195487. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinolin származékok előállítására
3 195 487 4 J. Am. Chem. Soc. 73, 24 1 5 /1951 /; R. B. Fearing, S. W. Fox: J. Am. Chem. Soc. 76, 4382-5 /1955/j Org. Synth. Coll. Vol. III. 440 John Wiley et Sons, Inc. /1955/). Az (1) általános képletű új vegyületek tautomereket képeznek (lásd /I/ és /IA/ általános képlet). Találmányunk az. (I) általános képletű vegyületek összes tautomer formájának előállítására kiterjed Az (I) általános képletű vegyületek — mint már említettük - sugárérzékenyítő hatással rendelkeznek és a hipoxiás sejteket terápiás besugárzással szemben fokozottan érzékennyé teszik. A humán rosszindulatú daganatok terápiás kezelése jelenleg sebészi beavatkozás, kemoterápiás kezelés és besugárzással végzett inaktiválás útján történik. A fenti módszerek külön-külön vagy együttes alkalmazása révén jelentős előrehaladás történt a daganatok eradikációja szempontjából, a vált eredmény azonban sok esetben elmarad. A szakemberek véleménye szerint a jövőben a sugárforrások teljesítményének további fokozása már nem várható, ugyanakkor a magas LET-értékű sugárzások (neutronok, protonok, mezonok, ionok stb.) alkalmazása technikai, műszaki korlátokba ütközik és rendkívül költséges. Fentiek miatt a terápiás hatás fokozásának egyik útja a daganatos sejtek sugárzásra adott válaszának (reagálásának) kedvező irányba történő megváltoztatása (érzékenyítés), valamint a normál szövetek és sejtek károsodásának kivédése (radioprotekció). Ezt az elvi irányvonalat követve világszerte kutatások kezdődtek és ezek az ún. elektronaffin radioszenziterekhez vezettek. E vegyületek legfontosabb képviselői a nitro-imidazol-származékok, különösen a leírás elején a technika állásának ismertetésénél említett 1 -/2-hidroxi-etil/-2-metil-5-nitro-imidazol (metronidazol) és a 3-metoxi-l-/2-nitro-imidazol-1 -il/-2-pTopanol (misonidazol). Ismeretes (T.W. Wong, G. F. Withmore and S. Gulyás: Radiat. Rés. 75, 541—555 / 1978/), hogy a sugárhatást módosító képesség jellemzésére a sejtkultúrák besugárzás után felvett túlélési görbéinek paraméterét használják. A görbe jellemzésére elsősorban a túlélési görbe exponenciális szakaszának meredeksége és az ebből következő közepes halálos dózis (D0) valamint az extrapolációs szám (N) alkalmas. A dózis sokszorozó hatás (dose multiplicative radiosensitization) a vegyületeknek az a tulajdonság, amelynek Íratására a görbe meredekebbé válik, azaz D0 értéke csökken. A dózis összegező képesség (dosc-additive radiosensitization) hatására a túlélési görbe válla csökken és az emlős sejtekre jellemző, szigmoid lefutási görbe exponenciálisba megy át. Ez azt jelenti, hogy míg a kezeletlen sejtek pusztulása csak meghatározott mennyiségű besugárzó dózis után indul meg, a fenti képességgel rendelkező vegyületekkcl történő kezelés hatására a sejtpusztulás már kisebb sugárdózis esetén is észlelhető. A sugárhatás módosítás jellemzésére szolgál ezen kívül a látszólagos küszöbdózis is (quasi threshold dosc.Dq). Ez a görbe vállszélességét megadó dózis (Dq=D0ln\). E dózisnak a biológiai hatás szempontjából az a jelentése, hogy a sejtpusztulás bekövetkezéséhez milyen minimális dózis beadására van szükség. Az ismert nitro-imidazol származékok fokozzák a hipoxiás sejtek sugárérzékenységét, azonban csaknem kizárólag a dózissokszorozó hatás révén. A nitro-imidazol-származ.ékok további hátránya, hogy klinikai kipróbálás során a szükséges hatásos dózisok beadása után súlyos neurotoxikus tünetek lépnek fel és ez jelentős mértékben gátolja e vegyületek humán gyógyászatban történő alkalmazását. A találmányunk szerinti eljárással előállítható (I) általános képletű új vegyületek a fenti hátrányokat meglepő módon nem mutatják, kedvező toxieitás mellett dózis-sokszorozó érzékenyítéssel és dózis-összegező hatással egyaránt rendelkeznek és ezért kitünően alkalmazhatók a humán daganatok kombinált kezelésére. A találmányunk szerinti eljárással előállítható új vegyületek hatását az alábbi kísérletekkel igazoljuk: 1. Az (I) általános képletű vegyületek toxieitását és sugárzásmódosító hatását az. irodalom szerint legértékesebb nitro-imidazol-származék — mizonidazol — aktivitásával hasonlítjuk össze. Az (1) általános képletű vegyületek és a mizonidazol hatását azonos teszt-rendszeren (in vitro tenyésztett kínai hörcsög ovárium sejtek /CHO/) és hasonló körülmények között (oxigenizált és hipoxiás környezet — tápmédium 10% borjúsavóval) határozzuk meg. Az (I) képletű vegyületek egyik jeles képviselője — az N-/3-nitro-4-kinolin/-morfolino-karboxamidin kísérleti állatokon (CFLP/egér) is kedvező 'oxieitást mutat, amint az az 1. táblázatból kitűnik. 1. táblázat Teszt-vegyület LD50 p.o. * 2 3 N-/3-nitro-4-kinoliI-/morfolino karboxamidin 2000 mg/kg 2. Az ismert nitro-imidazol-származékok — mint már említettük — kizárólag dózis-sokszorozó hatással rendelkeznek (a túlélési görbe meredeksége nő, ezállal a közepes hatású dózis /D0/ csökken). Ezzel szemben az (I) általános képletű új vegyületek, mint dózis-sokszorozó, mind dózis-összegezű hatást mutatnak, így az emlős-sejtekre jellemző úgynevezett szigmoid (váll-alakú) túlélési görbe exponenciális lefutásúba megy át (az eredő extrapolációs szám /N/ értéke 1-re csökken). A fenti, a szakirodalom szerint fontosnak tekintett hatás a mizonidazol esetében csak kis mértékben jelentkezik (T. W. Wong, G. F. Withmore and S. Gulyás: Radiat. Rés. 75, 541-5 5 5 /1978/)- Hipoxiás környezetben, több órás inkubálás után az extrapolációs szám (N) értéke nem csökken 5 alá. Egy másik ismert vegyiiht, a diamid esetében a hatóanyag koncentrációjától függően dózis-sokszorozó vagy dózis-összegező hatás j ílentkezett. a két hatás együttesen azonban nem lépett fel (J. W. Harris, J. A. Power and C. J. Koch: Radiat. Rés. 64, 270-280 /197 5/). Magasabb hőmérsékleten (37 °C) a diamid rendkívül toxikusnak bizonyult és ezért az állati vagy emberi szervezetben való kipróbálása szóba sem jöhetett. 3. Az (1) általános képletű új vegyületeknek az ismert kémiai érzékenyítő szerekkel szemben mutatott előnye fentieken kívül a dózis-sokszorozó hatáserősség összehasonlításakor is jelentkezik. Ezt számszerűleg a közepes halálos dózissal jellemezhetjük. A kísérlet hipoxiás kínai hörcsög ovárium sejteken végezzük cl. 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
