195270. lajstromszámú szabadalom • Teherelosztó szerkezet utólagos falszigeteléshez és eljárás a szerkezet felhasználásával történő szigetelés kialakítására, valamint berendezés a teherelosztó szerkezet feszítésére
A találmány teherelosztó szerkezet utólagos falszigeteléshez és eljárás a szerkezet felhasználásával történő szigetelés kialakítására, valamint berendezés a teherelosztó szerkezet feszítésére, amelyet meglévő falszerkezetek, főleg műemlékek és hasonló építmények szigetelésénél célszerű alkalmazni. A találmány elsősorban utólagos szigetelési feladatok megoldására vonatkozik, de alkalmazható épülő szerkezetek biztonságos szigetelésénél is. Falazatok víz ellen szigetelése igen nagy jelentőségű feladat a magas és mélyépítési szerkezetek kialakításakor. így több eljárást és szerkezeti megoldást hoztak létre a falazatok szigetelésére. Különösen sarkalatos probléma a víz elleni szigetelés a már meglévő épületeknél, például műemlékek falainak szigetelése jelent nagy gondot e területen. A találmány tárgyát tekintve főleg olyan szigetelő megoldások területéhez tartozó feladatokra irányul, amelyeknél a szigetelni szándékolt falban kiképzett résvágat szolgál arra, hogy az utólag kialakított szigetelő réteget teherelosztó szerkezetet magába fogadja. Történtek kísérletek és alkalmazott megoldások is ismeretesek az utólagos falszerkezetek szigetelésének területén, mint ahogy azt a 187.715 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás is tartalmazza. Ennél a megoldásnál a szigetelni szándékolt felületre olyan rácsszerkezetet illesztenek, amelynek csomópontjainál gömbszerű testek helyezkednek el, és ezek a gömbszerü testek adott esetben teherhordó elemek gyanánt is szerepelnek. Ezt a rácsos szerkezetet töltik ki később megszilárduló, vagy megkötő szigetelő habarccsal. Általában úgy járnak el az ismert megoldás szerint, hogy fűrészelő vagy más réselő gép segítségével a szigetelni szándékolt fal egy szakaszában vízszintes helyzetű rést alakítanak ki, a résbe helyezik el a már említett rácsszerkezetet, majd injektálással juttatják a rácsszerkezettel ellátott résbe a megkötő vagy megszilárduló szigetelő habarcsot. Ez a habarcs teljesen kitölti — a rácsszerkezettel együtt — a korábban kialakított rést, és kellő mechanikai teherviselésre is alkalmas. Az említett szigetelő habarcs megkötése, megszilárdulása után a falnak egy további szakaszában alakítják ki a rést és folytatják a szigetelést. Az említett szigetelési mód több hátrányos tulajdonsággal rendelkezik. Az egyik hátrány abból származik, hogy a rácsszerkezet csomópontjaiban gömb- vagy gömbszerű testek vannak. Ezek a gömbszerű testek geometriai értelemben pont mentén támaszkodnak a szigetelni szándékolt felületre. Tekintettel arra, hogy az utólagos szigeteléssel érintett falazatokban a téglák, kövek és egyáltalában a szerkezet szilárdsága nagy mértékben lecsökken az eredeti értékekhez 1 2 képest, ezért a pontszerű támaszkodást jelentő gömb alakú teherviselő testek belenyomódnak az építőanyagba — téglákba, kövekbe — és így a tulajdonképpeni teherhordó szerepüket nem tudják betölteni. További hátránya az ismert megoldásoknak, hogy a rendszerint négyzethálósra kialakított rácsszerkezetbe utólag beinjektált habarcs nem tudja kellőképpen kitölteni a rács rúdjai közötti teret, éppen azért, mert a beinjektálás bármilyen irányból történő végrehajtása esetén is a beinjektálási irányhoz képest keresztirányú rudakkal találja magát szemben a habarcs. Minthogy a habarcs viszkozitása meglehetősen nagy, így annak szétfolyása a kellő térkitöltést nem eredményezi. Hátrányos még ennél az ismert megoldásnál az a körülmény is, hogy a szigetelő habarcs alkalmazási lehetősége korlátozott, a környezeti hőmérséklet függvénye ui. +5°C környezeti hőmérsékletnél alacsonyabb hőmérséklet esetén már nem alkalmazható eredményesen ez az eljárás és szerkezet. A találmány szerinti teherelosztó szerkezet kialakításával annak beépítési módjával az említett,ismert megoldás hiányosságai, hátrányai maradéktalanul kiküszöbölhetők. A találmány szerinti teherelosztó szerkezet megoldásakor azt a célt tűztük ki, hogy olyan szerkezet valósuljon meg és kerüljön alkalmazásra, amelynél a közbetétek teherhordása fajlagosan nagyobb értékű, mint az ismert megoldásoknál alkalmazott, hasonló elemeké, továbbá, hogy a szerkezet habarccsal való elárasztáskor létrehozza a vágat megfelelő kitöltését. További cél volt, hogy változó, főleg alacsony környezeti hőmérsékletek mellett is megvalósítható legyen a találmány szerinti technológiát reprezentáló eljárás, hiszen általában -|-5°C-nál alacsonyabb hőmérséklet idején is szükséges a szigetelési munkák elvégzése. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy az átfűrészelt fal vágatába elhelyezett füzérszerűen egymásba kapcsolt ékszerű betételemek és befogadó idomok sora révén — az egyenetlen vágatfelület ellenére — egy állandó és egyenletes feszítő erő hozható létre. A füzérsor falból kinyúló végeire gyakorolt tengelyirányú erőhatással a vágatba (falrésbe) az ékek a vágat vastagságának megfelelően betömörödnek, és befeszülnek. Továbbá az ékszerű elemek idomai alkalmas járatot alkotnak a szigetelés céljából bejuttatott anyag részére, és így az ékpár-sor a szigetelő anyaggal együtt folytonos, közel homogén réteget hoz létre. Az így kialakított teherelosztó szerkezettel az átvágott falazat teherbírását, állékonyságát, a szigetelő eljárás folyamán, kellő biztonsággal lehet megtartani, adott esetben fokozni. Ezt a statikai állapotot egy állandó vastagságú tartóval, mint például egy fém vagy műanyagból készült négyzetráccsal — az egyenetlenül vágott falrácsban, vágatban — biztonságosan nem lehet elérni. 2 195270 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
