194997. lajstromszámú szabadalom • Eljárás meghatározott célra legalkalmasabb anyagok és technológiák kiválasztására és alkalmazási feltételeik meghatározására az anyagok és technológiák összehasonlító vizsgálata alapján

5 194997 6 A fenti felismerés alapján úgy járunk el a találmány szerinti eljárás során, hogy kivá­lasztva az adott (meghatározott) célra alkal­masnak tűnő anyagokat, valamint a hozzá­juk rendelhető technológiát, illetve technoló­giákat (amelyek adott esetben csak egy vagy több kezelési lépéssel különböznek egymás­tól), az egyes, kiindulási anyagjellemzőivel ismert, illetve pontosan beazonosítható anya­gokon az alkalmazandó technológiának meg­felelő n számú meghatározott gradiensű (vál­­tozású) kombinációs kezeléseket alkalma­zunk. Az eljárás során mérjük és regisztrál­juk az egyes kezelési értékeket, illetve az összetartozó kezelési értékkombinációkat, va­lamint ezek függvényében az összetartozó anyagjellemző értékeket és mindezen adato­kat tároljuk, majd az összetartozó anyagjel­lemzők értékeinek elemző vizsgálata alapján anyagonként megvizsgáljuk, mely kezelési kombinációk eredményezték az adott célra optimális anyagtulajdonságokat. Az így ki­választott adatokat, vagyis a különféle anya­gok optimális anyagjellemzőkkel rendelkező adatait a meghatározott célt figyelembevéve rangsoroljuk és ennek alapján kiválasztjuk a meghatározott célra legalkalmasabb anyagot, ill. a hozzárendelt technológiát. A rangsorolás, majd kiválasztás során a műszaki követelményeken kívül célszerűen a gazdaságossági követelményeket is figyelem­be vesszük. Minthogy az eljárás során nyert (összetartozó) adatokat tároljuk — s ezek a későbbiekben is rendelkezésre állnak, — a mérési adatok ismeretében módunk van egy későbbi időpontban, más célra is kiválaszta­ni belőlük az optimális megoldást; illetve az adatok (anyagjellemzők) ismeretében, azokat elemezve meghatározhatjuk, hogy melyik anyag (és mely hozzárendelt technológia) milyen alkalmazási körülmények között al­kalmazható a legmegfelelőbben. Eljárásunk lényeges új vonása — és ép­pen ebben rejlik haladó jellege is — az, hogy az eljárás során nem szükséges pontosan megmérnünk a kezelési paraméterek értéke­it, csupán amikor kiválasztottuk az optimá­lis anyagjellemzőkkel rendelkező megoldáso­kat — amely anyagjellemzőket sem szüksé­ges többnyire az eljárás ezen fázisában még pontosan meghatároznunk —, majd az anyagjellemzők összehasonlító elemzése után rangsoroljuk és kiválasztjuk az adott célra legalkalmasabbnak ítélt anyagot, csupán ek­kor szükséges pontosítanunk a technológia' kezelések pontos értékét. A gyakorlatban célszerűen ez úgy történ hét, hogy az ismert mérési és kezelési érték beállítási pontatlanság értékekkel megnövel­jük a technológiai kezelések paraméterérté­­keínek azon tartományát, amelyben a kivá­lasztás után megismételjük az eljárást, s a pontos (idő- és költségigényes) méréseket csupán ezen, a kísérletben eredetileg részi­4 vevő kezelési kombinációs zónánál nagyság­rendekkel kisebb esetekben végezzük el. Az egyes technológiai kezelések ismert gra­diensű beállítása teszi azt lehetővé, hogy a kezelési tér adott pontján, ill. pontjain vagy tartományain belül az eljárásnál megenged­hető (előzőekben ismertetett okok miatt) pon­tatlansággal közvetlen mérés nélkül is (csu­pán interpolációs számításokkal) meghatá­rozhassuk a kezelési paraméterek beállítási értékeit. A találmány szerinti eljárás során célsze­rű, ha a közbenső technológiai paraméterek vonatkozásában a kezelési kombinációkat úgy valósítjuk meg, hogy hullámszerűen — tehát periodikusan, folytonosan növelve majd csökkentve — változtatjuk (ingadoztatjuk) azonos vagy egymástól eltérő hullámhosszú­ságokkal (periódus-hosszúságokkal) az egyes kezelési beállításokat (pl. intenzitási értéke­ket) és így a kezelési térben folyamatos vagy folyamatosnak tekinthető (az egyes szomszé­dos pontok között minimális a kezelési ér­tékek közötti eltérés) beállítással valósítjuk meg a vizsgálni kívánt kezelési kombináció­kat, vagyis azokat, amelyek függvényében az anyag, illetve technológia tulajdonságainak változásait össze kívánjuk hasonlítani. Célszerű továbbá, ha az azonos kezdeti technológiai lépés (ek) és/vagy azonos kez­deti tulajdonságú anyagok azonos térben, ill. terület mentén való elrendezésénél az is­métléseket egymáshoz képest kéttengelyű (merőleges x—y) 'tükörszimmetriával helyez­zük el. {Ennek kiviteli megoldását egy me­zőgazdasági példa kapcsán ismertetjük.) A találmány szerinti eljárásnál előnyös megoldás továbbá, ha a közbenső technoló­giai lépések paraméterei vonatkozásában lét­rehozott kezelési változatokat térbeli, ill. te­rület menti elrendezésnél egymáshoz képest, ill. a kezelések sorrendjének, a kezelési kom­binációk egymáshoz képest való elhelyezke­désének vonatkozásában kéttengelyű (merő­leges x—y) tükörszimmetriával helyezzük, rendezzük el. Előnyös továbbá az a foganatosítási mód, amikor a vizsgálatnál a technológia egy vagy több közbenső lépése paraméterét kez­deti lépés paraméterként vesszük figyelembe. A vizsgálattal kiválasztott legmegfelelőbb technológiai kezdeti paraméter kombinációk­hoz, ill. legmegfelelőbb kiindulási állapotú anyagokhoz, ill. a létrehozott (optimális tu­lajdonságú) anyagokhoz meghatározzuk a közbenső technológiai paraméterek azon mindkét oldalán megnövelt értéktartománya­it, amelyeken — az összes mérési pontatlan­ságok (beállítási, mérési stb.) figyelembevé­telével is — belül van az optimumot ered­ményező kezelési kombináció, majd ennek alapján, ezen tartományokban megismételt, ún. pontosító kísérlete (ke) t állítunk be az üzemi és/vagy laboratóriumi berendezéseken, a technológiai folyamatokban, és ily módon 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom