195271. lajstromszámú szabadalom • Acélszerkezetű áthelyezhető lelátó
195271 A találmány acélszerkezetű áthelyezhető lelátó, ami járólapokat, főtartókat és adott esetben üléseket, valamint a főtartónak a talajra való közvetlen megtámaszkodásának esetét kivéve lábakat tartalmaz. Kulturális, sport vagy egyéb rendezvények számára szolgáló nézőtereket gyakran lelátók formájában alakítják ki. Azokban az esetekben, amikor ezek a lelátók nem állandó jelleggel készülnek, szükségessé válik, : jöbbszöri szét- és összeszerelésük. Az ísftíljrt ^áthelyezhető lelátók főként fából é^/ÿagy^acélból készülnek. A fa szerkezetű Mátoké kapcsolatai nem alkalmasak a gyors szét- éá^oészeszerelésre. A fa lelátók rövid élettartamúéi*, és így a legtöbb esetben a szerkezetek cseréje 2-3 évente esedékessé válik. További hátrány, hogy a fajlagos anyagfelhasználás és élőmunkaigénye jelentős. Az acélszerkezetű lelátók egyik csoportja olyan, amlyeknek nagyobb egységeit előre összeszerelik, és a helyszínen emelő berendezések segítségével helyezik el. Előnyük, hogy a szerelés a helyszínen gyorsan megvalósítható, de hátrányuk, hogy szállításkor nagyszámú járművet kell igénybe venni. Az acélanyagú lelátók másik típusánál a szükséges elemeket a helyszínre szállítják, és azokból összeállítják a szerkezetet. Az egyes egységek rögzítéséhez mechanikus kötőelemeket, főleg csavarokat alkalmaznak, ezért a szerkezet összeállítása és szétbontása rendkívül sok és élőmunkát kíván. Az acélszerkezetű lelátók közös hátránya, hogy az alkalmazott kötőelemek miatt az illetéktelen bontásokat nem lehet megakadályozni. Ezért a balesetek elkerülése végett a szerkezet csomópontjait állandóan ellenőrizni kell. A találmány célja olyan lelátó kifejlesztése, amely szerkezeti elemeinek összekapcsolásához a lehető legkevesebb kötőelemet alkalmazzuk, hogy csökkenjék az élőmunka mennyisége. A másik célunk az volt, hogy a járólapokat teherhordásra és a szerkezet merevítésére egyaránt felhasználjuk, hogy ezzel is mérséklődjék a fajlagos anyagfelhasználás. A találmányi gondolat azon alapszik, hogy a szerkezeti egységek kapcsolata úgy alakítható ki, hogy egy ún. „záró elemet“ eltávolítva lehet csak a további egységeket kiemelni, az alátámasztás és annak merevítése pedig csak a felettük lévő elemek eltávolítása után bontható el. A kitűzött célnak megfelelően a tálálmány szerinti acélszerkezetű áthelyezhető lelátó — ami járólapokat, főtartókat és adott esetben üléseket, valamint a főtartónak a talajra való közvetlen megtámaszkodásának esetét kivéve lábakat tartalmaz, oly módon van kialakítva, hogy a lelátó főtartójának lejtős felső öve van, a járólapok a főtartóra támaszkodnak és csapokkal vannak a főtartóhoz kapcsolva, a járólapok a főtartók felső öveit stabilizáló merevítő tárcsákat alkotnak, a főtartók adott esetben azokra merőleges kereszttartókkal 1 2 vannak kiegészítve, a kereszttartók pedig egymáshoz és a lábakhoz csapokkal kapcsolód* nak. A találmány szerinti lelátó további ismérve lehet, hogy a járólapot sarokmerev kerettel összefogott hézagosán elhelyezett pallók alkotják. A járólapok végein legalább 2-2 db csap van. Egy másik lehetséges kiviteli alaknál az ülőpad a főtartóra erősített konzolhoz kapcsolódik. Az ülőpadok egymáshoz és a konzolhoz csappal kapcsolódnak. Az összerakás sorrendjében legutolsó ülőpad pedig kötőelemmel van rögzítve. A hosszirányú és keresztirányú korlátok egymáshoz és a korlátoszlopokhoz csapokkal vannak kapcsolva. Az összerakás sorrendjében megelőző korlát a követő korlát csapos végelemével, az összerakás sorrendjében legutolsó korlát pedig kötőelemmel van rögzítve. További lehetséges kiviteli alaknál az ülőkék az egymás melletti főtartók között soronként széktartó keretre vannak erősítve. A széktartó keretek a főtartóra erősített konzolhoz és egymáshoz csappal kapcsolódnak. A találmány szerinti lelátó előnye, hogy az így kialakított szerkezet könnyen összekapcsolható és bontható, az összeépítés nem igényel szaktudást, egyszerű kialakítása lehetővé teszi gyakorlatlan személyek is könnyen tudnak vele bánni. Kedvező az is, hogy a gyors szerelhetőség ellenére a szerkezet az illetéktelen — nem a megfelelő sorrendben történő — bontásnak „ellenáll“. További előny, hogy a csak síkbeli elemek könnyen tárolhatók és szállíthatók, és belőlük az igényeknek a legjobban megfelelő, a helyszínhez is alkalmazkodó lelátót lehet összeépíteni. A találmányt rajzok segítségével világítjuk meg közelebbről. Az 1. ábra a kész lelátó oldal- és hátulnézetét, a 2. ábra az ülőpados lelátó részletét, a 3. ábra az ülőpad és a konzol kapcsolatát, a 4. ábra a járólapot ábrázolja. Az 1. ábra a lelátó három lehetséges változatát szemlélteti, az „A“ változat a 3 ülőpados, a „B“ változat az állóhelyes, a „C“ változat a 4 ülőkés megoldású. A lelátó minden esetben a 15 játéktér felől kezdődően épül. Az alátámasztó 6 talpakra helyezik el az 1 főtartókat, és azokat a 2 járólapokkal merevítik. A következő 1 főtartót az alátámasztó 6 talpakra helyezett 5 lábakra emelik, majd a 2 járólapokkal rögzítik. Az 1 főtartóra merőlegesen szükség szerint a 14 kereszttartókkal merevítik a szerkezetet. A 2. ábrán az 1 főtartóra erősített 12 konzolokhoz a 3 ülőpadok kapcsolódnak. A 2. ábrán megfigyelhető a 2 járólapok és az 1 főtartó közötti a 8 csap által létesített kapcsolat, valamint a 7 korlátok csatlakozása a 11 korlátoszlopokhoz. A 3. ábrán a 3 ülőpad és a 12 konzol kapcsolódásának részlete látható. A 12 konzolra 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
