195087. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szarvasmarhák ketózisának megelőzésére alkalmas premix előállítására
A találmány tárgya eljárás szarvasjnarhák ketózisának megelőzésére, ill. megszüntetésére alkalmas premix előállítására. Ismeretes, hogy a tejtermelés emelkedése és a tejelő — lapály — típusok megjelenése a tehén-állományokban a behozatal, ill. kereszteződés folytán számos olyan kórformát hozott felszínre, amely korábban nem volt ismert, ill. nem bírt jelentőséggel. Ennek tulajdonítható a ketózis tömeges megjelenése. Az 1970 óta évente mintegy 4000—4500 tehénen végzett ezirányú vizsgálataink a nagyüzemi tehenészetek reprezentáns hányadaiból megdöbbentő adatokat eredményeztek. Megállapítottuk ugyanis, hogy az általunk vizsgált tehenészetek igen jelentős hányadában az ún. szubklinikai ketózis 30% és 100% közötti mennyiségben jelentkezett. A szubklinikai ketózis csak biokémiai vizsgálattal ismerhető fel. Feltárására az állományokból rendszeres időközönként vérvizsgálatokat végeztünk az állományok reprezentáns hányadából és minden termelési fázisban (például fias, termelő vemhes, magas vemhes, vérvétel idején legmagasabb terhelésű, problémás) levő csoportból. Ennek alapján megállapítható a ketózis mértéke, valamint csoportonként és állományi szinten a ketózisos egyedek aránya és száma. A szubklinikai ketózis veszélye egyébként épp abban rejlik, hogy rejtve marad, elhúzódó betegséget és klinikai ketózist, petefészek-cisztát, metritiszt, tejtermelés-csökkenést, atípusos elfekveést, valamint máj-irritációt és szaporodásbiológiai zavarokat okozhat. A ketózisos elfekvést, valamint máj-irritációt és szaesetek többségében kifejezett máj-elfajulást mutattak. A ketózis megjelenési gyakorisága szempontjából figyelembe kell venni, hogy a nagyobb genetikai potenciálú állományban nagyobb a neurohormonális labilitás, ezért csökken az adaptációs készség és a takarmányozási rendellenességekkel szembeni tűrőképesség. Anyagforgalmi szempontból a legkritikusabb időszak a vemhesség utolsó harmada és az újratermékenyülési időpont közé esik. A ketózis többnyire az ellés utáni 2. és 3. hét között jelentkezik a laktáció felívelő fázisában. Ilyenkor igen nagy mennyiségű tejcukor és tejzsír ürül. 15 1 és 35 1 közötti napi tejtermelés esetén 690—1610 g tejcukor és 570—1330 g tejzsír ürül a tejjel az állat szervezetéből. Ezzel szemben a tehén rendes étvágya ellés után a 3. és 6. hét között áll helyre, ami önmagában is hozzájárul a negatív energiamérleghez. A vemhesség és az ellés a neurohormonális rendszer fokozott feszültségi állapotával jár együtt, ezért a takarmányozási hibák kiküszöbölésére törekvő és a glikoneogenézist szabályozó hipofízis-mellékvese rendszer elégtelensége hamarabb bekövetkezik. Vizsgálataink azt mutatták, hogy a ketózis nemcsak a fentebb vázolt esetekben, hanem minden termelő fázisban megtalál- 2 1 ható, és állomány-szinten jelentkezik, vagyis rendkívül nagy károkat idézhet elő. A ketózisos tehén ugyanis ellés után a föcstejben (kolosztrumban), ill. a tejben üríti a ketonanyagokat, és az ilyen tej az újszülött borjak életképességének csökkenését, sőt akár elhullását is eredményezheti. A ketózis megszüntetése érdekében a takarmányozási hibák kiküszöbölése nem hoz minden esetben kielégítő eredményeket. A szokványos kezelések, elsősorban glükóz intravénás befecskendezése csak egyedileg alkalmazhatók, de nem vihetők keresztül nagyüzemi állományokban. Ismeretes, hogy az újszülött borjak vitalitása ketózis miatt gyakran csökken, és a kolosztrális periódusban — az ellés utáni 8—10 napon belüli föcstejes korszakban — az elhullás lényegesen magasabb, mint a ketonaemia-tól mentes csoportokban. A ketózisos állapot javítására, ill. gyógyítására jól alkalmazható a niacin a vemhesség utolsó harmadában és a szoptatási időszakban (Feedstuffs, 1985. júliusi szám; Kraftfutter, 1985. júliusi szám), de nem alkalmas az újszülött borjak vitalitásának fokozására. A niacin alkalmazásával sem lehet azonban megfelelő javulást elérni az újszülött borjak vitalitásában. Kerestünk olyan megoldást, amely az újszülött borjak vitalitását javítja, és állományi szinten is alkalmas a ketózis megelőzésére, ill. megszüntetésére, és emellett a tartási és takarmányozási technológiákba jól és biztonságosan beépíthető. Kísérleteink során számos megoldást próbáltunk ki, így pl. cukor adagolását főleg melasz formájában, de ez egyrészt nem mindig beszerezhető, és beillesztése a nagyüzemi takarmányozási technológiába nehézkes, másrészt nem vezetett kielégítő eredményhez, sőt a szájon át való adagolás főleg a kötetlen tartásban a diszpepszia veszélye miatt legfeljebb egyedi és drága megoldásként alkalmazható. Kukoricadarának mint energiahordozó abraktakarmánynak az adagolása szintén nem hozott kielégítő eredményt. A találmány célja olyan eljárás kidolgozása, amely maradéktalanul beilleszthető a nagyüzemi technológiákba, premix jellegűen alkalmazható akár önálló premixként, akár társítva az egyébként is alkalmazott premixekhez, hatásában nemcsak tüneti, hanem oki megoldást is eredményez, vagyis alkalmas tehenészetben ketózis megelőzésére és megszüntetésére, nem teszi szükségessé a tehenek egyéni kezelését, és egyidejűleg előnyösen hat az újszülött borjak vitalitására is. A találmány alapja az a felismerés, hogy a fenti cél maradéktalanul elérhető, ha a niacint (nikotinsav, piridin-ß-karbonsav) aszkorbinsavval együtt alkalmazzuk a szarvasmarhák számára adagolt premix, ill. takarmány komponenseként. A fentiek alapján a találmány eljárás szarvasmarhák ketózisának megelőzésére, ill. meg2 195087 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
