195000. lajstromszámú szabadalom • Áramszedő elem másodfajú elektródához, valamint eljárás az áramszedő elem előállítására

195000 "5 L*ros szórásában jelentkezik. Az egyes elemek közötti potenciálkülönbség 0—5 mV tarto­mányban kell legyen. A fentiek alapján ösz­­•'zefoglathatjuk tehát, hogy azonos minőségű és reprodukálható feltételek a mérésnél, pré­selésnél, klorozásnál, valamint az utánpré­­selésnél nem biztosíthatók nagyszériás gyár­tás esetén minden egyes áramszedőnél, azaz gyakorlatilag lehetetlen azonos jellemzőjű elemeket előállítani, ami természetesen a mért értékek reprodukálhatóságára van hát­rányos hatással. A találmány a feladatát abban látja, hogy egy olyan áramszedő elemet alakítson ki má­sodfajú elektródákhoz, valamint olyan eljá­rást fejlesszen ki ezen áramszedő elemek elő­állítására, amely az előállítható áramszedő elemek struktúráját úgy változtatja meg, hogy lehetővé teszi azonos villamos paramé­terű elektródák előállítását, továbbá az elektródák reprodukálhatósága és stabilitá­sa az eddigieknél lényegesen nagyobb lesz, ugyanakkor a mechanikai szilárdságot is nö­velj ük, és a termelékenység növelésével egyi­dejűleg a szükséges ezüstmennyiséget is csökkentjük. A találmány szerint a kitűzött feladatot egy olyan áramszedő elemmel oldjuk meg, amelynek alakteste ezüstporból áll, amely­nek részecskéi ezüstkloriddal és zselatinnal, illetőleg poli-(N-vinilpirrolidon) fóliával van­nak galvanikus úton bevonva. A találmány szerinti áramszedő azzal jel­lemezhető, hogy az áramszedő elem olyan homogén tömegként van kiképezve, amely 100—70 tömeg% galvanikusan kezelt ezüst­porból és 0—30 tömeg % gyorsan keményedő akrilkopolimerből áll, és a galvanikus úton felvitt ezüstporban az ezüst-ezüstklorid-zse­­latin, ill. poli-(N-vinilpirrolidon) aránya az ezüstpor tömegéhez viszonvílva 69—97,9 : : 2—30, ill. 0,1 —1. A találmány lehetővé teszi, hogy az elektró­da villamos paraméterei azonosak legyenek, az elektródák potenciáljának a reprodukál­hatósága és stabilitása megfelelő lesz, azaz találmány szerinti áramszedő elemmel kiké­pezett elektródák közötti potenciálkülönbség az I rnV értéket nem lépi túl, és az elektró­da potenciál-stabilitása 0,2 mV értéken be­lül marad. A fent említett potenciálkülönbség alatt azt a potenciált értjük, amelyet akkor ka­punk, ha két elektródát egymással szemben mérünk, vagy pedig az egyik elektróda re­ferencia-elektródaként szolgál, míg a további elektródákat ezzel a referencia-elektródával összehasonlítva mérjük. A potenciál-instabi­litása alatt pedig az elektródának azt az át­lagos változását értjük, melyet a vonatkozta­tási elektródához képest 3 hónapon belül le­het mérni. A találmány szerinti áramszedő elem me­chanikai szilárdsága 40—80 kg/cm2 tarto­mányba esik, és ilyen feltételek mellett sike- 4 6 rült az ezüst felhasználást a korábbiak 80 %-ára lecsökkenteni úgy, hogy a termelé­kenység 50—60 %-kal nőtt eközben. Egy olyan áramszedő elemet előállítani, amelynek mechanikai szilárdsága 50—80 kg/ /cm2, és amelynek az ezüst fogyasztása 20—80 %-kal kevesebb a korábbi elektródá­kénál, célszerű, ha az áramszedő elem olyan homogén tömegből van kiképezve, amely 70—95 tömeg % galvanikusan kezelt ezüst­port és 50—30 tömeg% gyorsan keményedő akrilkopolimert tartalmaz. A találmány szerinti elektróda igen jó vil­lamos paramétereit különösképpen pedig a 0,3 mV értéknél kisebb potenciálkülönbséget, valamint a 0,1 mV értéknél kisebb potenciál­­-instabilitást oly módon lehet elérni, hogy a galvanikus úton kezelt ezüstporban az ezüst­­-ezüstklorid-zselatin, ill, poli-(N-vinilpirroli­don ) arányát 81,9—84:15-18:0,1 — 1 értékre választjuk az ezüstpor tömegére vonatkoztat­va. A találmány szerinti áramszedő egyik elő­nyös kiviteli alakja úgy van kiképezve, hogy gyorsan keményedő akrilkopolimerként finom diszperziójú metakrilsav-metil- és etilésztert vagy metakrilsav-metil- és etilészterkopolimer­­jének a szuszpenzióját vagy fluorkaucsuk és metilmetakrilát szuszpenziós kopolimerjét tartalmazza. Az elektróda paramétereinek, elsősorban villamos paramétereinek megfelelő azonossá­gát biztosítandó, célszerű ha az áramszedő elemet úgy állítjuk elő, hogy először zselatin, ill. poli-(N-vinilpirrolidon) jelenlétében az ezüstport galvanikusan klórozzuk mindaddig, míg az ezüst-ezüstklorid-zselatin, ill, poli-(N­­-vinilpirrolidon) viszony az ezüstpor tömegé­hez viszonyítva a 69—97,9:2—30, 0,1 — 1 ér­téket eléri, azt követően 100—70 tömeg % kló­rozott ezüstport és 0—30 tömeg % porszerű, gyorsan keményedő akrilkopolimert homogén tömeget képezve összekeverjük, és ebből for­mázzuk a másodfajú elektróda áramszedő elemét. Ily módon lehet biztosítani ugyanis, hogy az elektróda potenciál-instabilitása 0,2 mV érték alatt legyen, az egyes elektródák közöt­ti potenciálkülönbség ne lépje túl az 1 mV értéket úgy, hogy közben az ezüst felhaszná­lást 80 %-ra csökkentjük. Másodfajú elektróda áramszedő elemének előállítására, ahol az áramszedő elem mecha­nikai szilárdsága 50—80 kg/cm2 célszerű a találmány szerint, ha a már megfelelő alakra formázott testet stabilizált metakrilsav-metil­­észter jelenlétében keményítjük. Ugyancsak előnyös a találmány szerinti áramszedő elemnél, ha 70—95 tömeg% kló­rozott ezüstport és 5—30 tömeg % porszerű, gyorsan keményedő akrilkopolimert összeke­verünk. Az ily módon kiképezett elektróda áramszedő elemnél az áramszedő elem me­chanikai szilárdsága 50—80 kg/cm2, és ezüst 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom