194948. lajstromszámú szabadalom • Semlegesítő és korróziógátló adalékkompozíció kőolajdesztillációs berendezésekhez
erősebb bázicitású szekunder aminok megfelelő arányú elegyéből állnak. Ilyen összetételű semlegesítő adalékok segítségével több üzemben megvalósították a pH szabályozását az optimális 5,5-6,5 pH tartományban és ezzel a korrózió sebességét számottevően csökkenteni tudták [Little, R.S.-Baum, W.H.; Hydrocarbon Processing 205 May (1977); Palmer, L.E.-Wilson, F.: Petroleum Int. 14 5 67 (1974)J. Az ammónia helyett egyre szélesebb körben használt korszerű semlegesítőszerek többsége szénhidrogénben oldható. Sósavval alkotott sóik, azonban vízoldhatók és a refluxtartályból a vizes fázissal eltávoznak, a termékek továbbfeldolgozáskor nehézséget nem okoznak. A szénhidrogénoldhatóság előnyös tulajdonság, mert ennek következtében a semlegesítő adalékok adagolási helye rugalmasabban, az adott korrózióvédelmi feladatnak megfelelően választható meg. Esetenként célszerű a semlegesítőszert magához a sómentesített kőolajhoz adagolni. így a semlegesítési reakció már a torony gőzterében megindul, a toronytetőre lényegesen kevesebb szabad sósavgáz kerül. A szénhidrogénoldhatóság további előnye, hogy az adalék a szerves oldószerben oldott korróziógátlókkal akár azonos törzsoldatból is adagolható. Még az eddigi legkorszerűbb semlegesítő adalékok korrózió csökkentő hatása sem olyan mértékű, hogy feleslegessé tenné filmképző típusú korróziós inhibitorok egyidejű adagolását. Ennek az az oka, hogy az ezideig kőolajdesztillációs tornyok pH-szabályozására alkalmas, ismertté vált termékek egyike sem rendelkezik önmagában inhibitorhatással és így a korróziósebesség csökkentését csupán a pH-ingadozások mérsékelése révén érik el. Jelentős mértékben és igen gazdaságos módon lenne növelhető a kőolajdesztillációs tornyok kondenzációs rendszerében a korrózióvédelem hatékonysága, ha rendelkezésre állnának olyan semlegesítő adalékok, amelyek az ilyen hatású anyagoktól megkívánt öszszes előnyös tulajdonság mellett számottevő korróziócsökkentő (inhibeáló) hatással is rendelkeznek. Találmányunk alapján éppen az az új felismerés, hogy semlegesítő és korróziógátló adalékkompozíciók nyerhetők, amennyiben a kívánt titrálási karakterisztikájú semlegesítőszerek előállítására vonatkozó ismeretek és azt az ismert tényt, hogy az N-atomon helyettesített alkil-anilin-származékok bizonyítottan korróziócsökkentő hatással rendelkeznek, egyidejűleg hasznosítjuk. A 174 952 sz. magyar szabadalmi leírás tanúsága szerint az N-szubsztituált anilin-származékoL inhibitorként viselkednek a kőolajdesztillációra jellemző korrózív körülmények között és ez a hatásuk N- szubsztituált-ciklohexilamin-származékokkal együtt alkalmazva mintegy kétszeresére növelhető. 4 5 A 179 256 sz. magyar szabadalmi leírás a legalább három különböző anilin- és ciklohexilamin-származékot tartalmazó reakcióelegyekben tapasztalt és az egyedi vegyületeként lényegesen meghaladó inhibitor-hatásról számol be. Ez utóbbi szabadalom a szinergetikus hatásnövekedést biztosító komponensek körét tercier aminokra is kiterjeszti (báziserősség — lgk(, = 8—10). A fent idézett szabadalom oltalmi körébe tartozó korróziógátló kompozíciók annak ellenére, hogy különböző báziserősségű aminvegyületek elegyéből állíthatók elő, nem rendelkeznek a pH szabályozás szempontjából kívánatos tulajdonságokkal, mivel a komponensek báziserősségei között nincsenek nagyságrendi különbségek (lényegében mindkettő — 1 gkö = 5—7). Ezen kompozíciók titrálási görbéi megegyeznek a közepes erősségű, illetve gyenge bázisként jellemezhető egyedi vegyületek (pl. ciklohexilamin) titrálási görbéivel. Hatékony semlegesítő adalékok kidolgozására irányuló kísérleteink során bebizonyosodott, hogy egyes alifás aminok is növelik az N-szubsztituált anilin-származékok korróziócsökkentő hatását. Bár ez a hatásfokozó tulajdonság az alifás aminok meglepően széles körében fennáll, a gyakorlat szempontjából — megfelelő báziserősségük miatt — csupán a 4-12 szénatomszámú, célszerűen di- és trialkil-amin-vegyületek vehetők számításba. A védőhatás nagyobb, mint amennyi az egyedi komponensek védőhatásának egyszerű összegezésével kapnánk, a szinergikus hatásfokozódás a tri-n-propilamin és a di-n-butil-amin esetében a legszembetűnőbb. A találmány^lényege tehát egyrészt az, hogy a semlegesítő adalékkompozíció gyengén bázikus komponenseként (-lgkfe=8-10 közötti) olyan anilin-származékot választunk, amelynek korróziógátló hatása alkil-amin-vegyületekkel szinergetikusan fokozható, másrészt az, hogy a szinergetikusan fokozott inhibitorhatást biztosító komponenst vagy komponenseket a vegyületeknek azon köréből választjuk, amelyek báziserőssége az ammónium-hidroxidénál nagyobb (-lgk*=3-4 közötti). Ezeket az említett komponenseket olyan arányban elegyítjük, hogy a kívánt titrálási görbéjű adalékhoz jussunk. Kísérleteink azt mutatják, hogy a legjobb eredményeket akkor kapjuk, ha a fenti két különböző báziserősségű komponenst 1-5:9-5 arányban keverjük. A találmány olyan semlegesítő és korróziócsökkentő adalékkompozícióra vonatkozik, mely az inhibitorhatást biztosító gyenge bázisként 10-50 t%-ban egy vagy több N-(l-6 szénatomos)-alkil-anilin-származékot, és erős bázisként 50-90 t%-ban egy vagy több 4-12 szénatomszámú alifás amint és adott esetben 5-15 t% szerves oldószert tartalmaz. Gyengén bázikus anilin-származékok közül (A komponens) az N-metil-, N-etil-, N-izo-6 194948 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
