195030. lajstromszámú szabadalom • Nagynyomású kisülőlámpa javított elektróda elrendezéssel

195030 A találmány tárgya nagynyomású kisülő lámpa, amelynek vákuumtömören lezárt, át­látszó burája van, a burában egymás felé néző, térközzel elrendezett két elektróda van, a bura falán árambevezetők nyúlnak ke­resztül az egyes elektródákhoz, a burának ionizálható gáztöltése van, az elektródák mindegyikének főleg wolframból levő huzal­tekercse van, és a huzaltekercsek közötti távol­ság lényegében egyenlő az elektródák kö­zötti távolsággal. Ilyen nagynyomású kisülő lámpa ismert az 1 591 617 számú GB szabadalmi leírásból. Az ismert lámpát olyan helyzetben kí­vánják működtetni, amelyben a kisülési sza­kasz, vagyis az elektródákon keresztülmenő, képzeletbeli egyenes vonal legalább lénye­gében vízszintes. Az ismert lámpában az egyes elektródák huzaltekercse az elektronemissziót elősegítő anyag egy mennyiségét zárja kö­rül. Ez az anyag a lámpa működése közben porlasztódik. Annak érdekében, hogy meg­akadályozzák ennek az anyagnak az ionizál­ható gáztöltéssel való keveredését, vagy a lám­pa burájának a falán történő lecsapódá­sát, a lámpában üregeket képeznek ki, ame­lyek a bura lezárásában vannak bemélyítve, és amelyekbe az elektródák vannak elrendez­ve. Az elektródákat úgy alakítják, hogy azok véglapja egyvonalba essen a bura falának belső felületével. Azokban a lámpákban, amelyeknek az elektródái emittáló anyagot zárnak körül, a kisülés talppontja — amikor az elektró­da kátédként működik — az elektródának azon a pontján van, amely emittáló anyag­ban gazdag. Amikor ezen a ponton az emittá­ló anyag lefogy, akkor a kisülő ív egy másik pontra ugrik át. A kisülő ívnek az éppen kátéd­ként szereplő elektródán levő talppontja ezért erősen függ az emittáló anyag jelenlététől. Ez a jelenség következésképpen hiányzik olyan elektródáknál, amelyek emittáló anyagot nem tartalmaznak, vagyis olyan elektródáknál, amelyek nem zárnak körül emittáló anyagot és következésképpen felületük tiszta fém. Amikor a kisülő ív talppontja egy elektró­dán egy másik helyre ugrik át, akkor ez a lámpa által kibocsátott fényfluxus értékének változását eredményezi. Ha egy nagynyomású kisülő lámpát olyan helyzetben működtetünk, hogy a kisülő ív vízszintes, akkor a kisülő ív eltolódik oly mó­don, hogy az felfelé elgörbül a lámpa burájá­ban a hőmérsékletkülönbségek hatására áram­ló gáz befolyása következtében. Viszonylag széles burák esetén a kisülő ív görbültsé­­ge sokkal nagyobb, mint viszonylag keskeny burák esetén. A kisülő ívnek az elektródá­kon levő talppontja vízszintes helyzetű üzemeltetés esetén szintén az elektródák fel­ső oldalára tolódik el. Emittáló anyag nélküli elektródákkal rendelkező lámpákban — szem­ben az emittáló anyagokkal ellátott elektró­­dájú lámpákkal — a kisülő ív talppontja az 2 1 elektródákon vízszintes helyzetű üzemeltetés esetén állandó helyen lesz. Azt találtuk azonban, hogy emittáló anyag nélküli elektródájú lámpák, amelyek vízszin­tes kisülő ívű helyzetben vannak működtetve váltakozó feszültségű hálózatról, szintén vál­toztatják a fényfluxusukat, amely változás a váltakozó feszültség frekvenciájával jön létre. Ezek a változások a lámpa villódzását okoz­zák, ami a tapasztalatok szerint nagyon kellemetlen. A találmány elé célul tűztük ki egy3a beve­zetőben körülírt lámpa kidolgozását, amely­ben azonban a lámpa vízszintes helyzetű működése közben a villódzás nagymértékben elkerülhető. A kitűzött célt a bevezetőben körülírt típusú lámpával a találmány szerint úgy értük el, hogy az elektródák legalább lénye­gében egymás tükörképei, és legalább lénye­gében egymás tükörképébe vannak be­irányítva, és az elektródák elektronemissziót elősegítő anyagtól mentesek. A találmány szerinti megoldás annak a ténynek a felismerésén alapszik, hogy emittá­ló anyag nélküli, közönséges nagynyomású kisülő lámpa (amely tehát nem a talál­mány szerinti kialakítású) vízszintes helyzetű működése közben a kisülő ív talppontja állan­dóan mindkét elektróda felső oldalán van. A kisülő ívnek következésképpen hosszú időn keresztül állandó helyzete van. Ezért ezeknek a lámpáknak a villódzása nem annak a következménye, hogy a kisülő ív talppontja egyik helyről a másikra ugrik, hanem annak a ténynek a következménye, hogy a hálózati feszültség első félperiódusában a lámpán átfolyó áram különbözik a második félperió­dusban átfolyó áramtól. A lámpán átfolyó vil­lamos áram különbségek azt eredményezik, hogy a lámpa fényfluxusa különbözik az el­ső félperiódus és a második félperiódus között. A lámpán átfolyó villamos áram a lámpa feszültségétől függ (V1Q), amelyre fennáll, hogy: Via = Vel+E.L, ahol Vei = a katód feszültségesése, E = a villamos térerősség a kisülésben, L= a kisülő ív hossza. Abban az esetben, ha az L kisülő ív hossza állandó, annak a ténynek a következtében, hogy a kisülő ív helyzete állandó, és ha E állandó annak a ténynek a következtében, hogy nem jön létre keveredés a gáztöltéssel, akkor a Via változása csak annak a ténynek lehet a következménye, hogy Vei változik. Azt találtuk tehát, hogy a Vei katódfeszült­­ségesés az első félperiódusban eltér a máso­dik félperiódusétól annak a ténynek a kö­vetkeztében, hogy a kisülő ív talppontja az elektróda felső oldalán geometriailag nem azonos a másik elektródán levő kisülő ív talppontjával. Tekintettel arra, hogy a kisülő ív megfelelő talppontjainak geometriai hely-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom