194911. lajstromszámú szabadalom • Eljárás L-alanil-D-izoglutaminil-amantil, valamint ilyen vvegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
194911 Az 1. táblázat adataiból kitűnik, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyület adagolása az ovalmubinnal szemben a késleltetett túlérzékenység növekedéséhez vezet,és az a hatás 100 pg-os dózis esetén az MDP és FCA hatásával összemérhető. 2. vizsgálat A DNS-bioszintézis in vivo vizsgálatához leginkább jelzett timidint alkalmaznak. Ez a pirimidin-dezoxinukleozid prekurzor különböző foszforilező reakciókkal dTTP, dezoxi-timidin-trifoszfáttá foszforilezhető, amely közvetlen prekurzora sejtben végbemenő DNS szintézishez. A jelzett timidin fokozott beépülése a DNS-be a bioszintézis aktiválását jelenti, amely viszont megelőzi a sejtosztódást. Az alábbi vizsgálat egyike a legérzékenyebb és legmegbízhatóbb eljárásoknak, amellyel a sejtosztódást mérni lehet. 150-160 g-os hím patkányoknak (Wilstar törzs), azonos koncentrációjú oldat formá-5 2. Táblázat jában adagoltuk a vizsgálandó anyagokat, 1,00 mg/kg MDP-t és 0,74 mg/kg ADP-t. Ezután, 16 óra elteltével az állatokat megöltük, de 2 órával előtte intraperitoneáli- 5 san 20 pCi mennyiségű timidin-metil-3H-t adagoltunk 0,3 ml fiziológiás sóoldatban (specifikus adtivitás 20 Ci/mmól). A lefagyasztott szerveket kivettük és gyor- 10 san 0,2 n perklórsavval homogenizáltuk. A kiúlepedő részt többször 0,2 n perklórsavva! mostuk és alkalikus hidrolízissel az RNS-t elválasztottuk. A fehérje-DNS-csapadékból a nukleotid komponenst 1 n perklórsavas hid- 15 rolízissei felszabadítottuk, a folyékony fázist semlegesítettük és megszárítottuk. Egy további perklórsavas hidrolízissel a DNS-nukleotidokat a bázisokká alakítottuk, majd ezután a timidint ismételt papírkromatográfiával kro- 20 matográfiásan tiszta formában elválasztottuk és radioaktivitását szcintillációval meghatároztuk. A kapott eredményeket a 2. tábláz atban foglaltuk össze. 6 Patkánymáj, -vese, -thymus és -lép DNS-szintézisének meghatározása metil-3H-timidin alkalmazásával MDP és ADP adagolása után cpm/ juml DNS Thymin Máj Vese Thymus Lép Kontroll 1 750 1 750 940 1 1 150 MDP (muramil-dipeptid) 4 100 2 350 1 400 10 900 ADP (adamantil-dipeptid) 2 950 2 200 1 550 16 500 A fenti adatokból kitűnik, hogy az ADP, már egyszeri 0,75 mg/kg-os mennyiségben való adagolása is jelentősen fokozza a metil-3H-timidin beépülését thymus és lép DNS szintézisénél. Mindkét szervnek jelentős szerepe van a tumor- és sejtimmunítás kialakulásában. Az adatok azt mutatják, hogy a timidin beépülése thymus esetében jelentősen nő, és ez nagyságrendileg megegyezik az ilyen hatásokról régóta ismert MDP-nél kapott eredménnyel. Lép esetében megállapítható, hogy míg az MDP semmiféle hatást nem fejt ki, az ADP-vel itt is jelentős timidin-beépülést fokozó hatás mutatkozik. A kapott eredmények MDP és lép esetében megegyeznek az irodalomból eddig ismert eredményekkel. Az MDP és a találmány szerinti eljárással előállított ADP összehasonlításából egyértelműen kitűnik, hogy az 4 ADP sokkal előnyösebb tulajdonságú, mivel egyidejűleg mindkét, az immunreakcióban fontos szerepet játszó szervben jelentős hatást 50 fejt ki-3. vizsgálat Számos, eddig előállított MDP-analógról 55 kimutatták, hogy előnyös immunoadjuváns és immunostimuláló hatásuk mellett, károsai lázkeltő hatásúak, ami a klinikai alkalmazásukat gátolta. Kísérleteink során ezért megvizsgáltuk a találmány szerinti vegyüle- 0Q tek lázkeltő hatását nyulak esetében, MDP-vel összehasonlítva. A vizsgálatokhoz 1,8- 2,0 kg súlyú nyulaknak intravénásán 100- 100 pg/kg mennyiségben adagoltuk a két vegyületet. A kontrollállatoknak azonos térfogatban (0,2 ml) fiziológiás konyhasóoldatol adagoltunk. A nyulak hőmérsékletét ez-
