195065. lajstromszámú szabadalom • Szerszámvezeték főként silóürítő maróhoz

A találmány tárgya szerszámvezeték, első­sorban silókihordók marószerszáma számá­ra vezetőfelületekkel rendelkező emelőárbóc - cal, amihez csúszódarabok útján vezetőszár van csatlakoztatva. A találmány szerinti szer­számvezetéket elsősorban silókitározók szá­mára lehet felhasználni a nyerstakarmány, illetve a silóanyag kihordása céljából. A marós kihordók marószerszáma függő­leges előtoló mozgásához különböző elvi meg­oldásokon alapuló szerkezeteket alkalmaznak. Vannak olyan marós kihordók, amelyek ese­tében szilárd forgásponthoz vezetőkar van rögzítve vízszintes tengellyel. Konkáv gör­bült felületet hagynak maguk után, amelyek­nek a megszüntetésére, a mélyedések kiegyen­lítésére külön munkaműveletek szükségesek. Az eme szakterületen megfigyelhető fejlődé­si irányzatok szerint egyre gyakrabban al­kalmazzák az egyenes vezetékeket. A legtöbb esetben tárnokkal emelőállványzathoz kap­csolt vezetősínt alkalmaznak, amiket hidrau­likus munkahengerek és húzókötelek segítsé­gével egymáshoz képest el lehet tolni, és így a marószerszámot emelni, illetve süllyesz­teni lehet. Néhány marós kitározó esetében az emelőállványzat helyett központi emelő­­árbócot használnak, amit munkahengerek se­gítségével húzóköteleken át teleszkópszerűen egymásba lehet tolni, illetve szét lehet húzni. Az ilyen típusú szerszámvezetékeknek meg­van az a közös hátrányuk, hogy a maró­­szerszámot csak a nehézségi erő segítségé­vel lehet leereszteni. További hátrány még, hogy a teljes biz­tonsággal ki nem küszöbölhető kötélszaka­dás esetén a marószerv lezuhan és ekkor a berendezést jelentős mértékben károsíthat­ja, ráadásul a kezelőszemélyzetet is veszé­lyezteti. Azt is gyakran tapasztalhatjuk, hogy a nagy szilárdsággal rendelkező takarmányda­rabok, botok viszonylag nagy ellenállást ta­núsítva rátapadnak a marószerszámra és ez zel nehezítik, illetve megakadályozzák a le eresztését. Habár a központi emelőárbóc és a maró­szerv kényszermozgatású leeresztése több előnyt biztosít, a vezetőfelületek egymáshoz képesti kicsi távolsága komoly követelménye­ket támaszt a vezeték megmunkálási pontos­ságával szemben. A gyártási tűrésekből ere­dően olyan játékok lépnek föl a vezetékben, amik ütő, egyenetlen járást eredményeznek a marószerszám esetében. Egyszerű görgős vagy csúszó vezetékeket csak bizonyos tá­volság esetében lehet alkalmazni, mert kü­lönben megszorulások lépnek föl. A marós kitározók esetében alkalmazott görgős vezetékeknek megvan a csúszó ve­zetékekkel szemben az a hátrányuk, hogy nem fejtenek ki csillapító hatást a függő­leges lengőmozgásokkal szemben, és előállí­tásuk is költségesebb, bonyolultabb. Ráadá­sul az ilyen vezetékek esetében nem lehet 1 2 biztonsági berendezéseket alkalmazni, amik a húzóeszköz (lánc, kötél) elszakadásakor lépnek működésbe és megakadályoznák a ma­rószerszám hirtelen alázuhanását. A találmánnyal megoldandó feladat most­­már az ismert megoldások hátrányainak ki­küszöbölése mellett olyan szerszámvezeték ki­alakítása, amelyben a marószerszám nyugodt, egyenletes mozgással járhat, és amelynek na­gyobb is a biztonsága a húzóeszköz elsza­kadása esetén is. A találmány szerinti továbbfejlesztés ér­telmében a csúszódarabok ékalakú féldarab­bal vannak ellátva, amik közül a rögzített féldarab csuklósán van vezetőszálhoz kapcsol­va, míg a másik, mozgó féldarab rugó út­ján a vezetőszáron támaszkodik föl. A két féldarab között pedig az elzárótól különböző ékszög van kialakítva. Célszerű a találmány értelmében az a kiviteli alak is, amelyben a mozgó féldarabhoz, őt célszerűen a ma­rószerszám előtolási irányával ellentétesen a rögzített féldarab és az emelőárbóc vezető­felülete közé szorító húzó-nyomó rugó van csatlakoztatva. A csúszódarabok párt alkotó féldarabjai külső alakjukat tekintve négyszögletesek, füg­gőleges párhuzamos külső élük az emelőár­bóc vezető felületein fekszenek föl. A kettő közötti választóvonal a függőlegeshez képest ferde szög alatti vonal mentén helyezkedik el, ahol a szög értéke nem nagyobb, mint a féldarabok közötti, valamint a mozgó fél­darab és a felfekvő vezetőpálya közötti súr­lódási szögek összege. A csúszódarabok úgy vannak elrendezve, hogy a nyomórugó ere­je a mozgó féldarabot a nehézségi erő elle­nében és az előtolási iránnyal ellentétesen felfelé nyomja. A vezetőszállal összekötött marószerszám felemelése alatt a mozgó féldarabot a rugó ereje lefelé tolja és ezzel megszűnik az ék­hatás. A vezetőszár leeresztése során az eme­lőárbóc vezetőfelülete és a mozgó féldarab közötti súrlódóerő a rugóerő irányába hat. A súrlódóerőnek és a rugóerőnek az egy­másra szuperponálódása benyomja a mozgó féldarabot ék gyanánt a rögzített féldarab és a vezetőfelület közé, ezzel a marószerv számára játékmentes vezetés jön létre. Ugyan­ez a folyamat játszódna le a húzóeszköz (lánc, kötél) elszakadása során is, ami meg­akadályozná a marószerszám hirtelen lezu­hanását. A találmány további részleteit kiviteli pél­da kapcsán a mellékelt rajzra való hivat­kozással mutatjuk be. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti szerszám­vezeték egyik célszerű kiviteli alak­jának oldalnézete, a 2. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak felülnézete kitöréssel. A találmány szerinti szerszámvezetéknek az 1. és 2. ábrán látható kiviteli alakja ese­tében a szerszámvezetéknek 1 vezetőszára 2 195065 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom