195267. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felületi öntözési és vízelosztó-vízfilmképző berendezés
1 195267 2 A találmány tárgya: eljárás felületi öntözésre és vízelosztó-vízfilmképző berendezés az eljárás megválósításához. Az öntözési módok között a felületi öntözés módszerei fontos csoportot alkotnak egyszerűségük, kis energiaigényük miatt. Az eddig ismert felületi öntözési módoknak hátrányuk nagy élőmunka igényük, ill. a vízszétosztáshoz szükséges ideiglenes barázda és árokhálózatok nagy fajlagos költsége. A találmány megtartva a felületi öntözés előnyeit a meglévő hátrányokat küszöböli ki. A találmány szerinti eljárás az öntözési módok körébe tartozó felületi öntözési mód. A felületi öntözési módokat a hazai szakirodalom (Budavári Kurt: öntözés, VIZDOK-Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1978.) a következőképpen csoportosítja: — árasztó öntözés (jellemzője, hogy gyorsan, nagy vízadaggal a talaj felszíne felett álló vízréteget hozunk létre, azaz a területet öntözővízzel elárasztjuk); — csörgedeztető öntözés (jellemzője, hogy az öntözővíz mozgásban van és sekély vízfátyol alakjában jut el az öntözendő terület minden pontjára); — áztató öntözés (jellemzője, hogy az öntözővíz a talaj felületét csak részben, rendszerint a barázdákban érinti, az öntözővíznek a talajba jutása a víznek oldalirányú szivárgása, áztatás útján valósul meg). A találmány tárgyát képező eljárás a csörgedeztető öntözéshez áll legközelebb, mert ennek az eljárásnak is az a jellemzője, hogy az öntözővíz fátyolszerűen mozog. A csörgedeztető öntözés a legtakarékosabb felületi öntözési mód. Alkalmazásának az a feltétele, hogy tereprendezéssel a természetes talajfelszínen egyirányú esést alakítsunk ki. Legkedvezőbb, ha a felszín átlagos esése 2—3 ezrelék, fedetlen talaj esetén a maximális esés 5—6 ezrelék lehet, viszont sűrű vetésű növény esetén a minimális esés 20 ezrelék. Az öntözés végrehajtásához a táblát sávokra kell osztani. Az egyes sávokat egymástól terelőtöltések választják el, amelyeket vetés előtt el kell készíteni. A terelőtöltések a tábla talajából készülnek és töltésépítő szánnal (ridgerrel) lehet elkészíteni. A töltések egymással párhuzamosan futnak. A terelőtöltések mérete: 0,15— 0,20 m magasság, 0,40 m szélesség. A sávok egyenletes beázásának biztosítása érdekében fém vagy műanyag terelőlemezeket alkalmaznak. A csörgedeztető öntözés megvalósításához állandó és időszakos csatornákra, valamint barázdákra van szükség. Az állandó öntözőcsatornák egymástól 200—300 m-re helyezkednek el. Ezekre merőlegesen futnak az ideiglenes csatornák egymástól 100— 150 m-re. Az ideiglenes csatornákból jut a víz az öntözőbarázdákba, ahonnan a sávok vízellátása történik (Budavári Kurt: öntözés, VIZDOK-Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1978.; Fehér F.: Mezőgazdasági vízhasznosítás. Mérnöki Kézikönyv 339—378, p., Műszaki Könyvkiadó, 1985.). A sávos csörgedeztető öntözéshez tehát egy viszonylag sűrű, állandó csatornahálózatra van szükség. Az ideiglenes csatornákat és az osztóbarázdákat minden öntözési időszak előtt (a sávokat határoló terelőtöltésekkel együtt) el kell készíteni. Az ideiglenes csatornák, ill. a barázdák kihúzására célgépek állnak rendelkezésre. A vízszétosztáshoz jelentős kézi munkára van szükség. Az alkalmazott víznorma öntözésenként 80—120 mm. A sávos csörgedeztető öntözés a szántóföldi kultúrák termesztésében alkalmazott felületi öntözési módszerek közül az egyik legelterjedtebb. Előnye egyszerűsége, a víz viszonylag egyenletes szétosztása. Hátránya földmunka és kézi munka igénye. Magyarországon a felületi öntözési módok közül a legelterjedtebb az áztató öntözési módszer. Az áztató öntözéshez barázdák (mélybarázdák) kialakítására van szükség. A barázdák egymástól való távolsága 0,5— 1,4 m, hosszuk 30—40 m-től 120—200 m-ig változhat, de kialakíthatók lényegesen hoszszabb, néhányszáz m-es barázdák is (Budavári K.: Korszerű felületi öntöző berendezések, Vízgazdálkodás, 1974/6. szám). A barázdákat esésirányban kell kialakítani 5 ezrelék körüli eséssel. A sekélybarázdák 0,10— 0—15 m, a mélybarázdák 0,25—0,30 m mélyek, szélességük 0,3—0,5 m. A barázdákat ellátó csatornákat viszonylag sűrűn kell elhelyezni (30—150 m). A kiadagolandó öntözővíz mennyisége alkalmanként 60—100 mm. Az áztató öntözési mód előnye a viszonylag kis víznorma és a talajszerkezetet kímélő vízadagolás (Darab K.: A talajok fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságainak érvényesülése az öntözésnél, öntözéses Gazdálkodás, 1967. Vol. V. No. 1.). Hátránya a vízszétosztó elemek (ideiglenes csatornák, barázdák) ismételt (minden öntözési idény előtti) elkészítésének igénye. A felületi öntözési módok korszerű műszaki szabályozási kiadványokkal rendelkeznek (MI-10123/3—80, MI—10123/4—81), amelyekben rögzített műszaki előírások megfelelnek az előzőekben leírtaknak. A felületi öntözési módok előnyeit és hátrányait a következőkben lehet összefoglalni. \ felületi öntözés előnyei: — egyszerű technológiai megoldások, — kis beruházási igény, — kis energiaigény (a vízszétosztáshoz nincs szükség nagy nyomásra). A felületi öntözés hátrányai: — nagy kézi munka igény, — tereprendezési igény, — a vízszétosztó elemek (ideiglenes csatornák, barázdák) öntözési idényenként való ismételt elkészítése, ill. az 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
