195045. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés erősítő áramkörök nemlineáritásának kompenzálására

3 195045 1 ábra a találmány szerinti kapcsolási elrendezés általános tömbvázlatát mutatja, a 2. ábrán a kompenzáló kétpólus három gyakorlati megvalósítása látható, a 3. ábra egy a gyakorlatban megvalósí­tott kompenzáló áramkört mutat, a 4. ábrán a korrigálandó erősítő, a korrek­ciós áramkör jelleggörbéje, vala­mint ezek eredője látható. Az 1. ábrán az 1 meghajtó fokozat ki­menete a 3 erősítő fokozat bemenetére van kötve és ugyanerre a pontra csatlakozik a 2 kompenzáló kétpólus egyik kapcsa is. A 2 kompenzáló kétpólus másik kapcsa a földre csatlakozik. A 2 kompenzáló kétpólus más elemekkel sorosan kapcsolt diódát tartalmaz. Ennél a megoldásnál a korrekciós hatás oly módon jön létre, hogy az 1 meghajtó foko­zat mint generátor működik, melynek véges belső ellenállása van. Ezen generátort ter­heli egyrészt a 3 erősítő fokozat állandó értékű bemenő impedanciája, valamint a 2 kompenzáló kétpólus is. Ez utóbbinak az im­pedanciája a benne elhelyezett nemlineáris elem (dióda) következtében változó értékű ezért a pillanatnyi feszültségtől függően vál­tozó feszültségosztás jön létre. Ennek hatá­sára a 3 erősítőfokozat bemenetére egy olyan torzított jel kerül, melynek torzítása éppen ellenkező irányú, mint amelyet a 3 erősítő fokozat hoz létre, ami egyben azt is jelenti, hogy annak kimenetén ideális esetben torzí­tásmentes jel jön létre. A 2.a és b ábrán a 2 kompenzáló két­pólus két elvileg azonos működésű kiviteli alakja látható. Ezeknél a 2 kompenzáló két­­pólust három elem, a sorosan kapcsolt 23 ellenállás, 21 dióda és 22 feszültségforrás képezi. Alaphelyzetben, azaz amikor a kétpó­lus kapcsai közé nincs nagyfrekvenciás jel kapcsolva a 22 feszültségforrás nyitó irány­ban feszíti elő a 21 diódát. Ez azt jelenti, hogy a 2 kompenzáló kétpólus kapcsain mér­hető ellenállás értéke ilyenkor megegyezik a 23 ellenállás értékével. Amikor azonban a nagyfrekvenciás jel pillanatnyi feszültsé­ge eléri a 22 feszültségforrás feszültségének értékét a 21 dióda lezár és a kapcsok kö­zött mérhető ellenállás végtelen lesz. Ez te­hát azt jelenti, hogy amíg a nagyfrekven­ciás jel pillanatnyi értéke kicsi, egy véges a 23 ellenállás és a generátorellenállás ál­tal meghatározott leosztás jön létre, míg ami­kor a nagyfrekvenciás jel értéke egy bizo­nyos küszöbértéket túllép a leosztás megszű­nik és relatíve a kimeneti jel értéke nagyobb lesz. Az így kialakuló korrekciós jelleggör­bét a 4. ábra 42 görbéjé mutatja. Ugyan­ezen ábra 41 görbéje egy tipikus erősítőka­rakterisztikát mutat. Mint az ábrából is lát­ható a két jelleggörbe egymással ellentétes és így eredőben a közel lineáris 43 jelleg­görbét hozzák létre. Ha a 2.a és b ábrán látható két 2 kompenzáló kétpólust egymás­sál párhuzamosan kapcsoljuk akkor elérhe­tő, hogy a nagyfrekvenciás jel mindkét fél­periódusában azonos előtorzítás jöjjön létre. A 2.c. ábrán látható a 2 kompenzáló két­pólus egy igen előnyös kiviteli alakja, mely a következőképpen működik. Egyenáramúlag az első 26 dióda és a második 27 dióda azo­nos polaritással van sorbakötve és ugyan­csak sorosan kapcsolódik hozzájuk a 23 ellen­állás a két 24 induktivitás és a 22 feszült­ségforrás. Nagyfrekvenciás szempontból azon­ban az első 26 dióda és a második 27 dió­da a 25 kondenzátorokon keresztül ellenke­ző polaritással van összekapcsolva és ugyan­csak sorosan kapcsolódik a 23 ellenállás­hoz. Alaphelyzetben tehát nagyfrekvenciás jel nélkül a két 26,27 dióda nyitóirányban van előfeszítve, így soros ellenállásuk alacsony­értékű így a 2 kompenzáló kétpólus kapcsai között a 25 kondenzátorokon és a 26,27 dió­dákon keresztül a 23 ellenállás értéke mér­hető. Ha azonban a nagyfrekvenciás jel pil­lanatnyi feszültsége eléri a 22 feszültségfor­rás feszültségének értékét a polaritástól füg­gően vagy az első 26 dióda vagy a máso­dik 27 dióda lezár. Ennek megfelelően a kom­penzálás az előbbiekben már leírt módon jön létre. A 3. ábrán egy a gyakorlatban megva­lósított korrekciós áramkör rajza látható. Ez a 2.a, illetve 2.b. ábrán látható 2 kompen­záló kétpólusokat tartalmazza, melyek nagy­­frekvenciás szempontból párhuzamosan egyen­áramú szempontból sorosan vannak kapcsol­va. A 2 kompenzáló kétpólusúk kondenzá­toron keresztül vannak az 1 meghajtó foko­zat kimenetéhez csatolva. Ezen áramkör mű­ködése a fentiekben leírt módon megy vég­be, a szükséges korrekciót az a változóérté­kű osztásarány hozza létre, mely a 26 ge­nerátorellenállás és a 2 kompenzáló kétpólus között jön létre. Alaphelyzetben., amikoris a nagyfrekvenciás jel pillanatértéke kicsi, mind­két 21 dióda nyitva van és ezért a két 23 ellenállás nagyfrekvenciás szempontból pár­huzamosan kapcsolódva terheli a generátort. Amikor a nagyfrekvenciás jel pillanatértéke a törésponti feszültséget eléri a polaritás­tól függően vagy az egyik, vagy a másik 21 dióda lezár, így a hozzátartozó 23 ellen­állás lekapcsolódik a hálózatról. Ezáltal a terhelő ellenállás értéke kétszeresre nő, az­az a leosztás csökken. A korrekció ezáltal a 28 generátorellenállástól és a 23 ellen­állásoktól függő mértékben alakul ki. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés­sel igen széles hőmérséklettartományban és frekvenciatartományban stabil korrekció hoz­ható létre, ami által az alkalmazott telje­sítményerősítőkből kivehető teljesítmény érté­ke, illetve a hatásfok jelentős mértékben nö­velhető. A korrektor rugalmasan bővíthető, ezáltal a legkülönbözőbb jelleggörbéjű erő­sítők kompenzálására alkalmas. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom