195339. lajstromszámú szabadalom • Mérőberendezés a bevonandó munkadarab földelésének mérésére elektrosztatikus festékszórásnál és porszórásnál
I 1 HU 195 339 B 2 A találmány szerinti mérőberendezés konveyorral összeföldelt munkadarab földelési ellenállásának mérésére elektrosztatikus festék- vagy porszórásnál, amely érzékelőt, az érzékelőhöz csatlakoztatott összehasonlító áramkört tartalmaz, amely összehasonlító 5 áramkör kimenete komparátoron keresztül van a konveyort működtető beavatkozó egységgel összekapcsolva, és a találmány szerint az érzékelő kapacitív érzékelőként van kiképezve, amely legalább egy adót és egy vevőt tartalmaz, és a munkadarabnak az adó és a vevő 10 előtt történő áthaladását lehetővé tevő kellő nagyságú árnyékolással is el van látva, továbbá az adó váltakozófeszültségű feszültségforrással van összekötve, amely az összehasonlító áramkör egyik bemenetére is rá van kötve, míg a vevő az összehasonlító áramkör 15 másik bemenetére van csatlakoztatva. A találmány szerinti mérőrendszer előnyös, ha a beavatkozó egység egy további, a konveyort működtető áramkörrel összekapcsolt vezérlőegységgel van összekapcsolva. 20 Ugyancsak előnyös a találmány szerinti mérőrendszer, ha az adó és a vevő a munkadarab két oldalán van elhelyezve, vagy pedig a munkadarabnak ugyanazon oldalán van. A találmány még egy további részét képezi egy föl- 25 delő megoldás a bevonandó tárgy érintésmentes leföldelésére, amelynél a földelt konveyorra függesztett munkadarabnak a konveyoron keresztül történik a földelése. A fenti földelő megoldás szerint a konveyorra füg- 30 gesztett elemekkel felfüggesztett munkadarab nagyfeszültségű erőtérbe van vezetve és ott átütve. Jellemző továbbá a földelő megoldásra, hogy az átütés légnyomáson történik. Egy másik jellemzője a földelő megoldásnak, hogy 35 az átütés túlnyomáson történik. A találmány szerinti földelő megoldás egy további jellemzője, hogy a földelési ellenállás túlnyomás alatt van mérve. A találmány szerinti mérőberendezést és a talál- 40 mány szerinti földelő berendezést a továbbiakban példaként kiviteli alakjai segítségével, a mellékelt ábrákon ismertetjük részletesebben. Az 1. ábrán látható a találmány szerinti mérőberendezés érzékelője érzékelésének elvét tükröző 45 blokkvázlat, a 2. ábrán látható az érzékelő egy példaként kivitet alakja, a 3. ábrán az érzékelő egy további példaként kivitet alakja látható, a 50 4. ábrán a mérőberendezés blokkvázlata látható, az 5. ábrán pedig a földelő berendezés vázlatos rajza látható, a 6. ábrán a földelés elvi vázlata látható. A találmány mérőberendezés földelés mérésére és 55 nem kielégítő földelés esetén a tárgy leföldelésére, amelyek együttesen teszik lehetővé, hogy elektrosztatikus festék- vagy porszórásnál minden esetben biztosítva legyen, hogy a szórókabinba csak és kizárólag megfelelően és előírásszerűén leföldelt munkadarabok jussanak. 60 A találmány szerinti megoldás jobb megértésének magyarázatául nézzük az 5. ábrát: A földelt 4 konveyorra van a bevonandó 1 munkadarab két 8 és 9 függesztő elemmel felerősítve. Az egyik 8 függesztő elem rögzítetten van a 4 konveyorra elhelyezve, a másik pedig az 1 munkadarabra van a szórás időtartamára helyezve. A 4 konveyor tehát két, célszerűen igen Ids ellenállású és jól vezető anyagból kiképezett 8 és 9 függesztő elemen keresztül van a földelt 4 konveyorral összekapcsolva. Az első lépés a biztonságos szórás érdekében megmérni, illetőleg ellenőrizni, hogy a földelési ellenállás az 1 munkadarab és a 4 konveyor között az előírt értéken van-e. Ezeket az értékeket általában szabvány rögzíti, tehát annak megfelelően kell a mérést elvégezni. Ennek a mérésnek az elvégzésére és adott esetben a 4 konveyor továbbhaladásának a leállítására szolgál a találmány szerinti mérőberendezés. Ha tehát a mérés alapján megállapítást nyer, hogy a földelési ellenállás kielégítő, azaz egy előírt értéken belül van, az 1 munkadarab minden további nélkül bevezethető a szórókamrába. Ha azonban a mérés során megállapítást nyer, hogy a földelési ellenállás túlságosan nagy, azaz az előírt értéket meghaladja, akkor a szórást nem lehet addig elvégezni, míg az 1 munkadarab földelése kellőképpen nincs megoldva. Erre szolgál a találmány másik alapgondolatát képező földelő eljárás, amelynek segítségével az 1 munkadarabot, annak érintése nélkül földeljük le. Ez úgy történik, hogy az 1 munkadarabot az 5. ábrán bemutatott nagyfeszültségű teret előállító kamrába vezetjük, ahol megfelelően nagy feszültséget létrehozva, a 7 nagyfeszültségű tápegység'segítségével átütjük. Az átütés során ugyanis bizonyos, hogy az 1 munkadarab és a 4 konveyor között az esetleges szigetelőréteg is átüt, és így biztosítva lesz a megfelelő földelés. Természetesen célszerű, ha ezután ismételten ellenőrizzük a földelési ellenállást, azaz a mérési eljárást megismételjük. Az 1. ábrán látható a találmány szerinti mérőberendezés 5 érzékelőjének elvi felépítése, ahol látható a 2 adó és 3 vevő, amelyek között van a földelt 4 konveyorra akasztott 1 munkadarab elvezetve. A 2 adó váltakozó áramú 14 feszültséggenerátorra van kapcsolva, így az 1 adó és a 3 vevő között áthaladó 1 munkadarab hatására létrejövő kapacitásváltozás következtében a 3 vevőn megjelenő jel eltolási képe arányos lesz az elektromos térben áthaladó tárgy földelési ellenállásával. Az 1 munkadarab megjelenése ugyanis az 5 érzékelő villamos erőterét az 1 munkadarab földelési ellenállásának függvényében megváltoztatja. A változást a mérőberendezés az eltolási áramkép alapján értékeli ki. A váltakozó feszültségű 14 feszültséggenerátor jele ugyanis el van vezetve egy 10 összehasonlító egység egyik bemenetére is, amely 10 összehasonlító egység másik bemenetére van az 5 érzékelő rendszer kimenő jele elvezetve. Jelen esetben a 14 feszültséggenerátor a 2 adóval és a 10 összehasonlító egység egyik bemenetével van összekapcsolva, míg a 10 összehasonlító egység másik bemenetére a 3 vevő van csatlakoztatva. A 10 összehasonlító egység egy 11 komparátorra van kötve, ahol all 3