194910. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új D-glükopiranóz-származékok és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
194910 láris immunitást a közvetítő fertőzések elleni védelmet a baktériumok, a vírusok vagy paraziták ellen javíthassuk. Végül is a fent ismertetett vegyületeket különböző antigénekkel keverve adjuvánsokként alkalmazhatjuk kísérletek esetén és antiszérumok terápiás és diagnosztikai célokra való Ipari előállításakor, valamint immunológiailag limfocitapopuláció indukálására a sejttranszfer eljárásokban. Az új vegyületek ezen túlmenően az antigének egyidejű adagolása nélkül is alkalmazhatók, mivel a küszöbértéknél kisebb immunreakciókat mind az emberekben, mind pedig az állatokban elősegítik. A vegyületek tehát a szervezet védekezését segítik elő, különösen a szervezet védekezésének stimulálásába, például krónikus vagy akut, vagy pedig szelektív (antigénspecifikus) immunológiai megbetegedésekben, valamint veleszületett, de szerzett általános (ami annyit jelent, hogy nem antigenspecifikus) immunológiai hiányállapotokban, így idősebb korban súlyos primer megbetegedések esetén és mindenekelőtt ionizáló sugárterápia után vagy immunszuppressziós hatású hormonok adagolása után. Az említett anyagokat így előnyösen antibiotikumokkal, kemoterápentikumokkal vagy egyéb gyógyszerekkel együtt alkalmazhatjuk. Végül is az ismertetett anyagok fertőző megbetegedések általános profilaxisában alkalmazhatjuk mind embereknél, mind pedig az állatoknál. Az (I) általános képletű D-glükóz-piranóz-származékok kombinációja antibiotikumokkal az antibiotikus hatás növelését okozza. Az antibiotikumok hatásának növelésére szolgáló eljárás során egy (1) általános képletű D-glükopiranóz-származékok, különösen muramii- vagy normuramil-vegyületet egy antibiotikummal együtt adagolunk. Ennek során a D-glükopiranóz-származékot legfeljebb 24 órával az antibiotikum adagolása előtt vagy után, előnyösen egyidejűleg juttatjuk a szervezetbe. Kombinációs vegyületként különösen a fentiekben előnyösként említett mufamil- és normuramil-vegyületeket alkalmazzuk. Az antibiotikumokat a szokásos módon alkalmazzuk, így szubkután, intravénásán vagy orálisan, míg a muramilpeptideket, különösen ha nem az antibiotikumokkal együtt alkalmazzuk, szubkután adagoljuk. A találmány szerinti eljárással előállított piranózszármazékokkal együtt adagolható antibiotikumok közül különösen a következő csoportok a ß-laktäm-antibiotikumok az aminoglükozidok, tetraciklinek, makrolidok, linkomicinek, poliénantibiotikumok, polipeptidantibiotikumok, antraciklinek, klór- és tiamfenikolok, cikloszerinek, fuzidinsavak vagy rifamicinek említendők. A ß-laktäm antibiotikumok közül előnyösek a penicillinek, a cefalosporinok, penémek, nokardicinek, tiénamicinek és a klavulánvegyületek, például a klavulánsavak. 19 A penicillinek közül elsősorban az amoxicillin, ampicillin, karbenicillin, kloxacillin, ciklacillin, dikloxacillin, mecillinam, metíc Ilin, penícíllin-G, peniciIlin-V, pivampicillin, szulbenicillin, azlocillin, tikarcillin, mezlocillin, pivmecillinam vagy a 6-(4-endo-azatriciklo [5.2.2.02»6] undec-8-enil) -metilén-aminopenicillánsav említendő. A cefalosporinok csoportjából megemlíthe'ők például a cefaklór, cefazaflur, cefazolin, cefadroxil, cefoxitin, cefuroxim, cefacetril. cefalexin, cefaloglicin, cefaloridin, cefalotin, cefamandol, cefanon, cefapirin, cefatrizir, cefradin, cefroxadin (7-ß-[D-2-amino-2- - ( ! ,4-ciklohexadienil) -acetamidoj -3-metoxi-3-cefem-4-karbonsav = CGP 9000), cefszulodin, cefotaxim, cefotiám, ceftezol vagy cefadezon. A nokardicinek közül megemlítendők például a nokardicin A és a tienamicinek és a klavulánsavak közül például a tienamicin, illetve a klavulánsav. Az aminoglükozidok közül különösen a sz'reptomícinek, például a sztreptomidin és a sztreptomicin A, neomicinek, például a neomicin B, tobramicinek, például a tobramicin vagy dibekacin, kanamicinek (például a kanamicin A, B és C keveréke), valamint az amikacinek, gentamicinek, (például a gentamicin A, C,, C2 vagy Cla keveréke) vagy a szizomicinek, így a szizomicin vagy netilmicin, továbbá lividomicin, ribokamicin és paromomicin említendők. Tetraciklinekként különösen a tetraciklin, dcxiciklin, klórtetraciklon, oxitetraciklin vagy a metaciklin említendők. Makrolidként felsorolhatok például a maridomicin, spiramicinek, így a spiramicin I, II és III, eritromicinek, például az eritrom cin, oleandomicinek, például az oleandom cin és a tetraacetiioleandomicin és linkom cinekként például a linkomicin és a kiindariicin. Polién-antibiotikumként megemlíthetjük különösen az amfotericin S-t és ennek meti 1 észterét vagy a nisztatint. Polipeptid-antibiotikumként különösen megemlítendők a kolisztin, gramicidin S, polimixin-B, virginiamicin, tirotricin, viomicin vagy vankomicin sorolhatók fel. A fentiekben említett kombinációs készítmények adagolási egységként az antibiotikumok szokásos mennyiségeit tartalmazzák, például 50 és 100 mg, általában 100 és 500 mg közötti mennyiséget. A piranózszármazékok mennyisége a tervezett alkalmazás helyétől függ. Az orálisan alkalmazott készítmények esetében nagyobb mennyiséget adagolunk mint az injekciós készítmények esetében. Orális készítmények 1 mg-tól az alkalmazott antibiotikum mennyiségének a fele mennyiségét tartalmazzák az I általános képletű piranózszármazékokat és általában 5 és 50 mg közötti mennyiség. A gyomornedvve! szemben rezisztens bevonattal ellátott tabletták alkalmazásakor a tablettánként kevesebb mint 20 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
