195425. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szomatotropint tartalmazó nyújtott hatású injekciós készítmény előállítására
3 195 425 4 r roorganizmusokkal és a borjú szomatotropint szintetizáló mikroorganizmusok előállításával foglalkoznak: Mayne és munkatársai, 0095361 számú európai szabadalmi leírás; George és munkatársai, 0111814 számú európai szabadalmi leírás; Rottman és munkatársai, 0067026 számú európai szabadalmi leírás; Miller és munkatársai, 0047600 számú európai szabadalmi leírás; Frazer és munkatársai, 0068646 számú európai szabadalmi leírás; Aviv és munkatársai, 2073245 számú brit szabadalmi leírás,' De Boer és munkatársai, 007544 számú európai szabadalmi leírás; Schoner és munkatársai, Biotechnology, 1985. febr., 151-154; Schoner és munkatársai, Proc. Nat. Acad. Sei. USA, 81, 5403-07 (1984). A készítmény előállításánál a borjú szomatotropint hatásos koncentrációban (5—35%) keverjük a hordozóanyaghoz. A koncentráció az elnyújtott hatás kívánt hosszától és a beviendő dózistól függ. Természetesen figyelembe kell venni a rendelkezésre álló szomatotropin tisztaságát és hatásosságát is. Úgy találtuk, hogy egy tejelő tehénnek 2—10 g készítményt beadva, az kellő hosszúságú ideig biztosítja a késleltetett hatóanyag-kiszabadulást, és nem túl nagy mennyiség ahhoz, hogy az állat számára kellemetlen, a kezelő személy számára kényelmetlen lenne a beadása. A készítmény ilyen beadandó mennyiségében a szomatotropin koncentráció 5—35%, előnyösen 10—25%. A készítmény hordozóanyagát úgy készítjük el, hogy az olajban — ha szükséges melegítés közben — feloldjuk a viaszt. Ugyancsak előnyös a minor alkotórészeket is addig adagolni, amíg az elegy még forró. Amikor a keverék lehűl, viszkozitása hirtelen megnő, minthogy a viasz, legalábbis részben, kiválik az oldatból. Miután a keverék szobahőmérsékletűre hűlt, előnyös elhomogenizálni, hogy a viaszrészecskék méretét és ezáltal a keverék viszkozitását csökkentsük. Erre alkalmasak a szokásosan használt készülékek. Használhatunk például egy olyan berendezést, mely a keveréket nagy nyomással finom nyíláson nyomja át, vagy olyan nagy hatásfokú keverőt, melyben a keveréket egy nagy fordulatszámú keverő bordázott falú állórészében keveri, hogy ezáltal is növeljük a nyíróerőt. Sok készüléktípus ismeretes, különféle kereskedelmi név alatt; mindazok alkalmasak, melyek nagy nyíróerejű keverést biztosítanak. Az előnyösen finom por alakjában levő boíjú szomatotrpint viszonylag kíméletes keveréssel hozzákeverjük az elhomogenizált hordozóanyaghoz. Minthogy a készítménynek injektálhatónak kell lenni, a szomatotropin részecskék méretének elég kicsinek kell lennie ahhoz, hogy könnyen átjussanak az injekcióstűn. Ajánlatos a szomatotropint enyhe keverés mellett elkeverni a hordozóanyaggal, például lapátos keverővei vagy hasonlóval, de a szomatotropin hozzáadását követően alkalmazhatunk erélyesebb keverést is, feltéve, hogy el tudjuk kerülni a helyi felmelegedést és a túlzott nyíróerő fellépését. A találmány szerinti készítmények hatásosságát az alábbi vizsgálatok szerint ellenőriztük: 1. vizsgálat A vizsgálat kezdetén naponta kb. 26 liter tejet adó Holstein teheneket kísérleti és kontroll csoportba osztottuk. Egy csoportban 7-7 állat volt, de a kontrollcsoportból egyet idegentest-fertőzés miatt, a kísérleti csoportból egyet idegentest-fertőzés miatt, egyet tőgygyulladás miatt el kellett távolítani. A teheneket rekeszekre osztott, nagy istállóban tartottuk, naponta két órára a szabadba vive őket vizsgálatra, mialatt az istállót kitisztították és újra almozták. A tehenek tetszés szerinti mennyiségű élelmet ehettek, mely — szárazanyagra számolva - 60% takarmányból (3 rész kukorica siló és 1 rész felaprított lucernaszéna) és 40"/ koncentrátumból állt. A koncentrátum összetétele a következő volt: szárított répapép 10,00% őrölt kukorica 48,50% szójaolaj gyártásnál nyert liszt 33,10% mészkőpor 1,65% cukornád melasz 3,50% mononátrium-foszfát 1,05% vitamin A, D3 és E premix 0,35%. szelénes premix 0,05% nátrium-hidrogén-karbonát 0,75%. nyomelemeket tartalmazó só 1,05% A teheneket naponta kétszer, 11 —14 órás időközzel fejtük. A tejtermelést feljegyeztük és a tejet a szokásos eljárásokkal analizáltuk. 14 napos kondicionálás után a kísérleti állatokba 7,3 g. a 6. példa szerint elkészített készítményt fecskendeztünk szubkután, 14-es injekcióstűn keresztül. Az első injekciót követő 29. napon 7,3 g, a 7. példa szerint elkészített, az 57. napon 7,3 g, ugyancsak a 7. példa szerint elkészített készítményt fecskendeztük az állatokba. Ezek szerint a kísérlet három 28 napon elnyújtott hatóanyag felszabadulási kezelésből állt. A szomatotropin felszabadulását a kezelt állatok vérplazmájában mértük. Minden hét hétfőjén és péntekén vért vettünk a nyaki vagy a farkcsíkcsonti vénából, és a vérmintát radioimmun vizsgálattal analizáltuk, kettős antitestet használva. A három 28 napon periódus megfelelő adatait átlagolva az alábbi szomatotropin koncentrációkat mértük nanogram/milliméterben megadva : nap szomatotropin konc (ng/ml) 2. 128 5. 171 9. 109 12. 86 16. 54 19. 43 23. 27 26. 20 A kontroll állatoknál mért értékeket a táblázatban nem tüntettük fel, minthogy valamennyi esetben a szűk 2,9-3,3 ng/ml tartományba estek. Amint az a szomatotropin kiváló mértékű felszabadulásából várható volt, a kezelt tehenek tejtermelése lényegesen megnőtt, és a tej összetétele is normális volt. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
