195202. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-alkil-ftálsavanhidrid előállítására

195202 1 A találmány 4-alkil-ftálsavanhidrid külö­nösen 4-metil-ftálsavanhidrid előállítására al­kalmas eljárásra vonatkozik. A ftálsavanhidrid-származékok értékes nyersanyagok különböző hasznos termékek előállításához. A ftálsavanhidrid-származé­kok ezenkívül keresett közbenső termékek her­­bicid hatóanyagok kémiai szintézisénél és kü­lönösen gabonafélék védelmére használható herbicid hatóanyagok előállításánál. Más al­kalmazási területei ezeknek a nyersanyagok­nak a policiklusos színezékek, alkid-, epoxi­gyanták, poliészterek és a lágyítók előállí­tása. Különböző eljárások ismertek ftálsavan­hidrid-származékok előállítására. Két ilyen eljárás szerint 4-metil-l,2,3,6-tetrahidro-ftál­­savanhidridet dehidrogéneznek kénnel vagy brómmal ecetsavban. Az első módszer kiter­melése 59—87%, az eljárás során azonban a rendkívül mérgező hidrogén-szulfid kelet­kezik melléktermékként, a második módszer szerint pedig csupán 16%-os kitermeléssel kapnak 4-metil-ftálsavanhidridet [Izv. Akad. Nauk SSSR, Ser. Khim. 6., 1315. (1973), angol fordítás 1271. oldal és Dr. Craig, Journal of Am. Chem. Soc., Vol. 72., 3732. ol­dal (1950)].. A 2.391.226 számú USA-beli szabadalmi leírás szerint klór-maleinsavanhidrid és di­­klór-maleinsavanhidrid addíciós termékeket állítanak elő Diels-Alder reakcióban és eze­ket a termékeket valamely katalizátor, így szekunder vagy tercier amin jelenlétében de­­hidroklórozzák. A hatos széngyürű azonban rendszerint csak részben dehidrogéneződik és helyettesített dihidro-ftálsavanhidrid kelet­kezik. A 2.264.429 számú amerikai egyesült álla­mokbeli szabadalmi leírás szerint egyetlen reaktorban úgy állítanak elő helyettesített ftálsavanhidridet, hogy ugyanabban a reak­torban dién és maleinsavanhidríd között kon­denzációs reakciót és ezt követően dehidrogé­­nezési reakciót hajtanak végre. Ezt a kom­binációt úgy érik el, hogy a kondenzációs reakciót nitro-benzolban vagy valamely más nitrált aromás szénhidrogénben, például o­­-nitro-toluolban valósítják meg, amely nem csupán hígítóanyagként szolgál, hanem de­­hidrogénezőszerként is hat, mert maga is redukálódik és a megfelelő amin keletkezik. Az eljárás hátránya, hogy a nitrált aromás szénhidrogének rendkívül mérgezőek és a ter­mékből nehezen távolíthatók el. Munkánk során felismertük, hogy jó ki­termeléssel állíthatunk elő ftálsavanhidrid­­-származékokat oly módon, hogy valamely konjugált dién és maleinsavanhidríd Diels­­-Alder addíciós termékét savmegkötőszer je­lenlétében brómmal reagáltatjuk. A savmeg­kötőszer katalitikus mennyiségben lehet jelen. A találmány szerinti eljárásban kiindu­lási anyagként alkalmazott Diels-Alder addí­ciós terméket előállíthatjuk in situ is. 2 2 A Diels-Alder addíciós termékeket úgy állítjuk elő, hogy maleinsavanhidridet konju­gált diénnel reagáltatunk. A konjugált dién 2-(l—4 szénatomos alkil)-1,3-butadién, elő­nyösen izoprén (2-metil-l,3-butadién). Az addíciós terméket úgy állíthatjuk elő, hogy a maleinsavanhidridet nitrogéngáz lég­körben reagáltatjuk a konjugált diénnel. A maleinsavanhidridet általában addig melegít­jük, ameddig nem olvad és utána a konju­­gá t diént lassú ütemben az olvadék felszíne alatt vezetjük be az olvadt anyagba. A dién hozzáadásának befejezése után a reagense­ket általában 55—120°C hőmérsékletre, elő­nyösen a hőmérséklettartomány felső hatá­rának közelébe, így 100—120°C-ra melegít­jük. A reagenseket ezen a hőmérsékletérté­ken tartjuk a reakció teljes befejeződéséig, amely általában 1 óra. A reakció exoterm lehet, ezért külső hűtésre lehet szükség ahhoz, hogy a reagenseket ebben a reakció-hőmér­séklettartományban tartsuk. Az addíciós termékkeletkezésének teljessé válása után a felesleges diént vákuumban, olyan nyomáson, amelyen a lehető legkisebb az addíciós termék szublimációja, kidesztil­láljuk a reakciózónából. Az addíciós termék előállítását megfelelő oldószer jelenlétében vagy anélkül végezhet­jük. Abban az esetben azonban, ha csupán katalitikus mennyiségű savmegkötőszert adunk a reakcióelegyhez, előnyös az oldó­szer mellőzése. A megfelelő oldószer dime­­til-formamid (DMF) lehet. Abban az eset­ben, ha DMF-et használunk, az addíciós ter­mék dimetil-formamidos oldata keletkezik és nem válik ki szilárd anyag a reakció folyamán. A brómozási lépést azután közvetlenül az addíciós termék így kapott dimetil-formami­dos oldatával végezhetjük, előbb azonban a felesleges diént desztillációval el kell távo­­lítanunk az oldatból. A DMF ebben az eset­ben oldószerként és egyben savmegkötőszer­ként is szolgál. A Diels-Alder addíciós reakció sztöchio­­metriája olyan, hogy szokásosan egy mól maleinsavanhidridet reagáltatunk egy mól konjugált diénnel egy mól addíciós termék előállítása céljából, ennélfogva előnyös, ha a reagenseket mólegyenértéknyi mennyiségek­ben reagáltatjuk egymással. Rendszerint azon­ban a diénből kis felesleget használunk an­nak érdekében, hogy biztosítsuk azt, hogy az1 összes maleinsavanhidríd felhasználódjék. Abban az esetben, ha Diels-Alder addí­ciós terméket használunk kiindulási anyag­kén* és a savmegkötőszer katalitikus meny­­nyiségnél nagyobb mennyiségben van jelen, akkor a találmány szerint a következő mód­szert alkalmazzuk. Az addíciós terméket meg­felelő oldószerrel oldatba visszük és a sav­megkötőszert hozzáadjuk az oldathoz. Meg­felelő oldószer például a klórbenzol és a DMF. Abban az esetben, ha DMF-et hasz­nálunk oldószerként, akkor a DMF-et elegen­dő mennyiségben kell alkalmaznunk ahhoz, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom