195221. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 2,3-dihidro-6-hidroxi-pirimido[2,1-f]-purin-4,8(1H,9H) dionok előállítására

juk szilárd anyag formájában, amelynek ol­vadáspontja 176—179°C. Kitermelés 35%. Nátriumsó előállítása 0,5 g (0,012 mól) 60%-os nátrium-hidrid (előzetesen háromszor 100 ml petroléterrel mo­sott) 300 ml száraz dimetoxi-etánnal készí­tett szuszpenziójához 3,4 g (0,0079 mól) ana­litikai tisztaságú 7,9-dibenzil-2,3-dihidro-1,3- -dimetil-6-hidroxi-pirimido [2,1-f] purin-4,8- ( 1 H,9H) -diont adunk. Az elegyet 30 percig ke­verjük szobahőmérsékleten, nitrogén-atmosz­férában, majd a nátrium-hidrid feleslegét ki­szűrjük. A szürletet csökkentett nyomáson bepároljuk, és a kapott olajhoz étert adunk a szilárd anyag kicsapására. A szilárd anya­got szűréssel elkülönítjük, és friss éterben trituráljuk, újra szűrjük, és a szilárd anyagot 70°C-on csökkentett nyomáson szárítjuk, így a cím szerinti vegyület hemihidrátját kap­juk sárga por alakjában, amelynek olvadás­pontja 175—178°C. Kitermelés 95%. A találmány szerinti vegyületeket gyulla­dásos állapotok, így ízületi gyulladás, csigo­­lyagyulladás és íngyulladás kezelésére, és szokásos módon orális, parenterális, topiká­­lis vagy transzdermális alkalmazásra szánt készítmények alakjában szerelhetjük ki. A találmány szerinti vegyületek gyulla­dásellenes hatékonyságát patkányok profilak­­tikus adjuvans-indukált izületi gyulladásán (AAR) határozhatjuk meg az alábbi módon. ) Az alkalmazott dózistartományt, a beadan­dó mennyiséget és a beadás módját termé­szetesen a kezelőorvos állapítja meg, fi­gyelembe véve az alkalmazott vegyület haté­konyságát, a kezelt személy korát és általános egészségi állapotát és a gyulladásos állapot súlyosságát. Az általánosan javasolt dózis­tartomány körülbelül napi 1 mg — 50 mg/test­­súlykilogramm, 4 órás időközökre elosztva adagolva a nap folyamán. Patkányok profilaktikus adjuváns-indukált ízületi gyulladása (AAR) 150—170 g súlyú hím Lewis patkányok (a Charles River Laboratories, Ma.-tói) ti­zes csoportjait bal hátsó mancsukba a talp alá beadott, 0,1 ml Freund-féle komplett ad­­juvánst és hővel elölt tuberkulin bacilluso­­kat tartalmazó injekcióval szenzibilizálunk. A hátsó mancs térfogatát a vizsgálat nulla­dik napjától 21. napjáig higanyos pletizmo­­gráffal határozzuk meg. A nulladik és a 21. napon mért mancstérfogat különbségét mint delta (A) mancstérfogatot adjuk meg. A szen­­zibilizált patkányoknak azon a hátsó mancsán, amelybe az injekciót adtuk, méretnövekedés lép fel a második napra, és 7 nappal később hasonló reakció látható az ellentétes oldali hátsó mancson is. A nulladik napi és a 21. napi testsúly különbségét mint delta (A) test­­súlynövekedést rögzítjük. A metil-cellulózban szuszpendált ható­anyagból vagy az egymagában alkalmazott met i I-cel 1 u 1 ózbói napi dózisokat adunk be orálisan a nulladiktól a 21.napig. 13 8 A találmány szerinti vegyületek egy jelleg­zetes példája a 9-benzil-2,3-dihidro-l,3-dimetil­­-6-hidroxi-7- (3-metil-2-butenil ) - pirimido [2, 1 -f] purin-4,8(lH,9H)-dion; azt találtuk, hogy ennek a vegyületnek az ED60 értéke patkány AAR-vizsgálatban 7,5 mg/kg, és a vegyület 300 mg/kg-ig terjedő dózisban kevéssé to­xikus. A találmány szerinti vegyületek allergia által kiváltott betegségek kezelésére is alkal­masak és előnyösen használhatók allergiás krónikus tüdőelzáródásos betegségek keze­lésére. A „krónikus tüdőelzáródásos beteg­ség” kifejezés alatt leírásunkban olyan álla­potokat értünk, amelyekben a levegő áthala­dását a tüdőn valami elzárja vagy csökkenti, úgy mint asztma, hörghurut és más hasonló állapotok esetében. A találmány szerinti vegyületeket bead­hatjuk egységadagok, úgy mint tabletták, kapszulák vagy pirulák, vagy porok, granu­látumok, steril parenterális oldatok vagy szuszpenziók, mechanikus bejuttató eszközök, például transzdermális eszköz formájában. Bármilyen formában is adagoljuk a vegyü­leteket, összekeverhetjük őket a gyógyszer­készítésben szokásos, gyógyászatilag elfo­gadható excipiensekkel, kötőanyagokkal, disz­­pergálószerekkel és hordozóanyagokkal. A gyógyszerészeti hordozók, excipiensek, konzerváló- és kötőanyagok lehetnek pél­dául a következők: zselatin, laktóz, keményí­tő, magnézium-sztearát, talkum, ásványi ola­jok, gumik, polialkilén-glikölok. A gyógyszer­­készítmény egységadagokat a gyógyszeré­szeiben szokásos módszerekkel készítjük. Az egységadagok tartalmazhatnak továbbá egy, a hatóanyaggal összeférhető depresz­­szióellenes és/vagy fájdalomcsillapító vegyü­­letet is, a krónikus gyulladásos állapotok­hoz általában társuló depresszió és fájda­lom enyhítésére. A helyileg alkalmazható gyógyszerkészít­ményeket a gyógyszerészetben jól ismert eljárásokkal állíthatjuk elő, és ezek a készít­mények számos segédanyagot tartalmazhat­nak hordozóként. A helyi alkalmazásra szánt készítmények közé tartoznak a kenőcsök, kré­mek, gélek, oldatok,porok,aeroszolok,spray-k és a transzdermális eszközök,így a tapadó párnácskák is. A kenőcsök, oldatok és kré­mek tartalmazhatnak vizet, olajokat, zsíro­kat, viaszokat, poliésztereket, alkoholokat vagy poliolokat, és illatanyagokat, emulge­­áló- és tartósítószereket. Porok előállítá­sára a hatóanyagot egy könnyen hozzáfér­hető, inert, porított eloszlatóanyaggal, úgy­mint talkummal, kalcium-karbonáttal, tri­­kalcium-íoszfáttal vagy bórsavval keverhet­jük össze. Ezekből a porokból vizes szusz­penziókat is készíthetünk. Oldatok vagy emul­ziók előállítására olyan inert oldószereket használunk, amelyek előnyösen nem gyúlé­konyak, szagtalanok, színtelenek és nem mér­­gezőek, például növényi olajok, i-propanol, dimetil-szulfoxid, hidrogénezett natfalinok 14 195221 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom