195000. lajstromszámú szabadalom • Áramszedő elem másodfajú elektródához, valamint eljárás az áramszedő elem előállítására
195000 "5 L*ros szórásában jelentkezik. Az egyes elemek közötti potenciálkülönbség 0—5 mV tartományban kell legyen. A fentiek alapján ösz•'zefoglathatjuk tehát, hogy azonos minőségű és reprodukálható feltételek a mérésnél, préselésnél, klorozásnál, valamint az utánpréselésnél nem biztosíthatók nagyszériás gyártás esetén minden egyes áramszedőnél, azaz gyakorlatilag lehetetlen azonos jellemzőjű elemeket előállítani, ami természetesen a mért értékek reprodukálhatóságára van hátrányos hatással. A találmány a feladatát abban látja, hogy egy olyan áramszedő elemet alakítson ki másodfajú elektródákhoz, valamint olyan eljárást fejlesszen ki ezen áramszedő elemek előállítására, amely az előállítható áramszedő elemek struktúráját úgy változtatja meg, hogy lehetővé teszi azonos villamos paraméterű elektródák előállítását, továbbá az elektródák reprodukálhatósága és stabilitása az eddigieknél lényegesen nagyobb lesz, ugyanakkor a mechanikai szilárdságot is növelj ük, és a termelékenység növelésével egyidejűleg a szükséges ezüstmennyiséget is csökkentjük. A találmány szerint a kitűzött feladatot egy olyan áramszedő elemmel oldjuk meg, amelynek alakteste ezüstporból áll, amelynek részecskéi ezüstkloriddal és zselatinnal, illetőleg poli-(N-vinilpirrolidon) fóliával vannak galvanikus úton bevonva. A találmány szerinti áramszedő azzal jellemezhető, hogy az áramszedő elem olyan homogén tömegként van kiképezve, amely 100—70 tömeg% galvanikusan kezelt ezüstporból és 0—30 tömeg % gyorsan keményedő akrilkopolimerből áll, és a galvanikus úton felvitt ezüstporban az ezüst-ezüstklorid-zselatin, ill. poli-(N-vinilpirrolidon) aránya az ezüstpor tömegéhez viszonvílva 69—97,9 : : 2—30, ill. 0,1 —1. A találmány lehetővé teszi, hogy az elektróda villamos paraméterei azonosak legyenek, az elektródák potenciáljának a reprodukálhatósága és stabilitása megfelelő lesz, azaz találmány szerinti áramszedő elemmel kiképezett elektródák közötti potenciálkülönbség az I rnV értéket nem lépi túl, és az elektróda potenciál-stabilitása 0,2 mV értéken belül marad. A fent említett potenciálkülönbség alatt azt a potenciált értjük, amelyet akkor kapunk, ha két elektródát egymással szemben mérünk, vagy pedig az egyik elektróda referencia-elektródaként szolgál, míg a további elektródákat ezzel a referencia-elektródával összehasonlítva mérjük. A potenciál-instabilitása alatt pedig az elektródának azt az átlagos változását értjük, melyet a vonatkoztatási elektródához képest 3 hónapon belül lehet mérni. A találmány szerinti áramszedő elem mechanikai szilárdsága 40—80 kg/cm2 tartományba esik, és ilyen feltételek mellett sike- 4 6 rült az ezüst felhasználást a korábbiak 80 %-ára lecsökkenteni úgy, hogy a termelékenység 50—60 %-kal nőtt eközben. Egy olyan áramszedő elemet előállítani, amelynek mechanikai szilárdsága 50—80 kg/ /cm2, és amelynek az ezüst fogyasztása 20—80 %-kal kevesebb a korábbi elektródákénál, célszerű, ha az áramszedő elem olyan homogén tömegből van kiképezve, amely 70—95 tömeg % galvanikusan kezelt ezüstport és 50—30 tömeg% gyorsan keményedő akrilkopolimert tartalmaz. A találmány szerinti elektróda igen jó villamos paramétereit különösképpen pedig a 0,3 mV értéknél kisebb potenciálkülönbséget, valamint a 0,1 mV értéknél kisebb potenciál-instabilitást oly módon lehet elérni, hogy a galvanikus úton kezelt ezüstporban az ezüst-ezüstklorid-zselatin, ill, poli-(N-vinilpirrolidon ) arányát 81,9—84:15-18:0,1 — 1 értékre választjuk az ezüstpor tömegére vonatkoztatva. A találmány szerinti áramszedő egyik előnyös kiviteli alakja úgy van kiképezve, hogy gyorsan keményedő akrilkopolimerként finom diszperziójú metakrilsav-metil- és etilésztert vagy metakrilsav-metil- és etilészterkopolimerjének a szuszpenzióját vagy fluorkaucsuk és metilmetakrilát szuszpenziós kopolimerjét tartalmazza. Az elektróda paramétereinek, elsősorban villamos paramétereinek megfelelő azonosságát biztosítandó, célszerű ha az áramszedő elemet úgy állítjuk elő, hogy először zselatin, ill. poli-(N-vinilpirrolidon) jelenlétében az ezüstport galvanikusan klórozzuk mindaddig, míg az ezüst-ezüstklorid-zselatin, ill, poli-(N-vinilpirrolidon) viszony az ezüstpor tömegéhez viszonyítva a 69—97,9:2—30, 0,1 — 1 értéket eléri, azt követően 100—70 tömeg % klórozott ezüstport és 0—30 tömeg % porszerű, gyorsan keményedő akrilkopolimert homogén tömeget képezve összekeverjük, és ebből formázzuk a másodfajú elektróda áramszedő elemét. Ily módon lehet biztosítani ugyanis, hogy az elektróda potenciál-instabilitása 0,2 mV érték alatt legyen, az egyes elektródák közötti potenciálkülönbség ne lépje túl az 1 mV értéket úgy, hogy közben az ezüst felhasználást 80 %-ra csökkentjük. Másodfajú elektróda áramszedő elemének előállítására, ahol az áramszedő elem mechanikai szilárdsága 50—80 kg/cm2 célszerű a találmány szerint, ha a már megfelelő alakra formázott testet stabilizált metakrilsav-metilészter jelenlétében keményítjük. Ugyancsak előnyös a találmány szerinti áramszedő elemnél, ha 70—95 tömeg% klórozott ezüstport és 5—30 tömeg % porszerű, gyorsan keményedő akrilkopolimert összekeverünk. Az ily módon kiképezett elektróda áramszedő elemnél az áramszedő elem mechanikai szilárdsága 50—80 kg/cm2, és ezüst 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
