195307. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés meleg szennyvíz hőjének hasznosítására

195307 1 A találmány tárgya: kapcsolási elrendezés meleg szennyvíz hőjének hasznosítására, amely az ipari eljárások során, vagy egyéb célú berendezésekből kifolyatott szennyezett melegvíz hőjének visszanyerésére alkalmas. A találmány főleg olyan esetekben alkalmaz­ható előnyösen, amikor a hulladék meleg szennyvíz keletkezése időben folyamatos, és a szennyvizet szabad elfolyással, gravitációs úton kell elvezetni. Találmányunk az ilyen esetekre nézve gaz­daságos megoldást kínál azáltal, hogy szenny­víztároló tartály létesítését, üzemét szükség­telenné teszi. A hulladék meleg szennyvizek hőjének hasznosítására többféle megoldás ismeretes. Általánosan alkalmazott ismert módszer abban van, hogy a meleg szennyvizet táro­lóba — tartályba, vagy medencébe — enge­dik, illetve ebben gyűjtik, majd azt a táro­lóból szivattyúval szívják ki és nyomják hő­­kicserélőn át a szennyvízelvezető csatorná­ba. A hőkicserélőben a szennyvíz lehűl, hője azáltal hasznosul, hogy vizet — vagy más közeget — melegít, melyet azonban a felhasználókhoz vezetnek. Ennek a megoldás­nak hátránya, hogy közbenső tároló alkalma­zása szükséges, ami azért igen költséges, mert a szennyvizet általában talajszint alatti aknában kell elhelyezni, ugyanis a hulladék meleg szennyvíz keletkezési helye — az adott berendezésből való kivezetést biztosító cső­csonk — ugyanis általában nincs elegendően magasan ahhoz, hogy a szennyvíz a talaj­szintre helyezett tartályba befolyatható lenne. Ismert megoldás az is, hogy a berendezé­sekből kivezetett szennyvizet közvetlenül en­gedik be a berendezés mellé telepített hő­kicserélőbe, amelyből — azt lehűtve — a szennyvíz a csatornába jut. Előnye ennek a megoldásnak egyszerűsége. Hátránya, viszont, hogy alkalmazási lehetősége erősen korláto­zott. A hulladék szennyvíz kifolyó csonkja ugyanis az esetek többségében a padlószint — talajszint — fölött mindössze 0,3—1 m ma­gasságban van. Ez a kis hozzáfolyási ma­gasság általában kevés a hőkicserélő ellen­állásának legyőzésére, ezért a szennyvíz fel­gyűlik a hőkicserélőhöz csatlakozó vezeték­ben, és így elvezetésében zavar keletkezik. A hőkicserélő ellenállása ugyan csökkenthe­tő oly módon, hogy szennyvízoldalon igen kis sebességeket alkalmaznak, ez azonban a hőátadási tényező nagymértékű romlásá­hoz és a hőkicserélő nagy méreteihez vezet, ami különösen azért hátrányos gazdaságilag, mert a szóbanforgó célú hőkicserélőket több­nyire drága, korrózióálló anyagból kell ké­szíteni. További hátránya még ennek az is­mert megoldásnak, hogy a hőcserélő elhe­lyezési lehetősége erősen korlátozott: ugyan­is egyrészt alacsonyabban kell elhelyezni mint a szennyvíz kifolyási helyének magassága, másrészt a szennyvízvezeték ellenállásának csökkentése miatt csak a szennyvizet kibo­csátó berendezés közelébe telepíthető. Talál-2 mányunk célja a meleg szennyvizek hőjének visszanyerésére olyan kapcsolási elrendezésű hőhasznosítás kifejlesztése, amelynél a költ­séges szennyvíztároló mellőzhető, ugyanakkor tetszés szerinti ellenállású hőkicserélő legyen alkalmazható. A szennyvíz szabad elvezeté­sében üzemzavarnak nem szabad keletkeznie. Cél továbbá, hogy a hőkicserélő magasság­beli elhelyezése is tetszés szerint legyen meg­választható. A találmány azon a felismerésen alap­szik, hogy ha a szennyvizet U alakú csö­vön keresztül vezetjük ki,és ezen U-cső meg­felelő pontjától a szennyvizet szivattyú se­gítségével szívjuk el és nyomjuk át a hő­cserélőn, majd a hőcserélőben lehűtött szenny­vizet az U-csőnek másik — megfelelően vá­lasztott — pontjához m juttatjuk vissza, akkor kitűzött célunkat biztosítani tudjuk. A találmány lényege abban van, hogy a szennyvíz kibocsátó berendezésekből kifo­lyó meleg szennyvizeket egy U alakúra ki­képzett csőnek ún. U-csőnek, hagy az U-cső­­vei azonos funkciójú válaszfallal ellátott ké­szüléknek, a szennyvíz áramlási iránya sze­rinti lemenő ágába vezetjük be, és az U-cső felmenő ágának végpontjánál vezetjük ki. Az U-csőből történő kiágazással a meleg szenny­vizet szivattyúhoz vezetjük, ezen szivattyú­val nyomjuk át a hőhasznosító hőkicserélőn. Ezután a hőcserélőn lehűtött szennyvizet visz­­szajuttatjuk az U-csőnek olyan becsatlako­zásán át, amely becsatlakozási hely a szi­vattyúhoz történő elvezetési hely és a szenny­víznek az U-csőből való kifolyási helye között helyezkedik el. A találmány szerinti kapcsolási elrende­zés legfőbb előnye, hogy tárolótartály léte­sítése nélküli hővisszanyerés megvalósítását teszi lehetővé olyan esetekben is, amikor a szennyvíz kibocsátás magassága nem elegen­dő ahhoz, hogy közvetlenül a hőcserélőbe bevezethető legyen. Ily módon a hővissza­nyerő berendezés legköltségesebb eleme, a szennyvíztároló elhagyható. Előnye, hogy lé­nyegesebb automatikák és szabályozók léte­sítése nélkül üzembiztosán működik a para­méterek változása esetén is. Előnye még, hogy leginkább helyigényes hőcserélők a szenny­vízkibocsátó berendezésektől távol is elhe­lyezhetők. A találmányt közelebbről az L és 2. ábra szerinti kiviteli példa kapcsán ismertetjük kö­zelebbről, ahol az 1. ábra a találmány szerinti kapcsolási el­rendezés elvét szemlélteti, a 2. ábra pedig egy általánosabb alkalmazási lehetőséget mutat be, ugyancsak kap­csolási vázlat alapján. Az l.sz. ábra szerinti kapcsolási elren­dezés a találmány lényegét mutatja be és a magassági viszonyokat érzékeltetendő, ol­­da lnézeti rajznak felel meg. A meleg szenny­vizet kibocsátó 1 berendezésből a meleg szenny­víz a 2 vezetéken keresztül a 3 U-cső lemenő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom