195367. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kisfeszültségű erősáramú felsővezeték-hálózatok feszültségviszonyának javítására, előnyösen nagykeresztmetszetű vezeték alkalmazásával
1 195 367 2 táppont mintegy eltolásával, a táppontszaporítással azonos hatást vált ki. A meglévő vezeték kettéosztásának bontási helyét úgy kell megválasztani, hogy a T transzformátorállomásból kiindulva a fcszültségesés mind az 1 áramkör, mind a 2 áramkör végpontján megegyezzen. Eme vonatkozóan — egyenletesen megosztó terhelést és cos f =1 értékű teljesítménytényezőt figyelembevéve — levezethető, hogy a B bontáspont helyét az alábbi összefüggés szerint kell megválasztani: 1 2 ahol 1 — az eredeti áramkör hossza méterben, lx - a bontáspont távolsága a transzformátorállomástól, A0 — a meglévő hálózat vezetékének keresztmetszete, Aj — az új (szigetelt) vezeték keresztmetszete. Az elérhető feszültségjavítás mértéke: V<r>! ahol e = ej = e2 a feszültségesés az eljárás szerinti beavatkozás után (V) és e0 a feszültségesés a beavatkozás előtt (V). A fenti eljárás során a meglévő kisfeszültségű hálózat vezetékeit nem kell megbontani, a fogyasztókat sem kell a hálózatról lekötni. A meglévő hálózatot csak egy helyen kell a fenti képlet alapján meghatározott lx távolságra a T transzformátorállomástól megbontani, majd az így keletkezett bontáspont és a T transzformátorállomás közé új, nagykeresztmetszetű szigetelt vezetéksodronyt beépíteni. Az eljárásnál alkalmazott szigetelt szabadvezeték köteg tartalmazza a három fázist és a nullavezetőt, keresztmetszete pedig 120 mm2 és 240 mm2 között választható. Egy konkrét példa vizsgálatánál fázis- és nullavezetőként a miskolci „December 4” Drótmüvek MIRAL márkanevű 240 mm2-es alumíniumsodronyát, közvilágítási vezetőként pedig 60 mm2-es MIRAL sodronyt vettünk figyelembe, azzal a kiegészítéssel, hogy az egyik közvilágítási vezetőre 10 mm2-es MLC jelű szigetelt szabadvezeték is fel van szerelve a hőtárolós fogyasztók csoportos vezérlése céljából. A vizsgált vezetőszerkezet ennek megfelelően: 4 x 240 mm2 MIRAL + 2 x 60 mm2 MIRAL + + 10 min2 MLC. A mechanikai terhelési viszonyok részletes vizsgálata alapján a következők állapíthatók meg: — A 4 x 240 mm2-es sodronyt 11 N/nun2, a 60 mm -es sodronyokat 21, illetve 27 N/mni2 húzóigénybevétellel kell szerelni. Ebben az esetben betarthatók a szabványban előírt földfeletti magasságok, és az összelcngés veszélye sem áll fenn. — Fenti húzóigénybevétel esetén leágazó- és végfeszítő oszlopként a vasbeton bakoszlopok korlátozás nélkül alkalmazhatók, fa bakoszlopoknál a következőket kell figyelembe venni:- az oszlopok fejátmérője legalább 18 cm legyen és — a bakoszlop 4 db vasbetongyámra legyen szerelve. — Fenti húzóigénybevétel esetén tartóoszlopként a vasbeton oszlopok korlátozás nélkül megfelelnek, a faoszlopokat 2 db vasbetongyámra kell szerelni. Megjegyezzük, hogy a fenti megállapítások nemcsak a MIRAL alumíniumsodronyokra, hanem a gyakorlatban alkalmazott ASC jelű alumíniumsodronyokra is igazak. Ebben az esetben az alkalmazható keresztmetszet felső határa 185 mm2, ugyanis a MIRAL sodrony a vezetékre ható szélterhelés szempontjából kedvezőbb szerkezeti felépítésű, mint az ASC jelű sodrony. A találmány szerinti eljárás alkalmazásából a következő előnyök adódnak: A nagykeresztmetszetű szigetelt szabadvezeték köteg számára nem kell külön oszlopsort létesíteni, azok a meglévő hálózat oszlopaira felszerelhetők, ugyanis az így előálló mechanikai többletigénybevétel jelentéktelen. Ez a létesítési költségekben jelentős megtakarítást eredményez. — A hálózaton üzemelő vezetékek továbbra is felhasználásra kerülnek, így azok lebontására nincs szükség, vezetékhulladék tehát nem keletkezik. — A fogyasztók csatlakozóvezetékeit a feszültségjavító munka alatt nem kell lekötni, majd a rekonstrukció után visszakötni, így az ezzel kapcsolatos költségek elmaradnak. — Az egymással összefogott három szigetelt fázisvezető és nullavezető köteg soros induktív rekatanciája a csupasz vezetékekhez viszonyítva kicsi, így a feszültségesés kedvezőbb, kisebb a hálózatban keletkezett veszteség. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás kisfeszültségű erősáramú felsővezeték-hálózatok feszültségviszonyának javítására, előnyösen nagykeresztmetszetű vezeték alkalmazásával, azzal jellemezve, hogy a meglévő hálózat rendellenes feszültségű hálózati áramkörét (1) a transzformátorállomás (T) és a fogyasztó oldali végpont között két részre osztjuk, az osztáspontnál a vezetéket megbontjuk, majd az így keletkezett bontáspont (B) és a transzformátorállomás (T) kisfeszültségű gyűjtősíne (G) közé második áramkörként (2) új, nagykercsztmetszetű, előnyösen szigetelt vezetéket iktatunk be úgy, hogy a fogyasztók csak az eredeti hálózatra legyenek csatlakoztatva. Módosítási elsőbbsége: 1987. 05. 29. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a bontási pontot úgy választjuk meg, hogy a feszültségesés az eredeti hálózatnak a transzformátorállomás és a bontáspont közötti szakaszán ugyanakkora legyen, mint az újonnan beiktatott vezetékszakaszon. Módosítási elsőbbsége: 1987. 05. 29. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 2 1 db rajz
