195154. lajstromszámú szabadalom • Szekrényes felépítmény különösen felhajtható oldalfallal rendelkező teherszállító járművek részére
3 195154 4 részletrajzi oldalnézetben szemlélteti. A 4—6. ábra egy-egy függőleges keresztmetszeti részlet a 3. ábra IV-IV, V-Vr illetve VI-VI metszésvonala szerint. A 7. ábra ugyanannak a szekrényes felépítménynek az 1. ábra szerinti keresztmetszeti részletét részben lehajtott alsórésszel és ennek megfelelően részben felbillentett oldalfal-felsőrésszel mutatja, a 7a ábra pedig a 7. ábra Vila helyének kinagyított részletét (a visszahúzó rugó módosított elhelyezésével) ábrázolja; a 8. ábra ugyanazt a metszeti ábrázolást az oldalfal teljesen lehajtott alsórészével és teljesen felhajtott felsőrészével, a 9. ábra a szekrényes felépítmény egy második kiviteli alakját az 1. ábrának megfelelő függőleges keresztmetszeti részletben (zárt oldalfallal) és a 10. ábra a 9. ábrának megfelelő keresztmetszeti részletet nyitott oldalfallal szemléltet. Az 1—8. ábrákon feltüntetett első kiviteli példa szerint az 1 szekrényes felépítmény, amely külön nem ábrázolt formában egy teherszállító jármű, azaz egy tehergépjármű vagy hozzákapcsolt pótkocsi alkotórésze lehet, legalább kívülről megközelíthető három vagy négy oldalának egyikén egy lehajtható 2 alsórészből és felbillenthető 3 felsőrészből álló oldalfalat tartalmaz. A 2 alsórész az 1 szekrényes felépítmény egyik alsó oldalsó 5 hossztartójának alsó külső 4 csuklópontjain van kívül lehajtható módon rögzítve, ugyanakkor a 3 felsőrész mindkét oldalán egy alsó vezetőkar-pár egy-egy 6 alsó vezetőkarján keresztül az 1. ábrán ábrázolt záró helyzetben az 1 szekrényes felépítmény mellette lévő 7 oldaloszlopán hozzávetőlegesen középmagasságban egy-egy forgócsapon, felül pedig egy további vezetőkar-pár egy-egy 9 felső vezetőkarján keresztül egy-egy, a 10 tetőn lévő 11 támasztócsaphoz van csatlakoztatva. A 9 felső vezetőkarok hossza hozzávetőlegesen megfelel a 3 felsőrész félmagasságának és azok az 1. ábrán látható záróhelyzetében az oldalfalnak csak a 10 tető ottlévő felső oldalsó 12 hossztartójáig nyúlnak ki, amely 13 külső peremével megfelelően felfelé nyúlik ki. A 3 felsőrész felső szélén ennek megfelelőén egy keresztirányú, a 10 tető irányában kiálló és az 1. ábrán látható záróhelyzetben az előbb említett 13 külső perem fölé nyúló 14 takaróléccel rendelkezik, amelynek külső peremén a 9 felső vezetőkar-pár van csatlakoztatva. Egyébként a felső 12 hossztartó 13 külső peremével az alant még felsorolt okokból a megfelelő alsó oldalsó 5 hossztartó külső pereméhez képest valamivel hátrébb van helyezve. A 3 felsőrész az oldalfal 2 alsórészével menesztő szerkezettel lényegében ismert módon úgy van összekötve, hogy a 2 alsórész lehajtásakor egyidejűleg a 3 felsőrész is felbillentésre kerül a 10 tető fölé és fordítva. Ellentétben az ismert inenesztőszerkezetekkel ez mind az első kiviteli példának megfelelő, mind pedig a 9. és 10. ábrán bemutatott második kiviteli példának megfelelő kialakításban az oldalfal mindkét oldalán egy-egy fogasléces-fogaskerekes meghajtó szerkezettel rendelkezik. Ennek 15 fogasléce egy 16 felsőfogazással rendelkező, a megfelelő 7 oldaloszlop menetén megvezetett 15a rúdrészből áll, 17 fogazott kerék kapcsolódik, amely az odatartozó 6 alsó vezetőkaron hozzá viszonyított tengelyirányú helyzetben az odatartozó 7 oldaloszlopon csapágyazott 8 forgócsaphoz csatlakozik. Amint az különösképpen az 1—3., továbbá a 7. és 8. ábrából látható, a 2 alsórész mindkét oldalán annak zárt helyzetében lefelé kinyúló egy-egy 18 emelőkart tart, amelynek szabad végén a 15a rúdrész alsó vége van megvezetve. A 17 fogazott kerék D osztókörátmérője (lásd a 3. és 4. ábrát) mintegy 1,5-ször nagyobb, mint a 18 emelőkar 1 hosszúsága (1. ábra) oly módon, hogy a 2 alsórész lehajtása és ennek megfelelően a 18 emelőkarnak lefelé kinyúló kiindulási helyzetéből (lásd az 1. és 3. ábrát) 180°-os szöggel felfelé történő kihajtása esetén a hozzátartozó 6 alsó vezetőkar is az 1. és 2. ábrákon látható lefelé kinyúló kiinduló helyzetéből a 16 fogazásba kapcsolódó 17 fogazott keréken keresztül mintegy 180°-kal az 1 szekrényes felépítmény felső 12 hossztartójának a külső pereméig kimozdul. Mint a 8. ábrából látható, a felső.12 hossztartónak az 1 szekrényes felépítmény alsó 5 hossztartójához viszonyított, már említett hátrább helyezése először lehetővé teszi a 6 alsó vezetőkar megfelelően nagymértékű felfelé billenését. Annak érdekében, hogy a 3 felsőrész az oldalfal 2 alsórészének a 8. ábrán ábrázolt nyitó végállásából történő ismételt felhajlításakor lehetőleg további erőszükséglet nélkül legyen felsőrészével kissé felfelé és előre felhajtható, a 9,9 felső vezetőkar-pár 11 támasztócsapjain, a 10 tetőn ezenkívül még a kiviteli példának megfelelő egy-egy, a csavarrugóként kialakított 19 visszahúzó rugó van elhelyezve, amely a hozzátartozó 9 felső vezetőkarra a 3 felsőrész annak mintegy 30°-kal felfelé irányuló helyzetéig fellépő felfekvő súlyának megfelelő visszabillentő erőt fejt ki. Amint az különösen a 2. és 3—6. ábrából látható,az oldalfalhoz tartozó 7 oldaloszlopok az 1 szekrényes felépítmény hozzájuk tartozó 12 felső és 5 hossztartóival szemben egészen a zárt oldalfal külső síkjáig nyúlnak ki, ugyanakkor az oldalfalhoz tartozó 7 oldaloszlopok magukba foglalják a 15 fogaslécet és a 17 fogazott kereket, zárt oldalfal esetén pedig egy 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
