194927. lajstromszámú szabadalom • Eljárás öntapadós műanyag-bitumenes lemezek előállítására
A találmány öntapadós műanyaggal módosított bitumenes lemezek előállítására vonatkozik, amelyek szigetelő- és védőlemezként használhatók és külön ragasztóanyagot nem tartalmaznak. Ismeretes az, hogy az öntapadós müanyag-bitumenes lemezek hordozóanyagokkal vagy azok nélkül készülnek, felületvédő fóliát tartalmaznak vagy hintéssel vannak ellátva, tapadófelületükön könnyen leválasztható védőanyagot tartalmaznak. Az öntapadást kialakító masszát bitumen és műanyagok így plasztomerek, szintetikus elasztomerek és térhálósod ásra hajlamos polimerek, továbbá ezek kombinációi keverékéből készítik hőkezeléssel. Az öntapadós masszák ragacsosságának vagyis tapadásának fokozására fenyőgyantát vagy szénhidrogén-gyantákat így terpén-fenolgyanták keverékét és különböző lágyítószereket adagolnak, öntapadós müanyag-bitumenlemezek előállítása az 1265 952 cs 1 265 953 számú brit szabadalmi leírásokban van ismertetve. Eszerint természetes vagy szintetikus kaucsuktartalmú masszát társítanak polietilén-fóliával. A 185 232 számú magyar szabadalmi leírás szerint bitumentartalmú tömör PVC fóliát hasonló összetételű habosított PVC réteggel társítanak majd erre öntapadást biztosító mükaucsuktartalmú bitumenes réteget hordanak fel. A 179 338 számú magyar szabadalmi leírás más mechanizmus szerint tapadó bitumenes szigetelőlemezek előállítását ismerteti. Az öntapadást kialakító réteget bitumen-termoplasztikus műanyag és/vagy elasztomerek és poliuretán összekeverésével készítik és a szigetelőlemezt kalanderezéssel alakítják ki a fenti kötőanyagból. Az ismert öntapadást biztosító masszák előállításánál a polimerek hőérzékenysége, a szétválási hajlam és a viszkozitás változása okoz problémát a keverékkészítés során. Ezeket a nehézségeket nem vagy Csak részben sikerült kiküszöbölni azzal, hogy a szükségesnél nagyobb mennyiségben adagolták a költséges műanyagkomponenst annak érdeké^ ben, hogy a hőkezelés hatására bekövetkező lebomlás ellenére kellő mennyiségű hatékony adalékanyag maradjon a keverékben. A műanyag és bitumen keverékek diszperz rendszernek tekinthetők, a komponensek eltérő sűrűsége miatt a diszperz polimerrészecskék kiülepednek vagy lefölöződnek a bitumenes közegből. A keverék szükséges homogenitását a hordozóanyagokra való felvitelig csak nagy hatásfokú keveréssel lehet biztosítani. A polimerek adagolása miatt megnövekszik a bitumen viszkozitása, amely egyrészt a homogenizálást megnehezíti, másrészt növeli a keverés energiaigényét. Ha a viszkozitást a keverék hőmérsékletének emelésével törekszenek csökkenteni, akkor a polimerek hőlebomlása fokozódik. A találmány célkitűzése olyan eljárás kidolgozása öntapadós bitumen-műanyag leme- 2 1 zek előállításánál, amellyel a polimerbekeverés hatásfoka növelhető, ezzel kevesebb költséges módosító komponens felhasználása szükséges azonos eredmény elérésére. A találmány szerinti eljárás öntapadós műanyag-bitumenes lemezek előállítására a műanyag és bitumen hőkezelt masszának a hordozóanyagra való kenése vagy a masszába való bemártása majd védőbevonat és leválasztó anyag alkalmazása útján azzal jellemezhető, hogy 160—200°C közötti hőmérsékleten 50—300 penetrációjú bitumenhez tömegére számítva 5—30 m%-os mennyiségben 20.000—1.000.000 átlagos molekulasúlyú természetes és/vagy szintetikus elasztomereket célszerűen sztirol-butadién kaucsukot adunk és a hőkezelés közben folyamatosan — 15°C alatti dermedéspontú 40 °C-on 90—100 mm2/s viszkozitású és legalább 180°C lobbanáspontú kis aromástartalmú ásványolajszármazékot adott esetben pedig legfeljebb 5 tömeg %-ban 60% 10 pm alattiadé 90 pm feletti szemcserészektől mentes és legalább 90% Si02-t tartalmazó stabilizálóanyagot adagolunk hozzá, majd a massza keverésének utolsó szakaszában 2—30 tömeg m% mennyiségben fenyőgyantát vagy terpénz-fenol szintetikus gyantát adunk hozzá és ezzel a keverési viszkozitást 180°C-os 3 Pas alatti értéken tartjuk, majd ismert módon a hordozóanyagra a masszát kenés vagy mártás útján felhordjuk ' 1 10—150°C közötti hőmérsékleten, végül a kialakított lemezt a védőbevonattal és a leválasztóanyaggal társítjuk. A kőolajszármazékot a massza tömegére számítva 5—30 m%-nyi menynyiségben adagoljuk. A tapadó rétegként szolgáló masszát mártással visszük fel a tapadásgátló anyagra és ehhez társítjuk a védő- és erősítő anyagokat. A találmány szerinti lehetséges két öntapadó lemez egyidejű kialakítása a következő eljárással; a) Kétoldalt szilikonozott papírt merítünk 110—150°C-os öntapadós massza olvadékba, majd a kihúzott fólia mindkét oldalára felhordjuk a védő-, bevonóanyagot. Az így kialakuló két öntapadó szalagot felhasználáskor lehet külön-külön a tapadásgátló szilikorios papírról leválasztani. b) Szalagszerűen összehajtott kisimított külső oldalán szilikonozott papírtömlőt vezetünk át bevonó fürdőn 110— 150°C-on. A kialakult öntapadó réteget mindkét oldalon védő; illetve hordozóréteggel társítjuk. A tömlőt kétoldalt felvágjuk és a két leválasztóréteggel ellátott lemezt külön-külön tekercseljük. Eljárásaink előnye a termelékenység megduplázása és az, hogy a védőrétegként alkalmazható hőre érzékeny műanyagfólia a már előzetesen ismert módon lehűtött (levegő és/vagy vízporlasztás) öntapadó felület_e kerül. Az eljárással 0,1—5 mm vastagságú öntapadó réteg alakítható ki. A lemezek gyártási szélessége 100—2000 mm, amelyik a felhasználók igényeinek megfelelő szélességű 2 194927 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
