194917. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklodextrin metilezésére heterogén fázisban

194917-ciklodextrint is. Találmányunk lényege az, hogy a metilezéshez fázis-transzferkatalizá­­tort alkalmazunk, és reakcióban mind a ciklo­­dextrin, mind a bázis szilárd halmazállapot­ban van. A reakcióelegyben a már metile­­zett ciklodextrinek feloldódnak. Mivel a ciklodextrinekben nagyszámú és különböző reakcióképességgel jellemzett hidroxílcsoportok találhatók, a homogén me­­tilezett ciklodextrinek előállítása igen proble­matikus. Egyes esetekben — pl. gyógyszer­­készítmények — elengedhetetlenül szükséges, hogy az anyag homogén legyen és csak egy­féle vegyületet tartalmazzon. A bé(a-ciklo­­dextrinnél azonban a 21 hidroxilcsoport me­­tilezhetősége — amennyiben nem permetile­­zett ciklodextrinről van szó — redkÍYÜl nagyszámú helyzeti izomer keverékét jelenthe­ti. A metilezett ciklodextrinek sajátságával foglalkozó kutatások feltárták ezek széles­körű alkalmazási lehetőségeit, amelyek azon alapszanak, hogy a metilezett ciklodextrinek a hidrofób anyagokkal szemben új típusú de­­tergens anyagként viselkednek. így számos technikai célra nem szükséges tökéletesen homogén termék, hanem a különböző mérték­ben metilezett, egymástól csak igen nagy tech­nikai nehézségekkel és rendkívül drágán el­választható homológok és izomerek keveréke teljesen megfelel. Ezek az anyagok éppúgy he­terogén homológ és izomer keverékek, mint pl. a gyakorlatban alkalmazott detergensek. Átlagos metilezési fokkal lehet őket jellemez­ni, de gyakorlati szempontból legfontosabb jellemzőjük az, hogy miképpen képesek hid­­rofilizálni a hidrofób vegyületeket. Az átla­gos metilezési fok azt jelenti, hogy a ciklo­­dextrín molekulákban átlagosan hány hidro­xilcsoport van metilezve. Az ilyen technikai célokra tehát hete­rogén, de definiált összetételű, ugyanakkor viszonylag olcsón előállítható metilezett ciklo­­dextrin keverékek szükségesek. Az ilyen ter­mékek előállítására az eddig ismert eljárá­sok alkalmazását gazdasági és technikai prob­lémák gyakorlatilag kizárják. Néhány ilyen probléma: a drága, nehezen regenerálható oldószerek, a nagy viszkozitás miatt alkalmaz­ható viszonylag kis koncentrációk, víz mint oldószer esetében a többszörös ismételt meti­­lezés szükségessége, folyékony ammónia ese­tében a metilezőszerként használható metil­­-jodid ára stb. A találmány szerint előállított terméket biológiai konverzióknál lehet kiválóan alkal­mazni, például a hidrokortizon prednizolonná való konvertálásakor. Eljárásunk részleteit az alábbi példák szemléltetik. PÉLDÁK 1. példa Keverővei, hőmérővel, adagoló nyílással felszerelt négynyakú gömblombikba bemérünk 5 g (4,4 mmol) ß-ciklodextrint, 200 cm3 szá­raz tetrahidrofuránt, 12,75 g (227,3 mmol) porított kálium-hidroxidot és 1 g trikapril-3-metil-ammónium-klorid (Aliquat 336) fázis­­-transzíer katalizátort. A reacióelegyet jeges­vízzel hütjük, 0—5°C-on hozzácsepegtetünk 5,85 cm3 (61,6 mmol) dimetil-szulfátot és ezzel kevertetjük 7 órán keresztül. Másnap hűtés közben a kevert reakcióelegyhez cse­pegtetünk 2 cm3 (21 mmol) dimetil-szul­fátot, és ezzel 6 órán keresztül kevertetjük, újabb egy éjjeli állás után a hűtött reakció­elegyhez keverés közben ismét hozzácsepeg­tetünk 2 cm3 (21 mmol) dimetil-szulfátot, amivel 6 órát kevertetjük. A reakcióelegyet redős szűrőn leszűrjük, a szőriéihez 3 cm3 koncentrált ammónium­­-hídroxid oldatot adunk,és azzal 1—2 órát kevertetjük szobahőfokon, majd az egészet vá­­kjumban szárazra pároljuk. A maradék szi­rupot 3X15 cm3 langyos vízzel extraháljuk, az egyesített vizes extraktumot előre meg­nedvesített, redős szűrőpapíron szűrjük. A vi­zes oldatot vákuumban bepároljuk, a maradé­kot 40 cm3 kloroformban feloldjuk, redős szűrőpapíron leszűrjük, vákuumban szárazra pároljuk. Fehér, habos, amorf termék kelet­kezik. Termelés: 3,92 g. Zeissel módszerrel mérve a termék metoxi­­-tartalma 29,1 %, az átlagos metilezési fok 12,4. Vízoldékonyság 22°C-on: 23 g (100 ml) az oldat 70°C-on opálosodik!), kloroformban korlátlanul oldódik. 2. példa A reakció végrehajtása és feldolgozása az 1. példában leírtak szerint történik, azzal a különbséggel, hogy oldószerként 200 cm3 benzolt alkalmazunk. Termelés: 1,5 g. Metoxitartalom: 29,5%, az átlagos metilezési fok 12,6. Az oldhatóság megegyezik az 1. példa sze­rinti termékkel. 3. példa A reakció végrehajtása és feldolgozása az 1. példában leírtak szerint történik, azzal a különbséggel, hogy oldószerként 200 cm3 1,2-diklóretánt használunk. Termelés: 3,03 g. Metoxitartalom 30,6%, az átlagos metilezési fok 13,1. Vízoldékonyság: 26 g (100 ml) az oldat 65°C-on opálosodik!), kloroformban korlát­lanul oldódik. 4. példa Az I. példában leírt készülékbe bemérünk 2 g (1,76 mmol) ß-ciklodextrint, 80 cm3 szá­raz tetrahidrofuránt, 5,1 g (90,9 mmol) porí­tott kálium-hidroxidot és 0,4 g TBAB (teíra­­butil-ammónium-bromid) fázis-transzfer ka talizátort. A reakcióelegyhez szobahőfokon keverés közben hozzácsepegtetünk 2,35 cm3 (24,6 mmol) dimetil-szulfátot, és ezzel 7 órán keresztül kevertetjük. Egy éjjeli állás után a reakcióelegyet papíron leszűrjük és vákuum­ban bepároljuk. A maradékot feloldjuk 30 cm4 kloroformban és 5X10 cm3 vízzel ki­mossuk. A kloroformos fázist nátrium-szul-4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom