195389. lajstromszámú szabadalom • Csővezeték szerkezet talajon vagy talajban levő víznek elvezetésére, valamint víznek és más folyadéknak talajba juttatására
1 I'>5 389 2 vezeti. Ez az összeköttetés valamilyen ismert módon el is zárható. A találmány szerinti csővezeték-szerkezet további olyan normál csővezetékekkel és ezekhez tartozó csőszerelvényekkel és tartályokkal is összeköthető, amelyek révén öntözővíz vagy más folyadék, például folyékony trágya vezethető a csővezeték-szerkezetbe. A csővezeték-szerkezet talajba fektetett állapotában a 3 nyakrész egy része, de legalább a 4 peremek a földből kiállnak. A csővezeték-szerkezet fölött munkagépek a csővezeték-szerkezet rongálása nélkül áthaladhatnak, mert a 3 nyakrész és a 4 peremek hajlékonyak, rugalmasak. Ha a talaj felszínén álló víztömeg keletkezik, a víz a 3 nyakrész két félrésze között, valamint a 2 folyadékátvezető nyílásokat fedő, vékony talajrétegen és a 2 folyadékátvezető nyílásokon keresztül gyorsan a 7 szűrőrétegbe, majd innen a 8 fölső, zárt csőszerű térbe szivárog, ahonnan az ürítő-gyűjtő térbe folyik. A felszíni víztömeg elvezetése után a víz egy része a 9 gátak között visszamarad, amely vízmennyiség lehetőséget biztosít a mezőgazdaság szempontjából hasznos mikroorganizmusok, baktériumok optimális életkörülményeinek létrehozására. A 10 szellőzőcsövek kinyitása révén levegő, oxigén áramolta Iható a 8 fölső, zárt csőszerű térbe, ahonnan a 7 szűrőrétegen és a 2 folyadékátvezető nyílásokon keresztül a 2 folyadékátvezető nyílások közelében lévő fő gyökértömeghez jut. Levegő bevezetése révén a növényeket tartalmazó talajréteg hűthető és fűthető, kiszárítható is. Öntözésre való felhasználás esetén a csővezetékszerkezet, és az ehhez csatlakozó elvezető cső közötti összeköttetést megszüntetjük, az elvezető csővezetéket lezárjuk és erre alkalmas csövön keresztül tiszta vizet vagy tápoldatot vezetünk a 8 fölső, zárt csőszerű térbe, ahonnan a 7 szűrőrétegen és 2 folyadékátvezető nyílásokon keresztül a 2 folyadékátvezető nyílások melletti talajrétegbe, illetve a fő gyökértömeghez jut. így az öntözővízből semmi nem párolog el, az öntözőviz és a tápanyag í00%-ban hasznosul, a növény ezekből mindig a kellő, optimális mennyiséget kapja és a tápanyag a környezetet nem szennyezi. Előfordul, hogy nem a talaj felszínén, hanem a talaj belsejében keletkezik fölösleges és a növényre káros mennyiségű víztömeg, pangó víz. Ha például a talajvíz olyan magas, hogy a növények gyökérzete vízben áll, akkor a gyökérzet már nem tudja feladatát ellátni és megrothad. Az 1 alaktartó falban lévő 2 folyadékátvezető nyílások lényegében a fő gyökértömeg magasságában, mélységében vannak, ezért a magas talajvíz nem tud kellő gyorsan és kellő időben károkozás nélkül a 8 felső, zárt térbejutni. Ennek a jelenségnek kiküszöbölésére olyan mezőgazdasági területeken, ahol a talajvíz magas, a hagyma keresztmetszeti alakú 1 alaktartó fal alatt a középrészén fölfelé nyitott, gyakorlatilag félkör keresztmetszeti alakú csatornát és ennek két oldala mellett egy-egy fölfelé nyitott, gyakorlatilag háromszög keresztmetszeti alakú csatornát képező, alaktartó 11 vályú van elhelyezve. A 11 vályú középső, félkör keresztmetszeti alakú csatornájában a belsejében folyadékot vezető, a 11 vályú csatornájával együtt 12 zárt csőszerű teret képező, folyadékot magán átszivárogtató, rúdszerű porózus 13 szűrőréteg van elhelyezve. A 13 szűrőréteg fölső része az 1 alak tartó Tál aljához