195109. lajstromszámú szabadalom • Filmképző vizes bevonószer-diszperzió és eljárás ennek előállítására
a duzzadási és diffúziós viselkedést érezhetően befolyásolják, de e viselkedés pH-függetlenségét nem változtatják. Az ilyen monomerek mennyisége maximálisan a keverékpolimer 20 t%-át teheti ki, de előnyösen 10, vagy méginkább 5 t% alatt van. A hidroxi-alkil-észterek gyakran bizonyulnak hátrányosnak, előnyösen teljesen mellőzzük őket. Ugyanígy nem használunk még kis mennyiségben sem többszörösen etilénesen telítetlen monomereket, melyek térhálósodáshoz vezetnek. A keverékpolimer előállítása nem képezi a találmány tárgyát, és tetszőleges, erre alkalmas eljárással végezhető. A polimerizációt legegyszerűbben tömbben, a monomerelegyben oldott gyökképző iniciátor jelenlétében végezzük. Végezhetünk szerves oldószerben oldat- vagy kicsapásos polimerizációt is, és a képződött polimerizátumot elválasztjuk az oldószertől. Minden esetben fontos, hogy a keverékpolimert finom por alakjában nyerjük, ami tömbpolimerizációnál őrléssel, oldat- vagy kicsapásos polimerizációnál porlasztó-szárítással érhető el. A porrészecskék olyan méretűek kell legyenek, hogy 200 pm lyukméretü szitán átmenjenek. A 20—50 pm alatti szemcseméretű polimerek használhatók, de porzási hajlamuk miatt kevésbé célszerűek. A diszperzió előállítása A keverékpolimer puszta diszpergálása vízben általában még nem vezet stabil, filmképző diszperzióhoz. Meglepetésszerűen, hoszszabb idejű, megemelt hőmérsékleten végzett keveréssel önemulgeáló részecskék képződnek, melyeknek mérete sokkal kisebb, mint az eredeti szemcseméret. Közepes részecskeméretük (súlyátlag-érték) 1—50 pm lehet, és előnyösen 10—20 pm. Ahhoz, hogy a keverékpolimer stabil diszperzióját érjük el, a porrészecskéket keveréssel lebegésben kell tartanunk, és meg kell akadályoznunk az üledékképződést. Ehhez elegendő a szokásos keverős készülékek kis- vagy mérsékelt keverőképessége. A keverést addig folytatjuk, míg a diszperzióban állás közben nem képződik már üledék. Teljes emulgeálódás eléréséhez általában legalább 15 perces, előnyösen több mint .20 perces, például 30—60 perces keverésre van szükség. Emulgeátor hozzáadagolása elkerülhető. Hosszabb keverési időnek vagy nagyobb keverési sebességeknek az egyre növekvő habképződés szab határt. A diszpergálást elősegíti, ha a keverékpolimerhez már indulásnál lágyítószert adunk A keverékpolimer súlyára számított 10— 20% lágyítószer már hatásos a diszpergálási folyamatra és javítja a filmképzési képességet bevonatok előállításánál. Lágyítószerként alkalmasak nem illékony, a keverékkel összeférhető, fiziológiailag ártalmatlan, többnyire 1000-né! kisebb molekutasúlyú adalékok. Többnyire folyékony vagy amorfan megszilárduló, könnyen felolvasztható anyagokból, például polietilén-glikolokról, kis molekulasúlyú alkoholok citromsav-észtereiről, 5 4 cukoralkoholok zsírsavésztereiről vagy ezek oxetilezett termékeiről van szó, melyek legismertebb képviselője az (adott esetben oxetilezett) szorbitán-monooleát. Az olyan diszperziók, melyek lágyítószer hozzáadása nélkül csak 40 vagy 50°C-on filmképzők, lágyítószerrel már 0—20°C-on átlátszó és homogén bevonatokká dolgozhatók fel. A diszpergáláshoz szükséges hőfok a polimerizátum keménységétől függ és növekvő keménységgel növelendő. Általában 50— 100°C, előnyösen 60—80°C hőfok megfelelő. A por vizes fázishoz viszonyított mennyiségét úgy választjuk meg, hogy jó filmképző diszperzió képződjék. A technikai bevonási eljárás körülményei között a filmképzési képesség a diszperzió szilárdanyag-tartalmától függ. Ha a sziiárdanyag-tartalom túl alacsony, akkor nem képződik egyenletes film, és aránytalanul hosszú száradási időre van szükség. Jó filmképzési képesség 15—40 tömeg% keverékpolimer-tartalomnál és ennek megfelelően 85—60 tömeg% vizes fázismenynyiségnél áll fenn. Nagyobb szilárdanyag-tartalmú diszperziók a növekvő viszkozitás miatt nehezen állíthatók elő, és ugyanezen okból nehezen dolgozhatók fel. Noha a stabil diszperziók nagyobb menynyiségben is előállíthatok, tárolhatók és forgalmazhatók, a feldolgozó számára előnyösebb a mindenkori rövid idejű belátható szükségletnek megfelelően magát a poralakú bevonószert diszpergálni. Ezáltal lehetőség van arra, hogy az egyedi esetekben megkívánt késleltetett hatásnak megfelelően több, különböző duzzadóképességű keverékpolimer-port használjunk fel, és a diszperziót ugyanebben a munkafolyamatban lágyítószerekkel és további adalékanyagokkal a szükséglet szerint konfekcionáljuk. A gyógyszerkészítmények találmány szerinti bevonószer-diszperziókkal történő bevonása önmagában ismert módon, drazsírozódobos vagy örvényágyas eljárással történik. A hatóanyag por vagy kristályok a szokásos módon granulálhatok. A bevonószert előnyösen úgy alkalmazzuk, hogy a szemcsékre vagy granulátumra 10—50 pm vastag végső bevonatot viszünk fel, majd azokat kemény-zselatinkapszulákba töltjük. A diszperzió dermális vagy transzdermális gyógyszerformák előállítására is használható, ha a hatóanyagot fóliarétegekbe ágyazzuk be, majd ezeket a fóliákat papír-vliesre vagy iners műanyagfóliárá hordjuk fel, vagy önhordó fólia rétegeket állítunk elő. A diszperziókat 80°C alatti hőmérsékleten, általában 60°C alatti hőmérsékleten dolgozzuk fel. Előnyös feldolgozási hőmérséklet a 40°C alatti hőfok, például 20—30°C. A konfekcionálást úgy kell végezni, hogy 30-35°C -os hőmérsékleten még ne legyenek ragadósak a bevonatok vagy fóliák. 6 195109 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
