195091. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állatok takarmányfelvételének növelésére, valamint ehhez táp vagy premix előállítására

A találmány tárgya eljárás állatok takar­mányfelvételének növelésére, valamint ehhez táp vagy premix előállítására. Ismeretes, hogy az állat. takarmányfo­gyasztásának vagy -felvételének növelése nö­veli a súlygyarapodást vagy tejelő tehén vagy szoptató koca esetében az állat tejterme­lését. Az állat növekedésének és súlyának fej­lődése azt rövidebb idő alatt juttatja el a piaci súly eléréséig, s ez a tenyésztőnek lénye­ges megtakarítást eredményez. Jóllehet, az állatokban a növekedési hor­mon vagy ezzel rokon vegyületeknek mindig bizonyos vérszintje van jelen, amennyiben a növekedési hormon szintjét a szokásos fölé növeljük, bizonyos állatoknál csökken a takar­mányfogyasztás vagy -felvétel. Éppen ezért fontos, hogy ezen állatok, mint például ser­tések és csirkék takarmányfelvételét növeljük, különben ezek a takarmányfelvétel csökkené­sét kénytelenek elszenvedni. Az állatok növe­kedésének befolyásolása „exogén“ növekedési hormonok adagolásával kiterjedt irodalom­mal rendelkezik. Ezen irodalom általános ösz­­szefoglalását nyújtják Baille és munkatársai [Growth, 47. kötet, 225. old. (1983)], ahol humán növekedési hormon (HGH) adagolását ismertetik sertéseknek. A cikk szerint a takar­mányfelvétel növekedett HGH hatására. Exo­gén tiroid-anyagok adagolását írják le Leung és munkatársai [Endocrinology, 115 (2), 737- -740 (1984)]. A Baille-féle kísérletekben a takarmányfogyasztás nem változott, bár né­hány, Leung szerint ismertetett kísérletben takarmányfelvétel-növekedést írtak le. Exogén növekedési hormon és exogén ti­roid-anyagok kombinációival történő kezelést ismertetnek juhokon Wagner és munkatársai [J. Anim. Sei., 47, 397 (1978)] és csirkéken Bowen és munkatársai-[Proc. South. Poul. Sei. Soc., Jan. 17-18 (1984) J. Juhok esetén a takar­mányfelvétel nem növekedett, míg csirkéknél csak növekedés-fokozást említenek, takar­mányfelvétel-növekedést nem. Kísérleteink során megállapítottuk, hogy az exogén növekedési hormon adagolására a takarmányfelvétel egyértelműen csökken. Ugyanakkor megállapítottuk, hogy ez a hatás ellensúlyozható és megfordítható a találmány szerinti eljárással. Azt találtuk, hogy tiroid-hatású anyagok (tireotrop alkotórészeket is beleértve) adago­lása megnöveli azon állatok takarmányfelvé­telét, amelyek a szokásosat meghaladó vagy emelkedett növekedési hormonszinttel rendel­keznek. Amikor a tejelő szarvasmarha növekedési hormonjának szintje a szokásosat meghalad­ja, tejtermelése növekszik ugyan, de a takar­mányfelvétele se nem növekszik, se nem csök­ken. Ez azt jelenti, hogy a tejelő tehén pótlóla­gos takarmány nélkül termel több tejet. A te­hén takarmányfelvételének növelése és ezáltal a tejtermelés minőségének és mennyiségének további emelése feltétlenül előnyös. Ebből 1 eredően a tejelő tehénnek való tirőid-hatású anyagok adagolása a takarmányfelvétel növe­lése céljából ugyancsak találmányunk felisme­rését képezi. A találmány sajátos módon olyan eljárást ismertet, amely növeli a takarmány felvételét az állatnak, amelyet növekedési hormonnal rokon anyaggal kezeltek, aminek folytán a növekedési hormonnak vagy faktorának vér­szintje megemelkedett és amely abban áll, hogy a nevezett állatnak thyreoid-hatású anyagot adagolunk. Még sajátosabban, a találmány a sertések, baromfik és tejelő szarvasmarhák esetében, amelyeket növekedési hormonnal rokon anyag­gal kezeltek, a takarmány felvételének nö­velését célzó eljárás, azáltal, hogy a serté­seknek, csirkéknek és tejelő szarvasmarhák­nak thyreoid-hatású anyagot adagolunk. Felismertük, hogy azok a sertések (bele­értve a szoptató kocákat is), baromfik és tejelő szarvasmarhák, amelyeknek növekedési hormonszintje emelkedett, aminek a sertések és baromfik esetében a takarmányfelvétel csökkenése vagy szarvasmarhánál a takar­mányfelvétel növekedésének hiánya a követ­kezménye, thyreoid-hatású anyagok adago­lásával a takarmányfelvétel növekedésére késztethetők. A sertéseknek, baromfiknak és tejelő szar­vasmarháknak adagolandó thyreoid-hatású anyagok közé a következők tartoznak; jódo­­zott kazein, thyroprotein, tireoid hormon, tireo­­id (tireoglobulin, tireoidin vagy proloid), T4 (tetrajód-tironin, L-tiroxin vagy levotiroxin), vagy T3 (trijódtironin, liotironin, tertroxin vagy citomel). Ide tartoznak továbbá azok az anyagok, amelyek a pajzsmirigyet T4 vagy T3 termelésére serkentik, mint TSH ( thyreoid­­stimuláló hormon, thyreotropin, thyreotrop hormon, thytropar, ambinon vagy DER­MATHYCIN ), TRH (tireotropint felszabadí­tó hormon) és hasonlók. Előnyös a jódozott kazein adagolása. A találmány szerinti eljárást előnyösen úgy alkalmazzuk, hogy a thyreoid-hatású anyag hatékony adagját az állatnak szájon át adjuk be. Mindamellett az adagolás egyéb útjai is alkalmazhatók, például beülte­tés vagy intramuszkuláris, illetve intravénás injekció. Szájon át való alkalmazás céljából célázerű, ha az ugyancsak találmányunk tár­gyát képező eljárásnak megfelelően a thyreo­id-hatású anyagot az állattenyésztésben, az állati takarmányokban szokásosan alkalma­zott alkalmas premix hordozó- vagy takar­mány anyaggal keverjük el és ilyen módon tápot vagy premixet állítunk elő. Általában használt jellemző hordozó- és hígítóanyagok közé tartoznak a kukoricaliszt, szójaliszt, lucernaliszt, gyapotmagliszt, csontliszt, kuko­ricadara, kukoricacsutka liszt, nátrium-klorid, karbamid, cukornád melasz és hasonlók. Ezek a hordozók elősegítik a thyreoid-hatású anyag egyenletes eloszlását a végső takarmány­2 195091 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom