m jelentése 1, R4 jelentése nem 4-metoxi- vagy 4-metil-cso­port. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általá­nos képletű molekulák jelentős csoportja, ahol az álta­lános képletben minden R4 jelentése egymástól függet­lenül hidroxiesoport, 1—4 szénatomszámú alkilcsoport vagy 1 —4 szénatomszámú alkoxiesoport. A találmány tárgya eljárás az (1) általános képletű vegyületek előállítására, az alábbi eljárásokkal: a) egy (III) általános képletű alkil-imidazolt egy (IV) általános képletű fenacil-vegyülettel reagáltatunk, b) egy (V) általános képletű 1-fenacil-imidazolt egy (VI) általános képletű alkilezőszerrel reagáltatunk. A találmány szerinti eljárás leírásában minden hő­mérséklet-értéket Celsius fokban adunk meg, minden mennyiséget tömegben fejezünk ki, illetve folyadékok esetében a térfogatot adjuk meg. A leírásban alkalmazott ,,1—4 szénatomszámú alkil­csoport elnevezés alatt 1-4 szénatomszámot tartal­mazó egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoportot ér­cünk. Ilyen jellemző 1—4 szénatomszámű alkilcsoport pl. a metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, szek-butil-, ízobutil- vagy a terc-butil-csoport. Az ,,1—4 szénatomszámú alkoxiesoport elnevezés alatt 1—4 szénatomot tartalmazó egyenes vagy elágazó szénláncú alkoxiesoportokat értünk. Ilyen jellemző al­koxiesoport például a metoxiesoport, az etoxiesoport, a propoxi-csoport, az izopropoxi-csoport, a butoxi-cso­­port, a szek-tuboxi-csoport, az izobutoxi-csoport vagy a t-butoxi-csoport. A találmány szerinti eljárással előállított vegyiete­ket imidazolium sók és így „gyógyszerészetileg elfogad­ható aniont tartalmaznak, amelyet a képletben X jel­lel adunk meg. A gyógyszerészetileg elfogadható anion bármely olyan anion lehet, amely imidazolium kation­nal egyesülve „gyógyszerészetileg elfogadható sót ké­pez. A gyógyszerészetileg elfogadható só elnevezés alatt olyan sókat értünk, amelyek melegvérű állatok terápiá­jában alkalmazhatók. Ilyen szokásosan alkalmazott anion lehet a klorid, bromid, jodid, valamely szulfonát, például p-toluol-szulfonát, nictánszulfonát, p-bróm-fe­­nil-szulfonát, foszfát, karbonát, oxalát, szukcinát, cif­rát, benzoát, acetát és hasonló ion. Előnyösen és szoká­sosan alkalmazott a bromidion. Más előnyös ion a klo­ridion. Az alábbiakban felsorolunk a találmány szerinti eljá­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 n

Next

/
Oldalképek
Tartalom