fekszik. A 13 szűrőréteg külső oldalfelületei közvetlenül a talajjal érintkezhetnek, azonban az oldalfelületek az 1 alaktartó falhoz hasonló falakkal is burkolhatok, amelyekben szintén folyadékátbocsátó nyílások vannak. így a magas talajvíz a 13 szűrőrétegen és ennek 12 zárt csőszerű terén keresztül gyorsan, még azelőtt távozik, mielőtt a növények gyökérzetének magasságába emelkedne. A 11 vályú és a 13 szűrőréteg öntözési és tápoldat talajba juttatási feladatokat nem lát el. A találmány szerinti csővezeték-szerkezet több méter hosszú, az 1. ábrán látható szakaszokból áll, amelyek valamilyen ismert módon, egymást átfedve vagy átfedés nélkül erősíthetők egymáshoz. A 2. ábrán vázolt kiviteli alak domboldalon hulló csapadékvíz gyűjtésére, valamint öntözésre és tápoldatnak talajba juttatására használható előnyösen. Az 1. ábra szerinti kiviteli alaktól abban tér el, hogy a dombtető felé lévő 4 pereme alacsonyabb a másik 4 peremnél, és hogy az 1 alaktartó falnak a hosszirányú függőleges szimmetriasík két oldalán lévő két félrésze nem egyforma. A dombtető felé lévő falrész fölső része a 8 fölső, zárt csőszerű tér felé mélyülve, homorúra van kialakítva. A 4 peremeknek és az 1 alaktartó fal két félrészének ilyen kialakítása azt a célt szolgálja, hogy a domboldalra Imiit csapadékvízből nagyobb mennyiséget lehessen felfogni és a tárolótérbe vezetni. A 3. ábra találmány szerinti olyan csővezeték-szerkezet egy szakaszának vázlata, amely főként védőgátak átvizesedésének jelzésére és a védőgátakon átszivárgó víz elvezetésére használható előnyösen. Itt az 1 alaktartó fal negyed körcikk keresztmetszeti alakú és két részből, tömör, azaz 2 folyadékátvezető nyílásokat nem tartalmazó, lényegében „L” alakú falrészből és negyed körív alakú, 2 folyadékátvezető nyílásokat tartalmazó 15 íveli falrészből áll. A 15 ívelt falrész szélei a 14 „L” alakú falrész belső felületeihez támaszkodnak. A 15 ívelt falrész teherhordó képességének növelésére ez a 14 „L” alakú falrészhez erősített 16 rácsos tartóra és a 14 „L” alakú falrészhez lehet erősítve. A vizet, illetve folyadékot vezető 8 fölső, zárt csőszerű teret itt is folyadékot magán átszivárogtató, a rajzon nem ábrázolt porózus réteg veszi körül, amely legalább a 14 L alakú falrész függőleges belső oldala és a 15 ívelt falrész belső oldala mellett van elhelyezve. A védőgátakban a 3. ábra szerinti csővezeték-szerkezet úgy van elhelyezve, hogy a 15 ívelt falrész van a víz felőli oldalon. A védőgátban egymás fölött, egymástól meghatározott távolságokban több csővezeték-szerkezet lehet, amely esetben a csővezeték-szerkezetek közé a 14 „L” alakú falrész függőleges szárának külső felületéhez erősített műanyag vagy hasonló lapok is lehetnek a védőgátba építve. A 3. ábra szerinti kiviteli alaknál a beszivárgó víz összegyűjtése és elvezetése a 14 „L” alakú falrészhez csatlakozó, műanyag kivezetőcsövekkel történik, amelyek a védőgáf oldalából egymástól meghatározott távolságokban nyúlnak ki. A találmány szerinti csővezeték-szerkezet a 4. ábrán látható kiviteli alakja főként szennyvíz gyűjtéséhez és tisztításához használható. Itt az 1 alaktartó fal tojáshoz hasonló keresztmetszeti alakú és vízszintes sík mentén egymástól elválasztható, illetve egymáshoz erősíthető két részre van osztva. A 17 fölső falrészben vannak a 2 folyadékátvezető nyílások, a 18 alsó falrész tömör. A 17 fölső és 18 alsó falrészek az egymáshoz fekvő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
