195377. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erősáramu szabadvezetéki, valmint erősáramu kábeles vivőfrekvenciás összeköttetés átvitelitulajdonságainak javitására.
1 195 377 2 az általunk kívánt mértékű mesterséges fáziseltolást létrehozó kapcsolási módot, illetve készülék elrendezést... 1. ábra. Egy felhasított és csatolószűrők közé kötött fázistolóval rendelkező összeköttetés sematikus rajza. 2. ábra. Segédvezetővel és hangolókapacitással kialakított zárókört tartalmazó összeköttetés sematikus rajza. 3. ábra. Hangolt zárószűrőkkel lezárt leágazás rajza. 4. ábra. Leágazás méretére választott frekvencián működő vivőfrekvenciás összeköttetésbe bevont leágazás sematikus rajza. 5. ábra. Vivő frekvenciás összeköttetéssel rendelkező leágazás, az elválasztó és a csatolószűrő közé kötött fázistolóval. A találmány szerinti eljárás egy lehetséges kiviteh alakját olyan távvezetékeken alkalmazhatjuk, amelyet felhasítottak és a mindkét végpontról érkező vezetékszakaszt egymással párhuzamosan vezetve forgatták be az új alállomásba. Ekkor igen nagy a valószínűsége, hogy az ilyen úton haladó összeköttetés csillapítása a rendes csatolási csillapításnál lényegesen nagyobb lesz. Ennek oka, hogy a párhuzamosan haladó bejövő és kilépő vezetékszakaszok között erős csatolás van, így a bejövő és kilépő vivő frekvenciás jel szintje az alállomásban átugratott jel fázisától fog függeni. Ez könnyen belátható az 1. ábra szerinti példán, úgy,hogy az 1 távvezeték 2 leágazásának bejövő ágán érkező jelet megméqük a bejövő oldali 12 csatolószűrőn és a kilépő ág 12 csatolószűrőjén - kiiktatva a 3 fázistolót —, ezáltal bontva a 12 csatolószűrők közötti összeköttetést. Tekintve, hogy a bejövő ágról vett jelek az 5 csatolókondenzátor és a 12 csatolószűrőn keresztül érkeznek ugyanúgy, mint a kilépő oldali ágról, így ezek a 2 leágazás mindkét ágán lévő jelek fázisát közel azonosan befolyásolják. Ugyanakkor a 2 leágazás fázisvezetőinek közelségéből adódóan a bejövő és kilépő ágak között a jel elsődlegesen kapacitív és mágneses úton teljed a bejövő ágról a kilépőre. Ez a két ágban jelentkező jelekre egy közel 90°C-os fázistolást jelent. Mindemellett a csatolószűrő fázismenete bizonyos mértékig frekvenciafüggő, valamint ugyanez jellemző a 2 leágazás két ága közötti terjedésre is, így a két 12 csatolószűrőn mértjei fázisa különbözni fog. Ez a különbség kedvezőtlen esetben elérheti a 180°C-ot is, ami azt jelenti, hogy a bejövő ágról a kilépő ágra a 12 csatolószürőkön keresztül átvitt jelből a 2 leágazás vezetői között átterjedő jel teljes mértékben kivonódik, így azt jelentősen csökkenti. Ez okozza az 1 távvezeték két végpontja között fellépő jelentős többletcsillapítást. A mérés után, ami történhet fázismérővel vagy oszcilloszkóppal, ismerve a két jel fázisa közötti különbséget,beiktatjuk a 3 fázistolót, olyan értékre beállítva, hogy a bejövő ágról érkező jel fázishelyzetét a kilépő ágról vett jel fázisával egyezőre állítsa. Ebben az esetben a 12 csatolószűrőkön és 3 fázistolón keresztül csatolt jelet a 2 leágazás ágai között átjutó jel nem gyengíti, hanem ahhoz hozzáadódik. Ugyanez a folyamat játszódik le mindkét irányban. A gyakorlat számára a jelek fázishelyzetének kompenzálására nem szükséges azok pontos ismerete, mert egy 0-360° között változtatható fázistolót beiktatva a 3 fázistoló helyére, elegendő az 1 távvezeték két végpontja közötti csillapítást mérni. Ebben az esetben a 3 fázistoló fázistolását változtatva megkeressük a két végpont között mért csillapítás minimumát, és az ehhez tartozó értékekre beállítva hagyjuk a 3 fázistolót. A fázistolót az eljárás kivitelezésére alkalmas egyszerű formában két megfelelően választott azonos értékű induktivitás sorbakapcsolásával és közös végük és a közös pólus közé kapcsolt egy hasonlóan megfelelően választott kapacitással kialakított T taggal lehet megvalósítani, mely elemek egyidejű változtatásával meghatározott impedancián és frekvencián átvitt jel fázishelyzete eltolható. E megoldás alkalmazásával a vezetéken lévő több felhasítás esetében is létesíthető jó minőségű vivőfrekvenciás kapcsolat, hiszen a végpontok között így már csak a vezeték és a csatolások csillapítása fog jelentkezni (1. ábra). A találmány szerinti megoldás egy másik lehetséges kiviteli alakját akkor valósíthatjuk meg, amikor a két végpontok között haladó 1 távvezetéket nem bontják meg, csak egy 2 leágazást készítenek;és azt viszik be az új alállomásba. Egy vagy több közel azonos ilyen leágazás esetében a rendelkezésre álló 40—500 kHz-es frekvenciasávból olyan frekvenciát választhatunk, amelynek fél hullámhossza közel van a 2 leágazás geometriai hosszához, vagy annak valamely egész számmal osztott részéhez. Ilyen frekvenciákon a 2 leágazás okozta csillapítás minimális lesz, mivel a leágazásokon lévő viszonylag kis 9 transzformátorok vivőfrekvenciás impedanciája magas, így az onnan a 2 leágazás helyére visszavert hullámok fázisa megegyezik az alapjel fázisával. A szükséges frekvenciák meghatározásához ismernünk kell a 2 leágazás hosszát, amiből az alább leírt ismert módon meghatározhatjuk azokat a frekvenciákat, melyek hullámhossza a kívánt tartományba esik. c c À = —ebből f = — f A ahol X — a nagyfrekvenciás jel hullámhossza c — a nagyfrekvenciás hullám terjedési sebessége, amely a fény terjedési sebességével közel azonosnak vehető f — a keresett — leágazás által nem jelentős mértékben csillapított — frekvencia Amennyiben az előbbiekben leírt 2 leágazás alállomásávan is kívánunk vivő frekvenciás kapcsolatért létesíteni, úgy célszerűen olyan frekvenciát választunk, az előzőekben leírt módon, amelynél a negyed hullámhossz páros számú többszöröse egyezik a 2 leágazás hosszával. További csillapításcsökkenés érhető el, ha a nem csatolt fázisokba a 2 leágazás helyén az átvitt frekvenciára 4 hangolt zárószűrőket alkalmazunk, amelyek a kedvezőtlen fázishelyzetű reflexiókat csökkenti (4. ábra). 5 10 15 20 25 30 35 40 4b 50 5b 6C
