195010. lajstromszámú szabadalom • Digitális váltakozófeszültség effektívmérő berendezés

195010 a vizsgálócsatornában lévő, a váltakozó fe­szültség effektiv értékét egyenfeszültséggé alakító átalakító második bemenetével van összekapcsolva, továbbá az effektiv értékmé­rő berendezés tartalmaz egy vezérlő egysé­get, amelynek kimenetei egyrészt a mérőcsa­tornában és a vizsgálócsatornában lévő kap­csolókkal, másrészt a számítógép kapcsoló­jával van összekötve, amely úgy van a talál­mány szerint kiegészítve, hogy tartalmaz még egy integráló erősítőt, amelynek első bemenete a kapcsoló második bemenetével, második bemenete a vizsgálócsatorna válta­kozó feszültségű erősítőjének a kimenetével van összekötve, míg kimenete ennek a vál­takozó feszültségű erősítőnek a vezérlő be­menetére van csatlakoztatva, és a váltakozó­­feszültségű erősítő kimenete a váltakozófe­szültség effektiv értékét egyenfeszültséggé alakító átalakító bemenetével van össze­kötve. A találmány szerinti váltakozófeszültség effektiv értékét mérő feszültségmérő beren­dezést a továbbiakban példakénti kiviteli alakja segítségével a mellékelt ábrákon is­mertetjük részletesebben. Az 1. ábrán látható a találmány szerinti fe­szültségmérö blokkvázlata, a 2. ábrán látható az analóg-digitál számí­tógép integrátorának kimenetén megjelenő jelalak idődiagramja. Az 1. ábrán látható tehát a találmány sze­rinti kialakított feszültségmérő berendezés blokkvázlata, amely tartalmaz egy 1 mérő­csatornát, amely 2 kapcsolót, a 2 kapcsoló­val sorosan kapcsolt váltakozófeszültségű 3 erősítőt, valamint a váltakozófeszültség ef­fektiv értékét egyenfeszültséggé alakító 4 átalakítót tartalmaz. Az 1 mérőcsatornához hasonlóan van az 5 vizsgálócsatorna felépít­ve, azaz tartalmaz egy 6 kapcsolót, a 6 kap­csolóval sorosan kapcsolt váltakozófeszültsé­­gü 7 erősítőt és a váltakozó feszültség effek­tiv értékét egyenfeszültséggé alakító 8 átala­kítót. A 7 erősítő kimenete első 9 feszültség­osztón keresztül van a 2 kapcsoló első be­menetére csatlakoztatva, amely 2 kapcsoló második bemenete a 6 kapcsoló első beme­netével van összekötve, és egyúttal a feszült­ségmérő berendezés bemenetét képezi. A 6 kapcsoló második bemenete a közös sínre, célszerűen földre van kapcsolva. A váltakozófeszültséget egyenfeszültséggé alakító 4 átalakító kímenete második 10 fe­szültségosztóra van csatlakoztatva, amely­nek kimenete 11 kapcsoló első bemenetével van összekötve, amely 11 kapcsoló kimenete egy integráló 12 erősítő egyik bemenetére van csatlakoztatva, és az integráló 12 erő­sítő másik bemenete a 7 erősítő kimenetével van összekötve, kimenete pedig a váltakozó feszültségű 7 erősítő vezérlő bemenetére van kapcsolva. Ennél a példakénti kiviteli alaknál az in­tegráló 12 erősítő 13 műveleti erősítőt, vala­5 mint annak invertáló bemenete és kimenete közé kapcsolt 14 kondenzátort és az inver­táló bemenetre csatlakoztatott 16 ellenállást, valamint a neminvertáló bemenetre csatla­koztatott 15 ellenállást foglalja magába. A 16 ellenálláson keresztül van a 13 műveleti erősítő a 7 erősítő kimenetére, a 16 ellen­álláson keresztül pedig a földre kötve. A váltakozófeszültséget egyenfeszültséggé ala­kító 8 átalakító kimenete az analóg-digitál számítógép második bemenetére van csatla­koztatva, míg első bemenetére a váltakozó­feszültséget egyenfeszültséggé alakító 4 át­alakító kimenete van kapcsolva. Ennél a példakénti kiviteli alaknál az analóg-digitál 17 számítógép tartalmaz egy 18 integrátort, amelynek kimenete 19 nullá­zó egységgel van összekapcsolva, bemenete pedig 20 kapcsolón keresztül képezi a 17 szá­mítógép második bemenetét és 21 kapcsolón és 22 inverteren keresztül a 17 számítógép első bemenetét. A 18 integrátor bemenete 23 kapcsolón keresztül 24 referenciaíeszült­­ség-generátorra van kapcsolva. A 18 integrá­tor tartalmaz egy 25 műveleti erősítőt, amelynek invertáló bemenetére van 26 ellen­állás kötve és az invertáló bemenete és a ki­menete közé 27 kondenzátor van kapcsolva, a neminvertáló bemenet pedig közös sínre, célszerűen a földre van kötve. Az analóg-di­gitál 17 számítógép tartalmaz még egy az időtartamot digitális kóddá alakító 28 átala­kítót, amelynek egyik bemenete a 19 nullá­zó egységgel van összekapcsolva, és kime­nete a 29 kijelző egységre van kötve. A digitális feszültségmérő berendezéshez tartozik még egy 30 vezérlő egység, amely­nek megfelelő kimenetei a 2 és 11 kapcsolók, valamint a 17 számítógép 20, 21 és 23 kap­csolójának, valamint a 28 átalakítónak a ve­zérlő bemenetéivel vannak összekötve. A találmány szerinti digitális feszültség­mérő berendezés két ütemben működik, még­pedig a következőképpen: Az első ütemben a 2 és 6 kapcsolók I ál­lásban vannak és a 11 kapcsoló nyitott álla­potban van. A mérendő U feszültség a 6 kap­csolón keresztül a váltakozófeszültségű 7 erősítő bemenetére jut, a 7 erősítő a jelet felerősíti, és a felerősített jel a váltakozó­feszültséget egyenfeszültséggé alakító 8 át­alakító bemenetén jelenik meg. Mivel az in­tegráló 12 erősítő első bemenete nulla po­tenciálon van, így a 7 erősítő kimenő feszült­ségének az egyenáramú komponense és ez­zel együtt a 8 átalakító bemenő feszültsége is nulla. Ezért a 8 átalakító bemenetén lévő U, egyenfeszüitség kizárólag a mért Ux fe­szültség effektiv értékével lesz arányos, még­pedig a Következő összefüggés szerint: Uj = Ux • K.7 • (1 -f-y?) • Ks • ( 1 -HVs) ahol K7-K8 a váltakozófeszültségü 7 erősítő név­leges erősítési tényezője, illetőleg a 8 átala­kító névleges átalakítási tényezője; 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 50 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom