195066. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kajszibarackoltvány előállítására
195066 A találmány kajszioltvány előállítására vonatkozik, melynek során a telepítésre kész facsemetét közbeoltással alakítjuk ki. Ismeretes, hogy intenzív kajszitermesztés előfeltétele a törpenövésű, korán termőreforduló növényekből álló sűrű telepítések létrehozása. A gyakorlatban elterjedt és ismert kajszialanyok közül a vadkajszi erős növekedést, a myrabolán alany igen erős növekedést eredményez, a ráoltott nemes fajtától függetlenül nem lesz törpenövésű, tehát nem lesz alkalmas intenzív termesztésre. Az is ismeretes, hogy a szilvafajták ugyan gyengenövekedést mutatnak alanyként való alkalmazás esetén, de ezek az oltványok nagyon igényesek, csak jó talajra valók, s ez a körülmény a telepítést bizonytalanná teszi, másrészt a szilvaalanyok a szárazságot nehezen tűrik, különösen a fiatal, kellően még meg nem erősödött ültetvényeknél lehet komoly kiesésekre számítani, ha az időjárás kedvezőtlen csapadékeioszlást mutat. A szakirodalom megállapítása szerint a kajszifa egészségi állapotát a termesztés egész ideje alatt, a tipikusan kajszibetegségekkel szemben való ellenállóképességet, a fa fejlődését és élettartamát döntően a törzs határozza meg. A kutatók tapasztalata szerint szoros az összefüggés a törzs egészségi állapota és a termés minősége és mennyisége között is. Az alany hatása a termőhely és fajta mellett igen döntő, és noha többtényezős összefüggésről van szó, az alany, a termőhely és a fajta helyes megválasztása alapvető jelentőségű. Amint az a szakirodalomból kitűnik, történtek már törekvések e korrelációs tényezők koordinálására és próbálkoztak az alany— így pl. myrabolán-alany, vörösszilva-alany— törzsmagasságban való oltással, amikor az alanyt törzsmagasságban szemezték be, és így akartak jó törzset képezni. A vonatkozó irodalmi utalások azt tükrözik, hogy ezek a beavatkozások nem adtak egyértelmű megoldást a létező problémákra. A kapott eredmények nagy szórást mutatnak, úgy a fa ellenállóképessége, termőképessége, mint egyéb, a kajszi szempontjából fontos károsító tényezők vonatkozásában. Minthogy a törzs tulajdonságai lényegesen befolyásolják a növény habitusát, — ez köztudott tény a szakirodalomból — megfigyeléseket végeztünk abban a vonatkozásban, hogy a talaj féleségnek megfelelő alany, mint gyökérzetképző és ahhoz affinitást mutató közbeoltott újabb alanyként ismert fajta beiktatása után a nemesfaj rávitele a közbeoltott növényen milyen eredményt mutat. Azt tapasztaltuk meglepő módon, hogy a telepítendő talajnak megfelelő alany gyökérnyakába oltott, ahhoz jó affinitással rendelkező alanyból törzset nevelve, a nemes-oltást törzsmagasságban elvégezve és az oltás helyén koronát képezve olyan oltványt lehet 2 1 előállítani, amely a kajszi legveszélyesebb betegségének, a gutaütésnek és rákos megbetegedéseknek kiválóan ellenáll, korán termőre fordul, intenzív termesztésre alkalmas. A találmány tehát eljárás kajszioltvány közbeoltásos előállítására, melynek során a telepítendő terület talajának humusztartalma függvényében választjuk meg a gyökérzetképző alanyt, melynek meghatározója, hogy a telepítési hely 1,5% feletti humusztartalma esetén szilvaalanyt, 0,5—1,5% közötti humusztartalmú talaj esetén myrabolán alanyt alkalmazunk, melynek gyökérnyakára közbeoltással törzsképzőként szilvát nevelünk. A közbeoltott szilvatörzset a vegetációs időben koronamagasságban, előnyösen mintegy 180 cm körüli koronamagasságban alvószemzéssel önmagában ismert módon a nemes fajtával beszemezzük. A szemzést követő vegetációs időben a keletkezett nemes hajtást 5—7. levél felett elcsípjük, és a hónaljhajtásokból koronát nevelünk, a fölös hajtásokat eltávolítjuk, és telepítésre koronaalakítással bíró fákat alakítunk ki. A találmány legfőbb előnye, hogy az adottságokhoz legjobban kiválasztott növényegyedeket tudunk a találmány értelmében minden körülmények között nevelni, melyek az intenzív termesztésre kiválóan alkalmasak, korán termőre fordulnak és a kajszibetegségeknek ellenállók. A továbbiakban a találmány szerinti eljárást részletesen is ismertetjük példa keretében, anélkül azonban, hogy az oltalmi kört a példákra korlátoznánk. 1. példa A találmány értelmében szelekciós munkával az alanyokat, melyek gyökérképzők lesznek, valamint a törzsképző alanyokat kiválogatjuk. Mivel a kajszifa további élete, fejlődése a termőhelyi adottságoktól nagyban függ, azt vizsgáltuk, hogy milyen talaj-jellemző érvényesül a kajszifára a gyökérzet vonatkozásában. Azt találtuk, hogy a talaj humusztartalma egyszerű mutató lehet arra, hogy gyökérzetképző alanyként milyen alanytípust válasszunk. Bár a talaj egyéb tulajdonságai is döntőek, megfigyelésünket ezen egyetlen tényezőre alapozva folytattuk. A talaj féleségeket a humusztartalom alapján 3z alábbi főcsoportra osztottuk: Az első csoportba azok a talajok kerültek, melyeknek humusztartalma 1,5% feletti. Ezekre a talajokra gyökérzetképzőként a szilvaalanyok, nevezetesen a CT 83 kökényszilva, a Fehér besztercei szilva és a Kisnánai lószemű szilva felelt meg mindenben. A második talajtípust vizsgálatunk szempontjából a 0,5—1,5% humusztartalmú talajok képezték, ahol myrabolán gyökérkép-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
