195109. lajstromszámú szabadalom • Filmképző vizes bevonószer-diszperzió és eljárás ennek előállítására

A találmány filmképző, vizes bevonószer­­-diszperzióra, valamint ennek előállítási eljá­rására vonatkozik. A találmány szerinti, szilárd gyógyszer­­készítmények bevonására és kötőanyagként szolgáló filmképző, vizes diszperziók előállí­tása során poralakú bevonószert vizes fázis­ban, keverés közben diszpergálunk. A talál­mány szerinti bevonószerek alkalmasak gyógy­szerkészítmények ilyen diszperziókkal törté­nő bevonására, poralakú gyógyszerészeti ha­tóanyagok ilyen diszperziókkal történő granu­­lálására és gyógyszerészeti filmek ilyen disz­perziókkal történő előállítására. A 3 208 791 számú német szövetségi köz­társaságbeli (és ennek megfelelő A — 88 915 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásból ismeretesek olyan gyógyszerkészítmények bevonására szolgáló vizes diszperziók, me­lyeket úgy állítanak elő, hogy valamely savas vagy bázikus csoportot tartalmazó, poralakú, emulziós polimert egy vizes fázisban — mely­ben a savas és bázikus csoportok egy kis ré­szét sóformájúvá alakítják át — újra emulge­­álnak. Ilyenkor az eredeti latex-részecskék egyenként, és felületi sóképzéssel hidratizálód­­nak és stabilan diszpergálódnak. A bevonó-' szer savas és bázikus csoporttartalma miatt a belőle előállított gyógyszerbevonatok ol­­dékonysága és áteresztése emésztőnedvekben azok pH-értékétől függ. Az ilyen pH-függés — a gyógyszer hatásmódjától függően — lehet kívánatos vagy nemkívánatos. A környező vizes közeg pH-értékétől füg­getlen oldott hatóanyag áteresztésű gyógy­szerkészítmény-bevonatokat az 1617751. számú német szövetségi köztársaságbeli sza­badalmi leírás szerint állítják elő. E bevona­tok kvaterner ammóniumcsoport-tartalma miatt nem lehetséges ilyen polimerizátumok emulziós polimerizációval történő előállítása, és ezekből újradiszpergálható porok előállí­tása. A gyógyszerkészítmények bevonásához száradásnál filmet képező, olyan vizes bevo­nószer-diszperzióra van szükség, amely víz­ben oldhatatlan, a környező közeg pH-érté­­kétől független diffúziós áteresztőképességű bevonatot alkot. Azt találtuk, hogy ilyen diszperzió por­alakú bevonószer vizes fázisban, keverés közben történő diszpergálásával oly módon állítható elő, hogy poralakú bevonószerként vízben duzzadó, de nem oldódó olyan keve­rékpolimert használunk, melyet monoetiléne­­sen telítetlen, gyökösen polimerizálható kva­terner ammóniumvegyület és legalább egy, nem ionos, vízben oldhatatlan homopolime­­reket képző, monoetilénesen telítetlen, gyökö­sen polimerizálható komonomer vizes fázis­ban végzett diszpergálásával állítunk elő. Tipikus ilyen diszperziók összsúlyukra számítva 60—85 tömeg% vizes fázist és 40— 15 tömeg% ebben diszpergált olyan keverék­­polimert tartalmaznak, amely a keverékpo-1 2 limer súlyára számítva 5—20 t% említett kvaterner ammóniumvegyületet, 95—70 t% említett, nem ionos komonomert, és adott eset­ben 20 t%-ig terjedő mennyiségű egyéb, te­lítetlen, az előbbiekben említett monomerek kel keverék-polimerizálható komonomert tar­talmaznak. Az új bevonószer-diszperziók nem tartal­maznak illékony, éghető komponenseket, és ezért tűz- és robbanásveszély, valamint a távozó levegő idegen anyagokkal történő szennyezése nélkül (csak vízgőz távozik) át­látszó filmekké száradnak, amelyek egyen­értékűek az ugyanezen keverékpolimerek szer­ves oldószeres oldatából készült filmekkel. Ezek a lakkok minden, fiziológiás körülmé­nyek között előforduló ph-értéknél vízben old­hatatlanok, de oly mértékben duzzadnak, hogy a víz és az abban oldott gyógyszeré­szeti hatóanyagok át tudnak rajtuk diffun­­dálni. A duzzadóképességhez hasonlóan, a diffúziós áteresztőképesség is független a pH-értéktől még akkor is, ha a hatóanyag oldhatósága és diffúzióképessége pH-érték­­-függő. A pH-független áteresztőképesség egyrészt a kvaterner ammóniumsó-csoporto­­kon múlik, melyek mint erős bázis sói, a tel­jes fiziológiás pH-tartományban teljesen disz­­szociálva vannak, másrészt egyéb ionos cso­portok távollétén múlik, melyek pH-függő disszociációja a diffúziós áteresztés pH-füg­­gését vonná maga után. Az új diszperziók ezért késleltetett - (re­tard-) hatású gyógyszerkészítmények előállí­tására alkalmasak, melyek a beléjük zárt hatóanyagot az emésztőrendszerben minde­nütt, az uralkodó pH-viszbnyoktól függetle­nül ugyanazon diffúziós sebességgel teszik szabaddá, és a teljes kimerülés után bomlás nélkül ürülnek ki. Az ilyen polimerrétegek ké­pezhetik egy tabletta, egy drazsé, egy kap­szula vagy egy hatóanyag-részecske hüvelyét vagy egy granulátum mátrixát, vagy egy eb­ből sajtolással előállított váztablettát vagy a hatóanyag beléágyazható a polimer filmbe. A hüvely 10—50 pm vastag lehet, és adott esetben többrétegű bevonat egyik rétegét is képezheti. A filmrétegek, bevont gyógyszer­­készítmények vagy granulátumok előállítása történhet ugyanolyan módon, mint az egyéb, ismert,vizes bevonószer diszperziókkal törté­nő előállítás. A filmrétegek felvitelük előtt gyakran töltőanyagokkal, pigmentekkel, mint talkummal vagy titándioxiddal, lágyítószerek­kel, és adott esetben illatosító- és ízesítőanya­gokkal módosíthatók. Különösen előnyös a feldolgozó számára az a lehetőség, hogy két, különböző kvaterner ammóniumcsoport-íartalmú diszperzió keve­résével beállítható minden kívánt permeabi­­litás- és ezzel felszabadítási sebesség-érték, ami a két tiszta komponens permeabilítási határértéke között van. Minthogy a keverék­polimer felépítésében már kis különbségek is számottevő különbséget okoznak a felsza-2 195109 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom