195329. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szivárgásmérés elvégzésére tetszőleges nyomáson

1 HU 195 329 B 2 oldjuk meg, hogy a vizsgált teret egy, előnyösen vele azonos állapotban tartott referencia térrel együtt egy vizsgáló közeggel töltjük fel, a két tér között egy szű­kületet hozunk létre és ebben a szűkületben potenciá­lis erőtér által határhelyzeti állapotban tartott folya­­dékcseppet képezünk, amely bármely állapotváltozás miatti nyomáskiegyenlítődés hatására a vizsgált tér irányában bekövetkező lecseppenése után automati­kusan újra képződik. Regisztráljuk az így végbemenő nyomáskiegyenlítődések számát és/vagy összegyűjtve mérjük a nyomáskiegyenlítődések alatt a két tér kö­zött átáramló vizsgáló közeg mennyiségét és ennek alapján megállapítjuk a két tér közötti relatív állapot­­változás, például a szivárgás mértékét. Ezen találmány szerinti eljárás megvalósítására al­kalmas berendezésre az a jellemző, hogy a vizsgált tér és a referencia tér között szűkület van kialakítva, amelyben határolófelületként egy lecseppenési határ­­helyzetben levő folyadékcsepp van elrendezve. A találmány értelmében előnyös, ha a szűkület él­ben végződő kúpként van kiképezve. Különösen célszerű az a kiviteli alak, ahol a szűkü­let felett a referencia tér felőli oldalon a folyadékcsepp képződésének határhelyzetéig növelt hidrosztatikai nyomású mérőfolyadék-réteg van elrendezve. A találmány szerinti berendezés adott esetben két­irányú állapotváltozás mérésére egy további azonos felépítésű szivárgásmérő berendezéssel van összekap­csolva, ahol az egyik berendezés referencia terének bemeneti csonkja a másik berendezés vizsgált terének kimeneti csonkjával, míg a másik berendezés referen­cia terének bemeneti csonkja az első berendezés vizs­gált terének kimeneti csonkjával van összekötve, így a két berendezés vizsgált terei egyúttal egymás referen­cia tereként vannak kiképezve. Tartós szivárgásvizsgálathoz célszerű olyan kiviteli alak alkalmazása, amelynél a mérőfolyadék-réteg fö­lött egy vizsgáló közeget befogadó tárolótér van kiala­kítva, amely cső beömlőnyílása egy úszóval lezárható lilékként van kiképezve. A tömörség igen gyors, válogatásra alkalmas vizsgá­latához előnyösen olyan berendezést alkalmazunk, amelynél a szűkületbe két, egymással szembefordított, egymástól elszigetelt és élben végződő kúpos vezető­gyűrű van beépítve, amelyek egy villamos mérőkörbe vannak beiktatva. A szivárgás mennyiségi kimutatására és rögzítésére célszerű, ha a berendezésnek a lecseppenő folyadék­­cseppeket felfogó gyűjtőtere van. A találmány szerint tehát a szivárgásvizsgálat el­végzésének mérési feladatát egyszerű módon két tér (vizsgált és referencia nyomástér) között mérhető ál­lapotváltozások mérésére vezetjük vissza, oly módon, hogy egy pontosan definiált szűkületet képezünk és azon keresztül, külön vezérelt záró elemek nélkül is, igen kis energiával működtethető, szakaszosan ki­egyenlítő, ismert térfogatú áramlásokat engedélye­zünk, hogy többször is ismételhető egyensúlyi állapo­tok jöjjenek létre. A cél megvalósítására ismert fizikai jelenséget al­kalmazunk A szűkületben mesterségesen elhelyezünk egy egyensúlyi határfelületet (folyadékcseppet vagy elvi lehetőségként szilárd hasadó hártyát), amely kis terhelés hatására kipúposodik, majd lecseppen (illetve kidurran) és ezáltal maradandóan rögzíti a két tér kö­zötti változást. Az új módszer szakít a hagyományos nyomás, - és hőmérséklet-változások útján közvetett számítással kiértékelt - vizsgálatokkal és a feladatot közvetlenül a próbanyomáson leolvasott mennyiségmérésre vezeti vissza. A felismerés természetesen csak akkor vezet ipari­lag is jól használható műszaki megoldáshoz, ha a be­rendezés biztosítani tudja a folyamatos ismételhető­­séget, a kellő érzékenységet és pontosságot és mind­emellett a változásokkal arányos hatás észlelését és mérését. A találmány szerinti mérőberendezés egyik lehetsé­ges elvi megoldását a szűkület fölé feszített folyadék­felszín, hártya képezi. Ez a hártya egy elegendően ki­csiny szűkület fölött, azt lefedve, automatikusan olyan hártyát képez, amely valamflyen potenciális erőtérrel (célszerűen pl. gravitációs erőtérrel) előterhelve a mé­rendő terhelés hatására azonnal kipukkan és lehetővé teszi a két tér nyomásállapotának átáramlással való ki­­egyenlítését, azt követően a folyadékfelszín újraképző­dését. A kipukkanások számának pL optikai érzékelésé­vel, összegzésével ez a mérési módszer iparilag alkal­mazható megoldásnak tekinthető lenne a gyakorlatban azonban csak igen nehezen megvalósítható. A találmány szerinti mérőberendezés egy másik, gyakorlatban is alkalmazható kiviteli alakja, egy fo­­lyadékcseppel közvetlenül értékelhető mérési ered­ményt képez. A szűkület éles peremén átmérőjének harmadik hatványával arányos súlyú, és a lecseppe­­néstől a meridián kerülettel arányos felületi erővel visszatartott folyadékcsepp van elhelyezve, amely egyensúlyban van. A csepp a legkisebb relatív változásra lecseppen, melyet ismert módon a nyílás szabaddá válásával és/vagy a csepp felfogásával észlelni lehet. Az optimális átmérőjű folyadékcseppes érzékelőnél kisebb szűkület fölé a feszített folyadékhártyánál vas­tagabb olyan folyadékréteg is képezhető, amelyek hid­rosztatikai nyomása a szűkületben egyébként automa­tikusan képződő cseppet éppen leválási határállapotba hozza. A két nyomástér közötti változást a szűkület átmérőjének megválasztásától függő cseppméretű tér­fogatadagokkal lehet mérni. A cseppek a legkisebb relatív változásokra mindig a kisebb nyomású szivárgó és/vagy táguló térfogatú tér­be jutnak, ahol a szakaszos leválásaik számát és/vagy a cseppek összegyűjtésével a térfogatát közvetlenül mérni lehet. A mérési eredmény a mérési idő alatt a próbanyomásra vonatkoztatott relatív térfo­gatváltozás. A találmány szerinti szakaszos, a lehető legkisebb energiával működtetett térfogatmérő berendezés igen előnyösen használható pillanatnyi (válogató) vagy tar­tós szivárgási vizsgálatok elvégzésére. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom