195031. lajstromszámú szabadalom • Villamos lámpa és eljárás annak előállítására
A találmány tárgya javított fejjel ellátott villamos lámpa, amelynek átlátszó burája és végrésze van, a burán belül fényforrás van, továbbá feje van, amelynek hüvelyes része és alsó része van, amelyben a bura végrésze poliéter-szulfon műgyantával rögzítve van oly módon, hogy a műgyanta adhéziósán köt a burához és a fejhez, a fejnek villamos érintkezője van, amelyhez a fényforrás egy árambevezetőn keresztül csatlakozik. A találmány tárgya továbbá a fenti lámpa előállítására vonatkozó eljárás. Ilyen lámpa ismeretes például az 1 380 720 számú GB szabadalmi leírásból. Az ismert lámpánál a lámpa burájának végrészére egy azt körülvevő poliéter-szulfon gyűrű van felhelyezve, amelyet megolvasztanak. Ezt követően a lámpa fejét felhelyezik, és a lámpa burája, valamint a fej között a teljes szerelvény hűtésével illesztő kötés jön létre. Azt találtuk, hogy az említett műgyanta használatával készült lámpák nem elégítik ki az 1EC szabványt. Különösen a polimer adhéziója a lámpa burájához nagyon gyenge, a lámpa burája és a lámpa feje közötti csatlakozással szemben támasztott csavarószilárdság szempontjából. A találmány elé célul tűztük ki egy^a bevezetőben körülírt villamos lámpa kidolgozását, amely könnyen gyártható, és amelynél a lámpa burája és a fej közötti csavarószilárdság nagyobb. A kitűzött célt a bevezetőben körülírt lámpánál a találmány szerint úgy értük el, hogy a műgyanta a lámpa burájának tengelyére keresztirányban érintkezik a bura végrészével és a fejjel, továbbá a végrésznek a lámpa burájának tengelyére merőlegesen, a körtől eltérő keresztmetszeti részei vannak, amely részeken a végrész a műgyantával érintkezik. A találmány szerinti lámpában a műgyanta a lámpa burájának végrészét és a lámpa fejét sugárirányban, vagyis a lámpa burájának tengelyére keresztirányban köti össze. Ennek következtében viszonylag nagy felület áll rendelkezésre arra, hogy a műgyanta érintkezzen a lámpa burájával és a lámpa fejével. Ezen túlmenően, ezen alkatrészek méretbeli eltérései sokkal könnyebben hatástalaníthatok, és a lámpa feje sokkal könnyebben hozható a kívánt egytengelyűségbe a lámpa burájával. A lámpa burája, a műgyanta és a lámpa feje ekkor lényegében egytengelyű. A lámpa burája és a lámpa, feje közötti összeköttetés csavarószilárdsága nagyobb lesz, mint az ismert lámpánál, annak követkéztében, hogy a lámpa burájának végrésze körhagyó, vagyis a lámpa burájának tengelyére keresztirányban, körtől eltérő keresztmetszeti részei vannak. Például a végrész lehet ovális alakú, vagy lehet rajta egy vagy több benyomás, például keresztirányú vagy tengelyirányú hornyok, melyeket a műgyanta kitölt, és ott adhéziós kapcsolatot hoz létre. A végrésznek lehet egy kiugró része, amely a 1 2 lámpa tengelyére keresztirányban nyúlik, és benyúlik a műgyantába. Egy ilyen kiugró rész semlegesíti a lámpa feje és a műgyanta közötti rész nyíróerejét. Ebben az átmeneti részben egyenletesebb erőeloszlást kapunk, ha több, például kettő vagy még több ilyen kiugró részt alkalmazunk, amelyek a végrész kerületén vannak elosztva. Ilyen kiugró részek a bura végrészének kialakítási művelete során könynyen készíthetők. Ez a művelet a hagyományos lámpák gyártása során egy szokásos lépés, amelyeknél a fejet a burához cement segítségével rögzítik. A kiugró részek különös előnyeit az alábbiakban részletesebben ismertetjük. A lámpa fejének anyaga általában fém, például rézötvözetek, mint amilyen a réz-nikkel, sárgaréz vagy rézhorgany-ötvözet, rozsdamentes acél, alumínium, új-ezüst vagy nikkellel bevont fémek, amelyekhez a műgyanta adhéziója általában erősebb, mint a lámpa burájának üveganyagához. Ezen túlmenően, a lámpa fejének az a belső felülete, ahol az a műgyantával érintkezik, kialakítható oly módon, hogy nagyobb mennyiségű műgyanta kerülhessen oda. Egy jó lehetőség erre a célra egy befelé benyomott, fémből levő fej. A benyomás vagy benyomások ekkor legalább érintőlegesen kapcsolódnak a műgyantával. A találmány szerinti lámpa egy előnyös kialakításánál a fényforráshoz csatlakozó árambevezető villamosán a fej hüvelyes részéhez van vezetve oly módon, hogy az árambevezető, a műgyanta és a fej hüvelyes része közé van beszorítva. Fémhüvellyel rendelkező lámpafejek esetén meglepő módon azt találtuk, hogy a hüvely és az árambevezető között jó villamos érintkezés hozható létre. Valójában azt találtuk, hogy ily módon Swan lámpa fejek esetén, vagyis olyan Swan lámpafejeknél, amelyeknek az alsó részén egyetlen érintkező van, és a hüvelynél egyetlen érintkezés van, valamint Edison lámpafejeknél, a fejhüvelyrésze és az árambevezető között megfelelő csatlakozást lehet kialakítani anélkül, hogy forrasztást vagy hegesztést alkalmaznánk. Ez a gyártási eljárást jelentősen leegyszerűsíti és meggyorsítja, annál is inkább, mivel a lámpából kivezető vezeték a lámpa fejének pereménél, a perem kerülete mentén bármely ponton elhelyezkedhet. Ez ellentétben áll azzal az árambevezetővel, amely a lámpa fejének alsó részéből csak egy adott részén nyúlhat ki. Ezért, mielőtt ezt az árambevezetőt rögzíteni lehet, először meg kell győződni arról, hogy ez a vezeték hol helyezkedik el. Egy további jelentős előny, hogy az illető árambevezető most már olyan rövid lehet, hogy az nem nyúlik ki a lámpa fejéből. A lámpa fején kívül levő fölösleges huzal — amely a hagyományos kész lámpáknál ki is tapintható — a szóbanforgó kiviteli alaknál nem lehetséges, mivel az árambevezető a lámpa fején belül marad. Ez a kiviteli alak a hegesztéses vagy forrasztásos csatlakoztatást teljes mértékben fölöslegessé teszi olyan 2 195031 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
