195306. lajstromszámú szabadalom • Gázüzemű vízmelegítő
195306 1 A találmány tárgya olyan vegyes rendszerű (tároló-, és egyben átfolyó rendszerű) gázüzemű vízmelegítő, amely lehetővé teszi a melegvíz korlátlan mennyiségű vételezését bármilyen kis sugárban, ugyanakkor hasznosítja a folyamatos üzem biztosítása érdekében alkalmazott és állandóan üzemelő gyújtóégő eddig kárbaveszett hőteljesítményét is, ezáltal kevesebb energia fogyasztása mellett nagyobb komfortot nyújt. Gázüzemű vízmelegítőknek számtalan fajtája ismeretes, ezek azonban alapvető jellemzőjük szerint két nagy csoportba oszthatók: az átfolyó rendszerű és a tároló rendszerű vízmelegítők csoportjába. Mint ez régóta ismeretes, a tároló rendszerű készülékek előnye az, hogy a tartályukba befogadott melegvizet viszonylag hosszabb idő alatt melegítik fel, majd ezt követően csak abban a mértékben fogyasztanak gázenergiát, ahogy azt a melegvízfogyasztás megkívánja. A tartályukból bármilyen kis sugárban vételezhető a melegvíz, és égőjük teljesítménye viszonylag kicsi, azért a hálózatra kisebb csatlakozási teljesítménnyel kapcsolódnak, — kisebb átmérőjű vezetéket igényelnek. Nagy hátrányuk ugyanakkor az, hogy ha a hoszszabb idő alatt felmelegített víz a tartályból elfogy, a melegvízszolgáltatás folyamatossága megszakad, és a készülék csak hoszszabb idő elteltével képes újra melegvizet szolgáltatni. Ugyanakkor az átfolyó rendszerű vízmelegítő készülékek olyan nagy égővel rendelkeznek, — és ezáltal oly nagy teljesítménnyel csatlakoznak a hálózatra, — hogy melegvíz vételezésekor képesek a beáramló hidegvizet hőcserélőjükben folyamatosan felmelegíteni, így a melegvíz vételezésének lehetősége gyakorlatilag korlátlan, egy bizonyos időegység alatti teljesítmény mellett (pl. 5 liter/perc, ÍO liter/perc, stb. teljesítményű típusok). Az ilyen üzemelés előfeltétele az, hogy legyen egy kis gázégő, amely alkalmas helyen elhelyezve állandóan ég, és amely üzemeléskor a főégőn kiáramló nagy mennyiségű gázt biztosan begyújtja (gyújtóégő). Ugyanakkor szükség van egy olyan vezérlőszerkezetre is, amely a víz áramlásának megindulásakor a főégő gázáramát elindítja, és fordítva, a víz áramlásának megszűnésekor a főégő gázáramát elzárja. Erre a célra legtöbbször membránszelepet alkalmaznak, amely a készülék után elhelyezett melegvízcsap nyitása esetén a vízvezetékben beállott nyomásesés hatására nyitja a gázáram útját. Ahhoz azonban, hogy a nyomásesés megfelelő mértékű legyen, a melegvíz csapját megfelelő mértékben ki kell nyitni, miértis az ilyen vízmelegítőkből kis sugárban melegvizet vételezni nem lehet, a melegvízcsap kismértékű nyitása esetén a főégő nem gyullad be, és a készülékből — a csőben lévő többé-kevésbé meleg víz távozása után — hideg víz folyik. 2 2 Másik hátránya ennek a készüléktípusnak az, hogy a főégőjének úgynevezett „két-pont szabályozása" van, tehát gázárama nem befolyásolható, az égő vagy ég, vagy sem. Ezért kisebb intenzitású melegvízvételezés esetén a víz hőmérséklete magasabb, nagyobb intenzitású vételezés esetén a hőmérséklet alacsonyabb. Növeli ezt a hátrányt az a körülmény, hogy ezek a készülékek — az égő nagy teljesítménye miatt — meglehetős nagy átmérőjű gázvezetéket igényelnek, és nagyobb követelményeket támasztanak a táphálózat kapacitása iránt is. Tovább korlátozza e készülékek alkalmazási lehetőségét az a körülmény, hogy — mivel a szabályozásuk a nyomás alapján történik, — érzékenyek a táp (hideg) víz nyomására is. A hidegvíz alacsony tápnyomása esetén -- vízművek szolgáltatási zónáinak magasa óban fekvő pontjain — esetleg nem alkalmazhatók, míg hidroforos házi vízellátó berendezéseknél például, ahol a táp(hideg)viz nyomása nagyobb mértékben ingadozik, üzemük teljesen megbízhatatlanná válhat. A gázüzemű vízmelegítők ezen tulajdonságainak kiküszöbölésére számtalan megoldás született. A főégő gázmennyiségének szabályozására javasolt megoldást a 170.609 lajstroms.cámú magyar szabadalom, valamint a DE-OS 25 30 928 szerinti megoldás.’Az érzéker yebb szabályozás érdekében differenciál-merrbránszelep alkalmazását ajánlja a DE-OS 31 20 777, míg a füstgázok fokozott mértékű hasznosítására ajánl intézkedéseket a DE-PS 29 33 606. Másodlagos hőcseré őt ajánl a hatásfok javítására a DE-PS 31 21 220 szerinti megoldás. Történtek kísérletek tárolótartály beiktatására annak érdekében, hogy a kis intenzitású melegvízvételezést lehetővé tegyék; mégpedig elsősorban a készülék külső határoló felületén köpenyszerűen elhelyezett tároló tartály formájában, így a DE-OS 29 27 193, a DE-OS 29 23 488 és a DE-PS 31 25 589 szerinti megoldás, mely utóbbi a tároló tartály hőszigeteléséül levegőt alkalmazni javasol. Ezen felül kerültek forgalomba olyan készülékek, amelyek gyakorlatilag egybeépítve tartalmaztak egy kisméretű tároló rendszerű vízmelegítőt (külön gyújtó- és főégővel), valamint egy külön á folyó rendszerű vízmelegítőt, és kis intenz:tású melegvízvételezésnél a tároló rendszerű, hagy intenzitású vételezésnél az átfolyó rendszerű készülék lépett működésbe (Junkers GmbH). Ezen megoldások közös hátránya, hogy vagy csak egy-egy részprobléma megoldását kísérlik meg, anélkül, hogy az adott rendszerű vízmelegítő alapvető tulajdonságain változtatónak, másrészt kihasználatlanul hagyják az éjjel-nappal üzemben lévő gyújtóégő hőteljesítményét, holott az — különösen hoszszabb üzemszünetek idején pl. éjszaka, — számol tevő hőmennyiséget tehet ki. E hibákon kíván segíteni a jelen talál mány. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
