195484. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,3,4,9-tetrahidro- 1H-karbazol- 1-ecetsavszármazékok és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
3 195 484 4 vegyületet. Sóképzésre alkalmas szervetlen bázisok például az alkálifémek vagy alkáli földfémek, például a nátrium, kálium, magnézium, vagy kalcium hidroxidjai, karbonátjai, hidrogén-karbonátjai vagy alkoxidjai. Megfelelő szerves bázisok például a rövidszénláncú mono-, di- és trialkil-aminok, amelyekben az alkilcsoport legfeljebb három szénatomos, például a metil-amin dimetil-amin, trimetil-amin, etil-amin, di- és trietil-amin metil-etil-amin; a mono-, di- és trialkanol-aminok, amelyekben az alkano! rész legfeljebb 3 szénatomos, így a mono- di- és trietil-amin; a legfeljebb 6 szénatomos alkilén-diaminok, így a hexametilén-diamin; a fenilcsoporttal helyettesített alkil-aminok, így a benzilamin; a legfeljebb 6 szénatomot tartalmazó telített vagy telítetlen gyűrűs bázisok, így a pirrolidin, a piperidin, a morfolin, a piperazin és ezek N-alkil- és N-hidroxi-alkil-származékai, így az N-metil-morfolin és a N-(2-hidroxi-etil)-piperidin, valamint a piridin. Megemlítjük még a megfelelő kvatemer; sókat, például a tetraalkil- (például tetrametil), alkil-alkanol- (például metil-trimetanol- és trimetil-monoetanol-) és gyűrűs ammónium-sókat, például az N-metil-piridinium-, N-metil-N-(2-hidroxi-etil)-morfolinium-, N,N-dimetilmorfolinium-, N-metiI-N-(2-hidroxi-etil)-morfoIinium- és N,N-dimetil-piperidinium-sókat, amelyek vízoldékonysága igen jó. Általában azonban minden olyan ammóniumsó alkalmazható, amely fiziológiás szempontból elfogadható. Az (I) általános képletű savból számos, ismert módon készíthetünk sókat. Például szervetlen sók esetén előnyös, ha az (I) általános képletű savat a kívánt szervetlen sónak megfelelő legalább egy ekvivalens mennyiségű hidroxidot, karbonátot vagy hidrogén-karbonátot tartalmazó vizes oldatban oldjuk. Előnyösen a reagáltatást vízzel elegyedő, az adott reakciókörülmények között közömbös szerves oldószerben, például metanolban, etanolban, dioxánban végezzük víz jelenlétében. Ha például nátrium-hidroxidot, nátrium-karbonátot vagy nátrium-hidrogén-karbonátot alkalmazunk az ismertetett reakcióban, a nátriumsó oldatát kapjuk. Ezt az oldatot bepárolva, vagy mérsékeltebben poláros, vízzel elegyedő oldószert adagolva az oldathoz, például rövidszénláncú alkanol, például butanol, vagy rövidszénláncú alkanon, például etil-metil-keton alkalmazásával a kívánt sót szilárd formában nyerjük. Aminsó képzésére az (I) általános képletű vegyületet megfelelő mérsékelt vagy alacsony polaritású oldószerben, például etanolban, acetonban, etil-acetátban, dietil-éterben vagy benzolban oldjuk, és a kívánt kationnak megfelelő amint legalább egy ekvivalens mennyiségben adjuk az oldathoz. Ha a kapott só nem csapódik ki, általában bepárlással vagy alacsony polaritású, a reakcióeleggyel elegyedő oldószer, például benzol vagy petroléter adagolásával nyerhető ki szilárd formában. Ha az amin viszonylag illékony, a felesleg könnyen eltávolítható bepárlással. A kevéssé illékony aminokat előnyösen lényegében ekvivalens mennyiségben alkalmazzuk. Kvaterner ammónium-kationt tartalmazó