195155. lajstromszámú szabadalom • Tároló hulladékok, főleg környezetszennyező szemcsés anyagok, iszapok ideiglenes és/vagy végleges ellenőrzött tárolására

195155 A találmány tárgya tároló hulladékok, főleg környezetszennyező szemcsés anyagok, iszapok ideiglenes és/vagy végleges ellen­őrzött tárolására. Környezetvédelem szempontjából külö­nös gondot jelent a környezetet szennyező hulladékanyagok, főleg szemcsés, iszapos anyagok kezelése, tárolása. Ismeretes olyan eljárás, amelynek során a különböző környezetet szennyező anyago­kat zárt, vagy részben zárt rendszerbe veze­tik, és ott vegyi eljárásokkal közömbösítik, vagy elégetik. A környezetet károsító anyagok ilyen módon való megsemmisítése azonban csak részleges, mert az elégetés és/vagy a vegyi kezelés során keletkező gázok, továbbá mérgező melléktermékek, illetve az ezek tisz­títása során visszamaradó poranyag és/vagy iszap megfelelő elhelyezéséről, tárolásáról külön kell gondoskodni. A megsemmisítés elvén alapuló eljárások­nál további gondot jelent a még utókezelendő anyagok megfelelő, környezetkímélő előtáro­­lása, különös tekintettel az előtárolásra al­kalmas tárolóberendezések kialakítási költ­ségeire. A hulladékanyagoknak vegyi úton való megsemmisítése,vagy elégetése gyakran azzal a hátránnyal is jár, hogy gyakorlatilag a később esetleg még felhasználható értékes anyagok is elvesznek. A gyakorlat bizonyítja, hogy a vegyi kezelés, illetve elégetés a környe­zeti ártalmat legtöbb esetben csupán csökken­ti, de nem szünteti meg. így tehát a megsem­misítési eljárások is igénylik a keletkező, il­letve visszamaradt anyagok tárolására a költséges és drága tárolók beruházását. A környezetre ártalmas szennyező anya­goknak kiválasztására, azok újra felhaszná­lására az utóbbi időben számos különböző technológiákat is kidolgoztak. Bár ezekkel az eljárásokkal csökkenthető a környezeti szeny­­nyezés, továbbá az eddig veszendőbe ment esetleg még felhasználható értékes anyagok is újra hasznosíthatók, azonban az átmeneti tárolás szüksége itt is követelmény. Az ilyen eljárásoknál lényeges a szennyező anyagok­nak a környezet károsítása nélküli összegyűj­tése, valamint a tárolt anyagoknak egy eset­leg későbbi időpontban kialakuló gazdaságos technológia számára való feltárás lehetősége. Környezetszennyező anyagok tárolására ismeretesek olyan kísérletek, amelyek során a különböző halmazállapotú környezetet szeny. nyező anyagokat konténerekben, vagy egy­ségcsomagokban gyűjtik, és ezeket azután geológiailag alkalmas helyen deponálják, tekintet nélkül a szennyező anyag összetevőire, illetve azok halmazállapotára. A deponia helyét általában felhagyott bányákban, különböző anyaglelő helyeken je­lölik ki. A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy az összegyűjtött környezetszennyező anyagokat ily módon nem lehet megbízha­tóan a környezettől elhatároltan tárolni, a tárolótereket betárolás előtt előbb a talaj-, 2 1 réteg-, illetve karsztvizektől el kell szigetel­ni. Az elszigetelésre is számos kísérletet vé­geztek, különös tekintettel a beruházási költ­ségekre. A bányaüregek elszigetelésére leggaz­daságosabbnak az agyagbélés felhordása mu­tatkozott. A környezetben bekövetkező kismoz­­gások, rengések azonban az agyagbélés szi­getelőrétegben elkerülhetetlen repedéseket okoznak, amelyeken át a környezetszennyező anyagok szabadon érintkezhettek a talaj-, réteg-, illetve karsztvizekkel. Ebből követ­kezően a tárolt anyag igen széles környe­zetben szennyezi a talajt. Az ‘elszigeteléssel védett deponiahelyek további hátránya, hogy a tárolási rendszer meghibásodását már csak a környezet szennyeződésének tényéből lehet észlelni, így az elhárítás, vagy egy esetleges védelmi beavatkozás esélye, hatékonysága kérdésessé válik. Ennek ismeretében a szennye­ző anyagok tárolására szolgáló deponiahe­­lyeket általában messze az emberi települések­től, megművelhető területekről jelölik ki. Eb­ből következik, hogy a szennyező anyagokat jelentős szállítási költségek terhelik, sőt a szál ítás a költségeken túlmenően a szállí­tási útvonal környezetét is szennyezi. Ismeretesek például az LS 4,166,709 sza­badalomból olyan gyűjtők és tárolók, ame­lyek a szennyező anyagok keletkezési helyén, vagy annak közelében, hatalmas beruházási költségek felhasználásával repedésmentesen méretezett merev szerkezetű, főleg vasbeton­ból készült határoló falakkal lezárt a legma­gasabb talajvízszint felett elrendezett tároló­ként vannak kiképezve. Az ilyen hatalmas költségigényű tárolók biztonsági értékét azon­ban erősen csökkenti, hogy merev szerkeze­tükből adódóan, — még túlméretezés esetén is — fennáll az anyaghibákból, építéstechno­lógiai hibákból, vagy külső okokból, például korrózióból adódóan bekövetkező havaria jellegű tönkremenetel veszélye. Az ilyen tá­rolási rendszerek legfőbb hátránya ugyanis, hogy lem rendelkeznek folyamatos ellenőrzési lehetőséggel. A magyar 163 939 sz. szabadalmi leírás szennyezett folyadékok tárolására, illetve szál­lításába olyan tárolót, illetve csatornát ismer­tet, amelynél a földmű a termett talajban árok­­szerűen, hajlékony műanyagfóliával kibélelve van kiképezve. A tárolótér felső részét ugyan­csak műanyagfólia fedi le, amelyet felülről a tároH, illetve szállított anyagnál könnyebb, vagy legfeljebb egyenlő fajsúlyú folyadék, vagy trixotrop tulajdonságú anyag terhel. A tárolóteret kibélelő fólialemez alatt elve­zetéssel ellátott szivárgóréteg is kiképezhető. Ez a bzivárgóréteg egyrészt a csapadékból származó vízelvezetést, másrészt felső fólia lefedést terhelő folyadék hab elvezetését biz­tosítja. Hátránya ennek a megoldásnak, hogy a tárolótér meghibásodása esetén az ellenőr­zési lehetőség hiányában a környezetszennye­zés azcnnal bekövetkezik. Bár ez a megoldás is rendelkezik szondákkal, levegőző nyílással és elvezetéssel, ezek azonban kizárólag a fo-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom