195378. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés soros adatátviteli vonalak jelátviteli sebességének és/vagy jeltorzításának meghatározására
1 195 378 2 A találmány tárgya eljárás és berendezés soros adatátviteli vonalak adatátviteli sebességének és/vagy jeltorzításának meghatározására. Mint ismeretes az egymással információs kapcsolatban lévő adatfeldolgozó berendezések, számítógépek, terminálok között az információcsere általában soros szinkron és/vagy aszinkron adatátvitellel, adatátviteli/távadatátviteli vonalak segítségével valósul meg. Célszerű, ha a soros adatátviteli/távadatátviteli vonalakat fogadó adatkezelő berendezés (például vonali multiplexer, front-end processzor, intelligens vonalkapcsoló és adatkezelő rendszer, stb.),azon túl, hogy a beérkező soros információt fogadja, kezeli, illetve előfeldolgozást, protokoll-konverziót végez rajta, valamint továbbítja a központi adatfeldolgozó berendezés felé. A beérkező soros információt vizsgálva adatokat tud szolgáltatni az adatátviteli sebességre és a beérkező soros jelek torzítására (jitter, skew) vonatkozóan. Az eddig ismert megoldásokat és berendezéseket alapvetően az jellemzi, hogy az adatátviteli sebesség és a jeltorzítás meghatározása két különböző berendezéssel, egymástól függetlenül történik, és a jeltorzítás meghatározására használatos ismert berendezések bonyolultságára és nehézkességére való tekintettel ez utóbbira csak rendkívül indokolt esetben kerül sor. Aszinkron soros adatátvitel esetén, az adatátviteli sebesség meghatározására alkalmazott ismert módszerek lényege, hogy az adatátvitel megkezdésekor az első, esetleg az első két átvitt karakter START-bitjének hosszát (pontosabban a START-bit felfutó élétől a következő lefutó élig terjedő időtartamot) meghatározzák, és az így meghatározott értékből következtetnek az adatátviteli sebességre. Az egyszer meghatározott adatátviteli sebességet az adatátvitel teljes tartama alatt érvényesnek tételezik fel. A fentiekben vázolt egyszerű módszer hátrányai a következők :- Az adatátvitel megkezdésekor küldött első (első két) karakter nem lehet akármilyen, általában csak „kocsi vissza” (Carriage Return) karakter megengedett. Ha ugyanis a mérés céljára küldött soros karakter legkisebb helyiértékű bitjének (a soros adatforgalomban a START-bit után következő első információs bit) értéke nem logikai „l”, akkor a START-bit felfutó éle utáni első jelváltás nem egy bitidő eltelte után következik be, következésképpen a fenti elven végzett mérés hamis eredményt szolgáltat.- A fenti módszerrel az adatátviteli sebesség az első (tehát előre meghatározott) karakterek átvitele után, az adatátvitel közben a vonalba például protokoll analizátor által történő „behallgatás” során nem határozható meg.- Noha a START-bit hosszának fentiek szerint meghatározott értékét a jeltorzítás befolyásolja, ezért az így meghatározott értéken kerekítést kell végrehajtani, a mérésből a torzítás pontos értéke nem határozható meg. A jelátviteli torzítás meghatározására általában a következő módszert alkalmazzák. A torzított jelet regenerálják, majd a regenerált, valamint az eredeti (torzított) jelből a regenerált jel egy bitjének a bitidő százalékában meghatározott különböző pontjaiban mintát vesznek, majd meghatározzák, hogy a regenerált és az eredeti jel a regenerált jel százalékában kifejezett mely pozícióban különböznek egymástól, és az így kapott értékeket tekintik a jeltorzításra jellemzőnek. A fenti módszert alkalmazzák például a japán NIPPON Electric cég NEDIX-510A típusú telex és idatkapcsoló rendszeréhez, mely rendszer többek között a Magyar Posta telexközpontját valósítja meg. A. módszer hátrányai a következők: — A torzítás meghatározásának fenti módja mindenképpen feltételezi a digitális jelhelyreállítást, mely önmagában is bonyolult áramkörrel valósítható meg. — A többszörös mintavételezés, a különböző mintavételi pozíciók előállítása, stb. viszonylag bonyolult áramköri megvalósítást igényel, mindazonáltal a mérés eredménye csupán egy-egy bitmintára, nem pedig a jelfolyam egészére lesz jellemző. A találmánnyal megoldandó feladat ennek megfelelően egy olyan berendezés kialakítása, amely — biztosítja az adatátviteli sebesség és a jeltorzítás értékének egységes módszerrel történő meghatározását; — a fenti értékek meghatározását sorozatos mérés segítségével végzi, így az adatátvitel bármely fázisában (tehát nemcsak az adatátvitel kezdetén) alkalkalma zható; — az adatátviteli sebesség meghatározásakor a mérendő (átvitt) karakterekre vonatkozóan nem tartalmaz megkötést, vagy legalábbis az ismert eljárásokhoz képest enyhébb megkötést tartalmaz; — viszonylag egyszerű eszközökkel lehetővé teszi a vizsgált adatátviteli jeltorzítás szempontjából történő analízisét anélkül, hogy a jelregenerálás elvégzését feltételezné. A találmány alapja az a felismerés, hogy a feladat egyszerűen megoldódik, ha az adatátvitel teljes időtartama alatt folyamatosan egyszerre mérünk bitidő maximumot és minimumot. A találmány szerinti eljárás egy olyan ismert eljárás továbbfejlesztése, melynek során a két jelváltozás közötti időtartamot meghatározzuk és eltároljuk. A továbbfejlesztés, vagyis a találmány abban van, hogy a jelváltozás közötti időtartamot összehasonlítjuk a korábbi minimál értékkel, és csak akkor tároljuk el, ha annak értéke kisebb az előző minimál értéknél, és nagyobb egy előzetesen eltárolt minimál határértéknél, és a jelváltozások közötti időtartamok összehasonlítása során azt vizsgáljuk, hogy az újonnan mért érték az előzőleg eltárolt maximál értéknél nagyobb, és egyidejűleg az előzőleg eltárolt maximum határértéknél kisebb-e, és az új mért értéket csak akkor tároljuk el maximál értékként, ha az előző két vizsgálat eredménye pozitív. A találmány értelmében célszerű, ha a mérés kezdetekor minimál értékként beállítjuk az elvileg eltá5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
