195245. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés sejthalmazból meghatározott biológiai sejtek kiválasztására, a kiválasztott sejtek legalább egy tulajdonságának megfigyelésére

A találmány tárgya berendezés és eljárás sejtek kiválasztására, továbbá a kiválasztott egyedi sejtek meghatározott helyeken való megfigyelésére, amely átmenő nyílásokkal el­látott sejthordozó alapján valósul meg. A ta­lálmány szerinti berendezés és eljárás egy nagyobb sejtpopulációból legalább egy sejt­­populáció kiválasztását teszi lehetővé meg­határozott közös paraméter alapján. Sejtek kisebb populációinak kiválasztására szolgáló eljárások és berendezések, így pél­dául a vérben található biológiai sejtek ki­választására alkalmas eszközök jól ismerete­sek. A technika állásának jellemzésére ezek közül néhányat a következőkben röviden is­mertetünk és kommentálunk. Sejtadhézióra épülő elválasztás: Ez a mód­szer nem túlságosan hatékony és különböző sejtek elválasztására alig alkalmas, ha azok membránkarakterisztikája azonos, így tehát nem lehet például az üveghez tapadó sejteket szétválasztani. Immunofluoreszcens elválasztás: A mód­szer alapja az, hogy a sejtek különböző csoportjai különböző antigénekkel és/vagy antitestekkel szemben meghatározott specifi­kus kötési karakterisztika szerint viselked­nek. Ez utóbbiaknak a sejtekhez való kötő­dése alapján lehetővé válik a sejtek azonosítá­sa. Ennek a módszernek a hiányossága a korlátozott volta, mivel nem alkalmas sejtek oly módon történő kiválasztására, amelynek alapja biológiai aktivitás, vagya kötött anyag­gal kapcsolatos válasz mérése. Elektroforézises elválasztás: Ez az eljárás a sejtek elektromos töltésének nagyságát használja ki el választáshoz, és ennek megfele­lően kevéssé alkalmas az ugyanakkora töl­tésű vagy tömegű sejtek különböző csoportjai­nak hatékony szétválasztására. Radioaktivitásra épülő besugárzásos vizs­gálatok, beleértve az immunvizsgálatokat, befogadási és enzimológiai értékeléseket: Ebben az esetben a sejtek szétválasztása során olyan csoportok alakulnak ki, amelyek­ben az aktivitás vagy az inaktivitás és az ezzel kapcsolatos válaszok alapját! csak ke: véssé lehet részcsoportokat megkülönböztet­ni. Morfológiai elválasztás: Az eljárás lénye­ge, hogy a sejteket fizikai megjelenésük alapján különítik el. Ez az eljárás a leggyor­sabb, de egyúttal a legkisebb felbontást biztosítja. Sejtelválasztási technikák fajlagos sűrű­ség alapján (grádienstechnika) : Ebben az el­járásban a sejtek izotonikus oldatban áramla­nak, ahol az oldat sűrűsége, oszmozitása és viszkozitása ismert. Az elrendezést centri­­fugálással adott hőmérsékleten és gyorsulás mellett centripetális erők hatásának teszik ki. Az oldatnál nagyobb sűrűségű sejtek le­süllyednek, míg az azonos sűrűségűek az oldatban szuszpendálódnak, és a nagyobb sűrűségűek az oldat forgásfelszínére kerül­nek. Az eljárás legnagyobb hiányossága 1 2 az, hogy a sejtek egy adott sűrűségi gra­diens alapján elosztanak, és ezt számos kü­lönböző tényező, mint hőmérséklet, oszmozi­­tás, gyorsulás, stb. befolyásolja, és így pél­dául a vérvizsgálatban fontos tényező a -vér átmeneti távolsága a forgástengelytől vala­mint az erre a tengelyre vonatkoztatott gradiens. A technika állásához tartozó, ismert kü­lönböző módszerek előbbi rövid jellemzé­sét egy közös hátrány megemlítésével kell kiegészíteni, mégpedig azzal, hogy a ki­választott sejtpopuláció gyakorlatilag min­denkor tartalmaz olyan sejteket, amelyeket a vizsgálatba nem kellene bevonni. Ennek megfelelően az említett eljárásokkal ki­választott sejteken végzett bármely ellenőr­zés szükségszerűen dúrva eredményt ad, még akkor is, ha az eljárási lépéseket a lehető legnagyobb gondossággal hajtották végre. fgy például L. Cercek és társai (Biophysi­cal Journal, 1978,23.1,p.395) az ún.SCM-tesz­­tet (Structuredness of Citoplastic Matrix = a citoplasztikus mátrix strukturáltsága) írják le. A szerzők ebben a közleményben ki­fejtik, hogy az előzőekben ismertetett gra­dienstechnika segítségével kiválasztott sejtek között a nem kívánatos típusok részaránya 50%-ot is elér, bármilyen gondossággal is készítették elő a mintát a tesztvizsgálat­hoz. Ennek megfelelően a találmány legfonto­sabb célja olyan eljárás és berendezés ki­dolgozása, amellyel sejtek egy csoportja ha­tékonyan kiválasztható más sejtek közül, és a kiválasztott sejtek egymástól is szétválasztha­tok, mégpedig úgy, hogy pontosan kijelölt helyekre kerüljenek. így minden kiválasztott sejt alkalmassá válik azonos tesztvizsgála­tok elvégzésére, az eredmény minden egyedi sejten meghatározható és ezért a diagnózis eredménye pontosabbá válik. Az egyes sejtek­re irányuló tesztek és a vonatkozó eredmé­nyek felvétele automatikusan végezhető, ami­vel az ellenőrzés ideje lecsökken, és a diagnosz­tikai feladatok alacsonyabb képzettségi szintű személyzettel is elvégezhetővé válnak. Az a tény, hogy a technika állása sze­rint a sejtek egy jól meghatározott cso­portját nem lehet tiszta mintában kiválasz­tani a többi sejtek közül, kedvezőtlenül be­folyásolja a diagnosztikai vizsgálatok pontos­ságát. Ezen túlmenően, és ez a leglényegesebb, az előzőleg leírt eljárások során a sejtelvá­lasztást és az ezt követő tesztvizsgálato­kat makromennyiségű vagy egy nagyobb cso­portot alkotó sejteken hajtják végre, és nem egy homogén mikrocsoporton, ahol esetleg a kiválasztott sejtek egymástól is el vannak választva és minden sejt külön vizsgálható, tesztelhető. Minden olyan eljárás és mód­szer, amellyel lehetővé válik egy jól meghatá­rozott sejtcsoport elválasztása a többi sejt­től, ezt követően a kiválasztott csoportban levő sejtek szétválasztása egymástól, és ezzel 19524 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom