194961. lajstromszámú szabadalom • Vasalási egység
lások összegének felel meg, hozzászámítva a legkisebb felfekvési hossz kétszeresét. A legkisebb felfekvési hossz emellett 5 és 10 cm között van és általában szabvány írja elő. Ez a hosszanti lépcsőzés lehetővé teszi, hogy a vasalási egységnél eltérjünk attól a viszonylag sok hossztól,amelyre pl. a 355 273sz. AT szabadalom szerint szükség lenne. A közbenső hosszok szükséges levágása — a találmány szerinti hosszanti lépcsőzés következtében — mindegyik végtartományban csak az egyes túlnyúlásokat öleli fel. Ez gazdaságos is mivel a végtartományba benyúló egyedi rúdtúlnyomások keresztmetszete a hosszanti vasaláshoz alkalmazott vasalás teljes keresztmetszetének csak egyharmadát, illetve egynegyedét jelenti. Pl. statisztikai vizsgálatokból adódik, hogy három rudas kötegeknél a levágásból csak egy-két súlyszázalék átlagos veszteség adódik. Ezt a kis hátrányt viszont kiegyenlíti az a nagy előny, ami a nem tárgy: ra vonatkoztatott előregyártásából, a csekély számú, a helyszínen fektethető egységek számából, valamint a számítás megtakarításából adódik, mivel mindegyik vasalási egység több előre meghatározott statikai adatnak és táblázatból kivehető értéknek felel meg, és a mindenkori felhasználási esetben csak az azt kielégítő számú vasalási egységet kell alkalmazni. Ha a vasalási egységeknél vasalási hálóról van szó, amelyek folyamatos mezők vasalására alkalmasak, akkor a túlnyúlásokat meg is lehet hagyni, amennyiben a következő mezőbe tudnak benyúlni. Csekély túlméretezés ugyanis a gazdaságosság szempontjából alárendelt jelentőségű. Az esetleges levágások helyett arra is lehetőség van, hogy a túlnyúlásokot minden végtartományban lehajlítsuk. Itt is megjelenik az az előny, hogy a teljes vasalásnak csak mintegy egyharmadát kell lehajlítani. Azonkívül a találmány szerinti vasalási egységeket aszimmetrikus terhelések esetén is lehet alkalmazni, mivel ha az egyes rudakat csak az egyik oldalon vágjuk le vagy hajlítjuk le, akkor a nyomatékgörbe eltolódik, úgyhogy ebben az esetben sincs különleges gyártásra szükség. Ha meggondoljuk, hogy a tűréshatárok a terhelés megadásánál, a statikai számításoknál, a méretezésnél és az egyes rudak átmérőinek meghatározásánál kb. +5—3% között vannak, akkor látható, hogy a találmá’ny szerinti vasalási egység alkalmazása azokban az extrém esetekben is gazdaságos, amikor az egység egy második rúdját kell egy kissé levágni. A találmány szerinti vasalási egységeket sorozatban lehet összefogni, amelyben a hosszkülönbség egyrészt nagyobb, mint a legkisebb felfekvési hossz, másrészt egyenlő a két túlnyúlás összegével. Pl. a találmány szerinti vasalási egységek a következő hosszban állíthatók elő, ha az egyes rudak két túlnyúlása együttesen kb. 3 a teljes hossz 25%-a, amikor is zárójelben mindenkor egy rövidített vasalási rúd hoszszát adjuk meg: 250 cm (190 cm), 335 cm, (250 cm), 450 cm (335 cm), 600 cm (450 cm), 800 cm (600 cm). Egy további példa a találmány szerinti vasalási egység sorozatra, rövidítésekkel, amelyek mindenkor kb. 25%-ot tesznek ki, a következő: 225 cm (170 cm), 300 cm (225 cm), 400 cm (300 cm), 530 cm (400 cm), 700 cm (530 cm), 930 cm (700 cm). Az első sorozattal, a megadott öt vasalási egységgel 190 cm és 800 cm között bármilyen hossz megvalósítható, míg a közbenső hoszszokra csak az egyes rúd-túlnyúlások két végtartományát kell levágni vagy lehajlítani. A második sorozattal a 170 cm és 930 cm közötti hosszok ölelhetők fel oly módon, hogy csak hat elem túlnyúlását kell esetleg levágni. Mindkét felhozott példában a hosszkülönbségek növekvő hossz esetén nőnek, mivel a rövidítések százalékosan azonosak maradnak. Egy másik találmány szerinti sorozat, amelynél a hosszkülönbségek állandóak, pl. a következő öt elemmel tud minden hosszt felölelni 150—900 cm-ig: 300 cm (150 cm), 450 cm (300 cm), 600 cm (450 cm), 750 cm (600 cm), 900 cm (750 cm). A gyakorlatban előnyös, ha a hosszkülönbség egyrészt nagyobb, mint a legkisebb felfekvési hossz, másrészt kisebb, mint a két túlnyúlás összege. Ennél a sorozatnál az okvetlenül szükséges nagyságok között közbenső elemeket alkalmazunk, úgyhogy a szükséges hossz számára legalább két vasalási egységet kell alkalmazni. Ebből az a további lehetőség adódik, hogy legalább két különböző terhelési esetet lehet kielégíteni. Ha az egyik egység kívánt hossza a vasalási egység teljes hosszának Felel meg, akkor ez minden méretre vágás nélkül behelyezhető, úgyhogy ez egy meghatározott terhelési esetre alkalmazható. Ha azonban a vasalásnak egy nagyobb terhelést kell kielégítenie, akkor a legközelebbi hosszúságú vasalási egységre lehet visszanyúlni és ennél ez egyes túlnyúlások egy részét levágni vagy lehajlítani. Előnyösen emellett egy sorozat adódik, amelyben a hosszkülönbség mindegyik, a sorozathoz tartozó csoport három egymást követő vasalási egységének az első és harmadik vasalási egysége között legfeljebb a csoport leghosszabb vasalási egysége túlnyűlásainak összegével egyenlő. Ilyen vasalási egységet pl. olyan sorozatok képezhetnek, amelyben a hosszak 50 cm-enként vannak lépcsőzve és amely így a 180 cm és 900 cm közötti hosszakra 13 elemet ölel fel, amelyeket a következőkben ismertetünk. Ez a fele annak a sorozatnak, amit a 355 273 sz. AT szabadalomban kell alkalmazni. Hálószerű egységek előállításánál alkalmazott automatikus gyártóberendezések olyan 4 3 194961 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
