195060. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szárazságra hajlamos, csekély humusztartalmú, főként homokos talajok termővé tételére és az utólagos elszikesedés megelőzésére
195060 2. Példa Ebben a példában a lignittel dúsított műtrágya (LNPK) termésfokozó hatását nagy termőföldeken végzett kísérleteink alapján mutatjuk be. A talaj típusa: gyenge humusztartalmú, savanyú homok, pH-ja 4,5I-es, humusztartalom 1,62%, P205=153 ppm, K20=238,7ppm 7 Jelzőnövényként Pi 3978 fajtájú kukoricát alkalmaztunk, az elővetemény burgonya volt. Címerhányáskor levélanalízist végeztünk a csővel szemben lévő levelekből. A termés be- 5 takarításakor a szemtermést mérlegeléssel állapítottuk meg. A kapott eredményeket a következő 6. táblázatban foglaljuk össze. 8 6. Táblázat Különböző mű trágyakezelések hatása kukoricánál Kezelés Növénymagasság cm Termés t/ha «7 /o Kontroll 225 5,40 100,0 200 kg NPK 237 5,88 108,8 200 kg lignit 243 6,99 129,4 400 kg lignit 239 6,16 114,0 500 kg LNPK 243 6,64 122,0 1000 kg LNPK 228 8,09 149,8 A táblázat adataiból látható, hogy a csak L-kezelést kapott termény mennyisége jelentősen túlszárnyalta a csak NPK-trágyázottat. Ezt a lignit bioaktív humin- és fuvolsav-tartalmának valamint mikroelem-tartalmának tulajdonítjuk. Az LNPK-kezelések minden esetben nagyobb termést eredményeztek, mint a csak NPK-val trágyázott parcellák. A kapott eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy az LNPK műtrágya lignitjének humin- és fuvolsav-tartalma elősegíti az NPK értékesülését a kísérleti savanyú homoktalajon. 3. Példa Ebben a példában a felszín alatti öntözés és a vízzáró réteg együttes hatását mutatjuk be homoktalajok nedvességtartalmának alakulására, a szemléletesség érdekében az 1. ábra segítségével. A kísérlet során homoktalajok vízeloszlását mértük öntözés után 3 órával. A szintekhez tartozó átlagértékek az öntözőcső környékére vonatkoznak (körülbelül 50-80 cm széles oszlopban). A kontrol! vizsgálat fólia-teknő nélküli altalaj öntözésére vonatkozik. Az eredményekből jól látszik, hogy a fóliateknő vízmegtartása miatt például a 20 cm-es rétegben több mint háromszoros a nedvességtartalom a kontrolihoz képest, a mélyebb rétegekben pedig kisebb, tehát kevesebb a gravitációs vízveszteség. 4. Példa Ebben a példában a homoktalaj vízvesztési és vízemelő tulajdonságának vizsgálatára irányuló kísérletek eredményeit mutatjuk be. Vizsgálatainkhoz sivatagi (líbiai, Tripolis 285 jelű) homokot alkalmaztunk. A sivatagi homok általában jó vízemelő képességű, de igen csekély víztartalmú, és ezt vizsgálataink szerint igen hamar, szobahőmérsékleten kb. 5 nap alatt el is veszti, azaz teljesen kiszárad. Kísérleteinknél alkalmazott líbiai homok 30 esetében 6, 6,2,1,0 g/100 cm3/30 cm2 felület vízvesztési értékeket mértünk. A kísérlet végén a homok víztartalma 105°C hőmérsékleten szárítva, lg/100 ml volt, tehát gyakorlatilag száraznak mondható. 35 A talajok vízemelő képességének ismerete azért fontos, hogy meghatározható legyen az öntözőcsövek elhelyezéséhez szükséges optimális mélység, azaz megállapítható legyen, hogy milyen mélyről képes a víz, közel a talaj- 40 felszínig felszívódni. Líbiai homok esetében a mért kapilláris vízemelés 563 mm/nap. Ez azt jelenti, hogy pl. 40-50 cm-re fektetett öntözőcsövekből a víz körülbelül 10-12 óra alatt a gyökérzónába ér, és a sekélyen gyökerező (kelő, csírázó) növények is fel tudják venni. 5. Példa Ebben a példában a felszín alatti öntöző- CQ berendezés elhelyezésére mutatunk be példát (2. és 3. ábra). Az öntöző csövet például zöldségtermesztésnél mind egymáshoz, mind a felszínhez közelebb célszerű elhelyezni, míg évelő ültetg5 vénynél (szőlő, gyümölcsös) lehet sorba és sorközbe (két sor közé) elhelyezni. Vizsgálataink szerint a sorközbe helyezésnél a gyökerek az öntöző cső irányába (oldalt) jobban fejlettek, mint más irányban. A sor alá helyezésnél a gyökerek az öntöző csőtől kevésbé távolodtak el (hidrotropizmus). 6. Példa Ebben a példában paradicsom növénv- 65 nyel, illetve cirok növénnyel futóhomokon 5