sókat úgy állítunk elő, hogy az (1) általános képletű savat vizes oldatban ekvivalens mennyiségű megfelelő kvaterner ammónium-hidroxiddal elegyítünk, majd a vizet lepároljuk. A találmány körébe tartozik azoknak a diasztereoizomereknek az előállítása is, amelyeknek 4-helyzetű helyettesítője az 1-helyzetű ecetsavlánchoz képest ciszvagy transz-helyzetű. Ugyancsak a találmány körébe tartozik az (1) általános képletű vegyületek aszimmetria centrumaiból adódóan létező optikai izomerjeinek előállítása. Ezek az izomerek lényegében tiszta formában nyerhetők ismert elválasztási eljárásokkal vagy szterikusan ellenőrizhető szintézissel. Gyulladásgátló hatás vizsgálata Az (I) általános képletű triciklusos ecetsavszármazékok gyulladásgátló aktivitását szokásosan alkalmazott farmakológiai vizsgálatokkal, például adjuvánssal kiváltott ödéma gátlásán vizsgáljuk. A teszt célja annak meghatározása, hogy a vizsgálandó gyógyszer képes-e patkányban akut gyulladásgátló hatás kifejtésére. Ezt a tesztet a gyulladásgátló gyógyszerek elsődleges screenelésére használják. A vizsgálatokat 180—200 g testtömegű hím Sprague Dawley patkányokon végezzük. Az állatok vizet ad libitum kapnak, de a táplálékot a vizsgálat előtt 18 órával megvonjuk tőlük. Freund-féle komplett adjuvánst készítünk 5 mg elölt és szárított Mycobacterium butyricum (Difco) 1 ml folyékony paraffinban való szuszpendálásával. A vizsgálandó vegyületeket oldhatóságuktól függően desztillált vízben oldjuk vagy szuszpendáljuk néhány csepp Tween 80 alkalmazásával. Elsődleges screenelésre valamennyi szert gyomormosással alkalmazzuk, önkényesen megválasztott 100 mg/kg p.o. dózisban, 0,5 ml/100 g testtömeg térfogatban 10 állaton. A vizsgálatot lényegében Wax és munkatársai módszere szerint végezzük (J. Pharmacol Exp. Hier., 192, 166—171 /1975/) a patkányok bal hátsó talpába intradermálisan 0,1 ml Freund-féle komplett adjuvánst injektálunk. A vizsgálandó vegyületet vagy a hordozót közvetlenül az adjuváns beinjektálása előtt vagy 24 vagy 48 órával azt követően (0., 1. illetve 2. nap) adjuk be. Az állat talptérfogatát az adjuváns beinjektálását megelőzően és az utolsó gyógyszeradagolást követően 24 órával (3. nap) mérjük plethysmometer (Buxco Electronics Inc.) segítségével. A talpnak a harmadik és a 0. nap közötti térfogatkülönbsége képviseli az ödéma térfogatot. Pozitív kontrollként 50 mg/kg p. o. fenilbutazont alkalmazunk. Minden csoportra vonatkozóan kiszámítjuk az átlagos ödéma térfogatot (ml ± SEM értékben kifejezve), és kiszámítjuk a vizsgált anyag által kiváltott védőhatást. Ezt az értéket %-ban kifejezve adjuk meg. % védőhatás = --------------c ahol c jelentése a kezeletlen kontroll csoport átlagos ödéma térfogata, a t a vizsgálandó anyaggal kezelt csoport átlagos ödéma térfogata. A találmány szerint előállított vegyületek alkalmazhatóságát vizsgáltuk a „Szer hatása egérnek fenil-kinonnal kiváltott vonaglására elnevezésű vizsgálattal is. Ennek a vizsgálatnak a célja annak megállapítása, hogy képes-e a vizsgált anyag egérnek kémiai szerrel kiváltott nociceptiv (fájdalom) válaszának gátlására. Ezt a tesztet perifériás és centrális hatású analgetikus szerek 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
