194927. lajstromszámú szabadalom • Eljárás öntapadós műanyag-bitumenes lemezek előállítására

A találmány öntapadós műanyaggal mó­dosított bitumenes lemezek előállítására vo­natkozik, amelyek szigetelő- és védőlemezként használhatók és külön ragasztóanyagot nem tartalmaznak. Ismeretes az, hogy az öntapadós müanyag­­-bitumenes lemezek hordozóanyagokkal vagy azok nélkül készülnek, felületvédő fóliát tar­talmaznak vagy hintéssel vannak ellátva, tapadófelületükön könnyen leválasztható vé­dőanyagot tartalmaznak. Az öntapadást kiala­kító masszát bitumen és műanyagok így plasztomerek, szintetikus elasztomerek és tér­hálósod ásra hajlamos polimerek, továbbá ezek kombinációi keverékéből készítik hőkeze­léssel. Az öntapadós masszák ragacsosságá­nak vagyis tapadásának fokozására fenyő­gyantát vagy szénhidrogén-gyantákat így terpén-fenolgyanták keverékét és különböző lágyítószereket adagolnak, öntapadós mü­­anyag-bitumenlemezek előállítása az 1265 952 cs 1 265 953 számú brit szabadalmi leírások­ban van ismertetve. Eszerint természetes vagy szintetikus kaucsuktartalmú masszát társítanak polietilén-fóliával. A 185 232 számú magyar szabadalmi leírás szerint bitumen­­tartalmú tömör PVC fóliát hasonló összetéte­lű habosított PVC réteggel társítanak majd erre öntapadást biztosító mükaucsuktartalmú bitumenes réteget hordanak fel. A 179 338 szá­mú magyar szabadalmi leírás más mechaniz­mus szerint tapadó bitumenes szigetelőleme­zek előállítását ismerteti. Az öntapadást kiala­kító réteget bitumen-termoplasztikus mű­anyag és/vagy elasztomerek és poliuretán összekeverésével készítik és a szigetelő­­lemezt kalanderezéssel alakítják ki a fenti kötőanyagból. Az ismert öntapadást biztosító masszák előállításánál a polimerek hőérzékenysége, a szétválási hajlam és a viszkozitás változá­sa okoz problémát a keverékkészítés során. Ezeket a nehézségeket nem vagy Csak rész­ben sikerült kiküszöbölni azzal, hogy a szüksé­gesnél nagyobb mennyiségben adagolták a költséges műanyagkomponenst annak érdeké^ ben, hogy a hőkezelés hatására bekövetkező lebomlás ellenére kellő mennyiségű hatékony adalékanyag maradjon a keverékben. A mű­anyag és bitumen keverékek diszperz rend­szernek tekinthetők, a komponensek eltérő sűrűsége miatt a diszperz polimerrészecskék kiülepednek vagy lefölöződnek a bitumenes közegből. A keverék szükséges homogenitá­sát a hordozóanyagokra való felvitelig csak nagy hatásfokú keveréssel lehet biztosítani. A polimerek adagolása miatt megnövekszik a bitumen viszkozitása, amely egyrészt a ho­­mogenizálást megnehezíti, másrészt növeli a keverés energiaigényét. Ha a viszkozitást a keverék hőmérsékletének emelésével töreksze­nek csökkenteni, akkor a polimerek hőlebomlá­sa fokozódik. A találmány célkitűzése olyan eljárás ki­dolgozása öntapadós bitumen-műanyag leme- 2 1 zek előállításánál, amellyel a polimerbekeve­rés hatásfoka növelhető, ezzel kevesebb költsé­ges módosító komponens felhasználása szük­séges azonos eredmény elérésére. A találmány szerinti eljárás öntapadós műanyag-bitumenes lemezek előállítására a műanyag és bitumen hőkezelt masszának a hordozóanyagra való kenése vagy a masszá­ba való bemártása majd védőbevonat és leválasztó anyag alkalmazása útján azzal jellemezhető, hogy 160—200°C közötti hőmér­sékleten 50—300 penetrációjú bitumenhez tö­megére számítva 5—30 m%-os mennyiség­ben 20.000—1.000.000 átlagos molekulasúlyú természetes és/vagy szintetikus elasztomere­ket célszerűen sztirol-butadién kaucsukot adunk és a hőkezelés közben folyamato­san — 15°C alatti dermedéspontú 40 °C-on 90—100 mm2/s viszkozitású és legalább 180°C lobbanáspontú kis aromástartalmú ásvány­olajszármazékot adott esetben pedig leg­feljebb 5 tömeg %-ban 60% 10 pm alattiadé 90 pm feletti szemcserészektől mentes és legalább 90% Si02-t tartalmazó stabilizáló­anyagot adagolunk hozzá, majd a massza keverésének utolsó szakaszában 2—30 tö­meg m% mennyiségben fenyőgyantát vagy terpénz-fenol szintetikus gyantát adunk hozzá és ezzel a keverési viszkozitást 180°C-os 3 Pas alatti értéken tartjuk, majd ismert mó­don a hordozóanyagra a masszát kenés vagy mártás útján felhordjuk ' 1 10—150°C közötti hőmérsékleten, végül a kialakított le­mezt a védőbevonattal és a leválasztóanyag­gal társítjuk. A kőolajszármazékot a massza tömegére számítva 5—30 m%-nyi meny­­nyiségben adagoljuk. A tapadó rétegként szolgáló masszát mártással visszük fel a ta­padásgátló anyagra és ehhez társítjuk a védő- és erősítő anyagokat. A találmány szerinti lehetséges két öntapadó lemez egy­idejű kialakítása a következő eljárással; a) Kétoldalt szilikonozott papírt merítünk 110—150°C-os öntapadós massza olvadékba, majd a kihúzott fólia mindkét oldalára fel­hordjuk a védő-, bevonóanyagot. Az így kialakuló két öntapadó szalagot felhasználás­kor lehet külön-külön a tapadásgátló sziliko­­rios papírról leválasztani. b) Szalagszerűen összehajtott kisimított külső oldalán szilikonozott papírtömlőt veze­tünk át bevonó fürdőn 110— 150°C-on. A kiala­kult öntapadó réteget mindkét oldalon védő; illetve hordozóréteggel társítjuk. A tömlőt kétoldalt felvágjuk és a két leválasztóréteg­gel ellátott lemezt külön-külön tekercseljük. Eljárásaink előnye a termelékenység meg­duplázása és az, hogy a védőrétegként al­kalmazható hőre érzékeny műanyagfólia a már előzetesen ismert módon lehűtött (leve­gő és/vagy vízporlasztás) öntapadó felület­­_e kerül. Az eljárással 0,1—5 mm vastagságú önta­padó réteg alakítható ki. A lemezek gyár­tási szélessége 100—2000 mm, amelyik a fel­használók igényeinek megfelelő szélességű 2 194927 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom