195428. lajstromszámú szabadalom • Tű nélküli, kézi erővel működtethető, szabályozható belövési mélységű oltókészülék
105 428 2 A találmány tárgya tű nélküli, kézierővel működtethető, változtatható belövési mélységű ollókészülék, humán és kisállat gyógyászatban végzett oltásoknál történő alkalmazásra. A találmány szerinti oldókészülék a belövési mélység egyszeri beállításával - az oltóanyag mennyiségétől függetlenül — nagy pontossággal tudja sorozatban megismételni azt, szükségtelenné téve az oltóanyag mennyiségének megfelelő rugóelőfeszítés változtatását, amely az eddig ismert oltókészülékeknél alapvető feltétel. Ismeretesek olyan oltókészülékek, amelyek működését sűrített levegő, gázpatron, vagy valamilyen hidraulikus berendezés biztosítja. E készülékek közös hiányosságaiként bonyolultságukat, tetemes méreteiket, súlyukat, jelentős nagyságú előállítási költségeiket lehet megemlíteni, megnehezítve ezzel széleskörű elterjesztésüket. így működik például az 1.944.006 lsz. NSZK szabadalmi leírásban ismertetett oltókészülék, melynek olyan oltóhengere van, amely az oltódugattyút foglalja magában és az ampullát is tartja.Működését patron biztosítja. A patron egyetlen feltöltöttsége azonban nem biztosítja az állandó nyomásértéket. Pillanatkapcsolóval nem rendelkezik, s ez az elsütőbillentyű lassú elhúzása esetén az oltóanyag nem megfelelő kiáramlási sebességét okozhatja, s az oltás sikertelenségét eredményezheti. A belövési mélység ennél a készüléknél nem szabályozható. Hasonló elvek alapján működik a 3.115.376 lsz. NSZK szabadalmi leírásban ismertetett oltókészülék azzal az eltéréssel, hogy az oltókészüléket működtető nagynyomású gáz nem az oltóanyag belövését végzi, hanem a rugó felhúzását. A rugó felhúzása a gáznyomás mértékének megfelelően nagy sebességgel történik, s ez nem teszi lehetővé az oltóanyag keverését más antidótumokkal, esetleg fájdalomcsillapítókkal. A belövési mélység e megoldásnál sem szabályozható. Az itt alkalmazott spirálrugó rugókarakterisztikája nem teszi lehetővé, hogy az oltókészüléket univerzális jelleggel alkalmazzák, mivel csak a tányérrugós rendszernek a sajátossága a lineáris karakterisztikáján belül az előfeszítés értékével arányos erőkifejtés növekedés. A 2.653.602 sz. USA szabadalmi leírás olyan oltókészüléket ismertet, amelynél a rugó előfeszítése gázzal történik, az oltóanyag pedig nem beszívással, hanem oltóanyag-betöltéssel, a folyamatos üzem biztosítása nélkül. Az oltóanyag utólagos betöltése fertőzésveszéllyel, pontatlan adagolással járhat, a védőoltás nem kellő hatékonysága mellett. A belövési mélység itt sem szabályozható. Ismeretes olyan oltókészülék megoldás is, mint pl. a 3.526.225 lsz. USA szabadalmi leírás, ahol az oltást végző rugó előfeszítését sűrített levegővel végzik. E műszaki megoldás nehézkességét elsősorban a sűrített levegő hozzá vezetése, annak bonyolultsága okozza. E megoldás csaknem lehetetlenné teszi az önoltást, s ez cukorbetegek esetében az inzulinnal történő kezelést megoldhatatlanná teszi, mivel a háztartások csak elvétve vannak felszerelve még sűrített levegőt előállító kompresszorral. A belövési mélység e készüléknél sem szabályozható, ami eleve kizárttá teszi univerzális jellegét. A 2.645.223. lsz. USA szabadalmi leírás szerinti oltókészüléknél a tárolt oltóanyag egy két állású szelep kézi váltásával kerül a fúvókán keresztül a szervezetbe. Biztonsági szeleppel nem rendelkezik és ez olyan hibalehetőséget rejt magában, hogy a szelep véletlen elállítása esetén az oltóanyag nem a kilövőfejen keresztüljut a szervezetbe, hanem az ampulla felé lövell ki. További hiányosságként értékelhető a belövési mélység szabályozhatatlansága. A 186.718 lsz. magyar szabadalmi leírás szifonpatronnal működő oltókészüléket ismertet, amelyet elsősorban inzulinnal való oltásra hoztak létre, s kétségen kívül hiánypótló lehetne a magyar egészségügyben. Gyakorlati tapasztalatok szerint azonban a szifonpatronok — töltésük egyenetlensége, hibás tömítettségük miatt — nem minden esetben biztosítottak állandó nyomásértéket, sokszor még az első belövéseknél sem. A belövési mélység szabályozhatatlansága, az oltóanyag mennyiségének nehézkes változtatása (az oltóanyagmennyiséget szabályzó etalon gyűrűk cseréje az oltófej szétszerelése után vált csak lehetségessé), a nem stabilizálható nyomásértéke a szövetkárosítás mellett oltóanyag elfolyást eredményezett, ami az oltás hatékonyságát nagymértékben lerontotta. Az előzőektől eltérő — a találmányhoz közelebb álló — fejlesztési tendenciát képvisel a 2659729 lsz. francia közzétételi leírás szerinti oltókészülék, amelynek gyógyszertérből és nyomótérből összetett hengeres háza van. A megoldás a gyógyszert a gyógyszertérbe juttató elemekből, a gyógyszert kifecskendező nyílásból, a gyógyszertérben csúsztatható dugattyúból, továbbá, működtető elemekből tevődik össze. E megoldás alapvető hiányossága, hogy a belövési mélység nem változtatható, így a különböző bőrminőségeknél nincs lehetőség a nyomóerő változtatására. Hiányosságai közé tartozik, hogy többfajta oltóanyagot tetszőleges arányban nem lehet összekeverni az egy oltással való belőhetőség érdekében. A 01 14 792 lsz. európai szabadalmi leírás szerinti oltókészülékre jellemző, hogy csak subcutan injekcióra alkalmas, fúvókából, a folyékony gyógyszert szívó és kifecskendező egységből, a szívást és kifecskendezést szabályozó egységből, a gyógyszeradagot állító elemekből és az ampullákat tartó részből tevődik össze. E megoldás hiányossága, hogy beállítható ugyan az oltótérbe beszívható oltóanyag mennyisége, a megoldás azonban nem biztosítja több oltóanyag egymásutáni beszívásakor a folyamatos beállítás lehetőségét, azaz az oldóanyag keveredését az oltótérben. A spirálrugós erőtárolás szerinti megoldás hiányosságaként értékelhető az is, hogy az oltókészülék maximálisan subcutan injekcióra alkalmas (tehát nem univerzális), így nagyobb erőszükséglet kifejtésére a nagyobb belövés érdekében (intramusculáris) az alkalmazott spirálrugós erőtároló nem megfelelő. A megoldás szerinti oltókészülék egyébként olyan elemeket is tartalmaz (spirálrugó), melynek rugókarakterisztikája nem tudja biztosítani, hogy a felhúzott és a kilövési helyzet közötti lökethossz alatt a rugóerő csak minimális mértékben változzon. A problémát a megoldás szerint a felhúzóerő növelésével kívánták megoldani (a gyógyszerelfolyás megszüntetése érdekében), a gyakorlati tapasztalatok szerint azonban ez jelentős mérvű szövetkárosodást, szinte 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
