195167. lajstromszámú szabadalom • Tisztító berendezés szennyvizek biológiai lebontására

195167 A találmány tárgya tisztító berendezés biológiai úton lebontható házi vagy ipari szennyvíz egylépcsős, kétfokozatú biológiai tisztítására. Ismeretes, hogy a jelenleg üzemelő szenny­víztisztító telepeken alapvetően két biológiai szennyvíztisztító berendezést alkalmaznak, az eleveniszapos levegőztető medencés és a bioló­giai csepegtetőtestes megoldást. Mindkét is­mert biológiai szennyvíztisztító berendezés a biológiai tisztító előtt általában előülepítőt, utána pedig utóülepítőt iszapsűrítőt és iszap­­víztelenítő - és stabilizáló egységet tartalmaz. Eleveniszapos biológiai tisztításra ismertet megoldást például a svájci 572.003 lajstrom­­számú szabadalmi leírás, amely három darab négyszögalakú, hosszirányban egybeépített eleveniszapos medencét alkalmaz. Az egyik szélső medence felváltva utóülepítőként, a másik kettő pedig eleveniszapos medence­ként üzemel. A felesleges eleveniszap a közép­ső medencéből kerül elvezetésre az iszapsűrí­tő-tároló medencébe, mely a másik három­hoz csatlakozik és azokkal azonos méretű. A 169.945 lajstromszámú magyar szaba­dalmi leírás az úgynevezett teljes oxidációs eleveniszapos technológia egy speciális megol­dását írja le, amely legalább 50% oxigént tartalmazó gáz bevitelével és az iszap recírku­­lációjával üzemel. A leírás szerinti megol­dás esetén a biológiai tisztítás két, egymás­tól elkülönített oxigénes kezelési zónában megy végbe, melyből az első zóna egy íves rész, a második pedig belső koncentrikus kör. Maga a szennyvíztisztító berendezés egyesített köralakú. A további technológiai egységek az aerob iszapkezelő (az esetleges klórozó) és a derítő megfelelően felosztott íves zónákban helyezkednek el a belső és a külső kör között. A csepegőtestes technológiához tartozó merülőtestes biológiai tisztító berendezés is­merhető meg az angol 1,454.804 lajstrom­­számú szabadalmi leírásból. A megoldás sze­rint a tisztítás motorral hajtott egy, vagy transzmisszió útján kettő-három vízszintes tengely segítségével történik. A vízszintes tengely forgatja a biológiai egység korongjait, vagy gyűrűs víz alá merülő lapjait, melyek a szennyvízzel érintkezve és azt levegővel keverve végzik a biológiai tisztítást. Ugyanez a vízszintes tengely két szűrődobot is forgat, amelyekkel a megoldás szerint az elő- és az utóülepítést kívánják kiváltani. Az eleveniszapos megoldás biológiai tisztítási hatásfoka nagy, 85—95%, de ener­giaigénye és beruházási igénye igen magas. A biológiai csepegtetőtestes berendezések energiaigénye az előbbinek 15—40%-a és a be­ruházási költsége is kedvezőbb, biológiai tisztítási hatásfoka viszont lényegesen ki­sebb, 65—90%. A lebegőanyag visszatartás mind a két is­mert megoldásnál kívánni valót hagy maga után, 30 mg/1 lebegőanyag tartalom ezek-1 2 né! a berendezéseknél már igen jó ered­mény. Kétlépcsős biológiai tisztítással sorbakap­­csclva az eleveniszapos és a csepegtetőtes­tes (vagy fordítva) berendezést, a szenny­víz ugyan biológiailag 90—98% hatásfokkal megtisztul, de a lebegőariyag tartalom itt sem lesz kevesebb, mint egy lépcső esetén. A majdnem dupla költségűi kétlépcsős bioló­giai tisztítást jelenleg az átlagosnál nagyobb szennyezettségű szennyvizeknél használják elsősorban. Ismeretes továbbá a 176.902 lajstromszá­mú magyar szabadalmi leírás, amely a gyenge szétválasztási hatásfokú előülepítő és utóüle­pítő helyett vagy mellett előlepényes szűrő­­berendezést használ vegyszerekkel, szűrési segédanyaggal. Ez a megoldás a hagyo­mányos biológiai tisztítás változatlanul hagyása mellett a lebegőanyag eltávolítást a szokásos ülepítőkhöz képest jól megoldja, a lebegőanyag tartalom még a nyers ivó­­vízminőség követelményeit is megközelíti, mely lényegesen nagyobb a tisztított szenny­vízzel szembeni követelményeknél, de a szük­séges szűrő-vegyszerelőkészítő és vegyszer­keverő berendezések alkalmazása a bioló­giai tisztítás hagyományos műtárgyaival együtt nagyon bonyolult, ráadásul igen költsé­gessé teszi a szénnyvíztisztító telepet be­rendezésében és üzemeltetésében egyaránt. A 175.475 lajstromszámú magyar sza­badalmi leírás szerinti megoldás túlnyomó részt vizi organizmusok, algák fotoszintézise útján termelt oxigén recírkulálással, ki­egészítő mesterséges levegőztetéssel oldja meg a szennyvíz nagyfokú biológiai tisz­títását. A teljes biológiai tisztítás, nitri­­fikáció és tápanyagok nagy részének el­távolítása igen jó eredmény, de a megvaló­sításhoz szükséges ráfordítás aránytalanul magas. A mindig szükséges hagyományos mechanikai tisztítás, esetleg részbiológiai tisztítás után a szennyvíznek legalább két napig, de az adottságoktól függően 5— 100 napig kell különféle reaktorokban tar­tózkodnia. Ennek megvalósítása olyan nagy területigényt jelent, amely hazánkban ritkán áll rendelkezésre, akkor is csak kis szenny­vízmennyiség esetén. A különböző olajszűrők, recírkulációs rendszerek, levegőztetők az eset­leges kémiai kezelés és flotálás ezt az elv­ben egyszerű megoldást is bonyolulttá teszi. Ismeretes továbbá a 2,524.678 lajstrom­számú NSZK-beli szabadalmi leírás, amely egy korábbi szintén nyugatnémet szabadalmi leírás szerinti megoldás továbbfejlesztése. A korábbi megoldás sorbakapcsolva alkal­mazza a biológiai csepegtetőtestet és a lég­­befúvásos, légmentesen zárt eleveniszapos medencét. Az eleveniszapos medencén átbubo­­rékoltatott levegőt a csepegtetőtesten átve­zetik, a zárt csepegtetőtestről eltávozó levegő egy részét alulról újból visszavezetik a csepeg­tetőtestre. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom