195279. lajstromszámú szabadalom • Pajzsos biztosító szerkezet, főleg gépi vágat- ill. alagúthajtáshoz, valamint eljárás gépi vágat- ill. alagúthajtás foganatosítására
1 195279 2 A találmány pajzsos biztosító szerkezet főleg gépi vágat-, ill. alagúthajtáshoz, mely előnyösen alkalmazható marófejes vágathajtógéppel való vágat-, ill. alagúthajtáshoz, továbbá eljárás a gépi vágat-,ill. alagúthajtás foganatosítására. A műszaki fejlődés jelenlegi ismert szintjén a bányászati vágathajtásoknál különböző rendszerű pajzsokat alkalmaznak, amelyeket az alábbi főbb csoportokra osztanak: — talajokban, laza kőzetekben használatos zárthomlokű pajzsok, a pajzsba épített és annak szerves részét képező jövesztő szerkezettel, a pajzs előretolása a közvetlenül mögötte beépített — általában tübing — biztosításra való támaszkodással, hidraulikus hengerek segítségével történik: — késes előtűző pajzsok, amelyet szintén laza kőzetekben, talajokban alkalmaznak, a jövesztő berendezés nem a pajzs szerves tartozéka, az egyes kések a szelvény méreteit és alakját meghatározó keresztmetszeteken fekszenek, az egyes késeket külön-külön vagy csoportosan hidraulikusan tolják előre, a keresztmetszeteket pedig az előrehaladás ütemében hátul kiépítve előre viszik és beépítik; — nagyátmérőjű betoncsősajtolásnál használt pajzs (vágóéi), amely egységes, merev szerkezet, pereme behatol a laza talajba, jövesztő szerkezetet nem tartalmaz, az egész csőrakatot mozgató hidraulikus sajtoló hengerekkel tolják előre; — körszelvényű, teljes szelvényt jövesztő vágathajtó, ill. alagútfúró gép, amelyet közepesen kemény és kemény kőzetekben alkalmaznak a külföldi gyakorlatban, a görgős vésőkből álló jövesztőfej lefedi az egész munkahomlokot, szervesen egybe van építve a biztosítást szolgáló pajzsszerkezettel, az előretolást lehetővé tevő kitámasztó berendezéssel, a meghajtóművel, energiateleppel, vezérlőberendezéssel, a jövesztett meddő eltávolítását szolgáló folyamatos szállítóberendezéssel; rendkívül nehéz és bonyolult berendezés, amelynek beszerelését csak kilométer nagyságrendű, egyenes vonalvezetésű vágat kihajtása indokolja. Amennyiben a kőzetviszonyok acélíves biztosítás (TH vagy Z profil) beépítését teszik szükségessé, a kézi megoldáson kívül a technika jelenlegi szintjén a következő módszereket alkalmazzák: — a vágat főtéjében felfüggesztett beemelésre szolgáló szerkezetre ráhelyeznek egy felsőívet (azt az acélívszegmenset, amely a vágat főtéjébe kerül), és azt a szerkezet előre és fölfelé emelve a helyére rakja, és ebben a helyzetben tartja mindaddig, amíg az ívlábakat, esetleg ellenívet beépítik alá; — hasonló módon nem egy felsőívet, hanem két vagy több összeszerelt, béleléssel előre ellátott felsőívet emelnek be a helyére; — a felsőív beemelésére a jövesztőfejes vágathajtógépre szerelt kiegészítő tartozékot használják. Az acélíves biztosításnál két biztosítószerkezet közé eső közetfelület lezárására különböző anyagú bélelést használnak: széldeszka, fél* fa, dorong, vasbetonlemez, acéllemez, sodronyháló, hegesztett síkrács, ill. térrács, lőttbeton, stb, A sodronyháló és acélrácsok jól kombinálhatok a lőttbetonnal. A lőttbetontól eltekintve valamennyi bélelési módra jellemző, hogy beépítésük a már helyére állított biztosítószerkezetre kézi munkával történik. Ez alól kivétel az az eset, ha több felsőívet beemelés előtt szerelnek össze egymással, és látják el előre béleléssel. A technika jelenlegi állása szerint hiányzik az a viszonylag könnyű kiviteli megoldású pajzsberendezés, amely alkalmas puha, közepesen kemény kőzetekben a vájvégi munkatér küzvetlenül a homlok után történő biztosítására, amely ugyanakkor kiküszöböli a fellépő kőzetnyomás miatti beszorulás veszélyét. A gépi jövesztés és a biztosítás munkafolyamata között technológiai törés áll fenn egyrészt a folyamatok nehézkes munkaszervezési kapcsolhatósága, másrészt a teljesen gépi jövesztéssel szemben viszonylag sok kézi munkát igénylő biztosítási munkafolyamat ellentmondása miatt. A találmány célja az ismert gépi vágathajtási technológiába illeszkedő, könnyű szerkezetű pajzs létrehozása, amely technológiai folyamatosságot biztosít a jövesztés és végleges biztosítás műveletei között. A találmány ezt úgy éri el, hogy célszerű szerkezeti hosszúságú pajzsot helyez a kőzethomlok és a végleges biztosítással ellátott szakasz közé. A gépi jövesztésre szolgáló marófej a pajzson átnyúlva bontja meg a kőzetet. A pajzs hidraulikus előretolással követi a homlok előrehaladását és ideiglenes biztosításként azonnal védelmet nyújt a lehulló kőzet ellen. A kőzetnyomást azonnal felveszi, majd szükség esetén külső átmérőjének mechanikus csökkentésével — engedékenységével — részlegesen vagy teljesen tehermentesíthető. A pajzs hátsó részét célszerűen úgy alakítják ki, hogy a teljes végleges acélíves biztosító szerkezet rajta összeszerelhető és tárolható legyen a célszerűen megválasztott bélésanyaggal együtt. A pajzs előrehaladás közben maga mögött hagyja a végleges biztosító szerkezeteket egymástól meghatározott távolságra. A találmány szerinti pajzsos biztosító szerkezet azon a felismerésen alapul, hogy célszerűen megválasztott könnyű szerkezetű pajzs áthidalja a kőzethomlok gépi jövesztése és az azt követő végleges biztosítás műveletei közötti technológiai és térbeli hézagot. A cél elérése érdekében a beszorulás elkerülésére a pajzs szerkezetét engedékennyé kellett tenni, amelynek megoldása azon alapszik, hogy a szerkezet saját rugalmassági határain belül, vagy csuklós megoldással előfeszíthető egy nagyobb kerületi és keresztmetszeti méretre, amely a kőzetdeformációból származó terhelés megnövekedése esetén csökkenthető. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
