194897. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-(foszfono-metil)-glicin előállítására
dása után az oldószert és az adott esetben jelenlévő fölös savhalogenidet eltávolíthatjuk, és így a savhalogenidnek megfelelő sav N-(ciano-metil)-N-(klór-metil)-amidját magas hozammal különíthetjük el. Ez az amid azonban hő hatására, valamint hidrolitikus behatásra gyorsan elbomlik, ezért semleges atmoszférában kell tartanunk, ha elkülönítjük. Legelőnyösebben a savhalogenidből nem használunk felesleget, és az a) reakciólépésben használt oldószert a b) reakciólépés oldószeréül is használjuk. így nem szükséges az a) reakciólépés elvégzése után az oldószert eltávolítani, és a reakcióelegyet közvetlenül felhasználhatjuk a b) reakciólépésben. A találmány szerinti eljárás b) lépésének egyik előnyös kiviteli módja szerint az alkalmazott savhalogenidnek megfelelő sav N- (ciano-metil) -N- (halogén-metil)-amidját és a foszíitot molárisán körülbelül egyenlő menynyiségekben reagáltatjuk. Kevésbé előnyösen használhatunk legfeljebb 2 mólnyi foszfitot, és még kevésbé előnyösen alkalmazhatunk legfeljebb 10 mólnyi fölösleget. E reakció exoterm (hőfejlődéssel jár), és 0°C és H0°C közötti, előnyösebben 40°C és 100°C közötti, és legelőnyösebben 75°C és 85°C közötti hőmérsékleten végezzük. A reakcióhoz nincs szükség oldószerre, alkalmazhatunk azonban valamilyen semleges oldószert, előnyösen 40°C és 100°C közötti forráspontú oldószert. Ilyen oldószer például az 1,2-diklór-etán, diklór-metán, tetrahidrofurán és a toluol. Ha semleges oldószert alkalmazunk, ez felveszi a reakcióban keletkező hőt. Legelőnyösebben az a) reakciólépésben alkalmazott oldószert használjuk. A b) reakciólépésben adott esetben használt oldószert a c) reakciólépés lejátszódása után eltávolítjuk, ezért előnyösen olyan oldószert használunk, amelyet le lehet desztillálni. Az (V) általános képletű alkálifém-foszfitokat, ahol R1 és R2 jelentése a fenti és R3 jelentése alkálifématom, semleges atmoszférában, például nitrogén-atmoszférában reagáltatjuk az N- (ciano-metil) -N-(halogén-metil) -amidokkal. Az aikálifém-foszfitot úgy állíthatjuk elő, hogy alkálifém-alkoholátot, alkálifém-hidridet vagy alkálifémet (VIII) általános képletű kétszeresen helyettesített foszfit — a képletben R1 és R2 jelentése a fenti — ekvimoláris mennyiségével reagáltatunk. A reakciót semleges atmoszférában, például nitrogén-atmoszférában végezzük. A (IXa) általános képletű alkálifém-foszfitok, ahol R1, R2 és M jelentése a fenti, tautomer egyensúlyban vannak a (IXb) általános képletű vegyületekkel, ahol R1 és R2 jelentése a fenti és M jelentése alkálifématom. A találmány szerinti eljárás c) lépésének egyik előnyös kiviteli módja szerint a b) lépésben kapott foszfonátot molárisán ötszörös 3 mennyiségű vízzel hidrolizáljuk. A hidrolízist a fentiekben meghatározott erős sav jelenlétében végezzük. Savként szervetlen savat, előnyösen sósavat vagy bróm-hidrogénsavat használunk. A hidrolízis során a kívánt N-(foszfono-metil)-glicint kapjuk. Előnyösen legalább két mólnyi mennyiségű savat használunk. Még előnyösebben a két mólnyi menynyiséghez képest nagy fölöslegű savat használunk. Az előnyös sósavat vagy bróm-hidrogénsavat tömény vagy vízzel hígított formájában használhatjuk. A hidrolízist 0°C és 200°C közötti, előnyösen 50°C és 140°C közötti, és legelőnyösebben 100°C és 125°C közötti hőmérsékleten végezzük. A reakciót elvégezhetjük atmoszférikus vagy ennél nagyobb, vagy kisebb nyomáson. Előnyösen atmoszférikus nyomáson dolgozunk. A c) reakciólépésben keletkező, szilárd N-(foszfono-metil)-glicint önmagában ismert módszerekkel különíthetjük el. Az illékony, cseppfolyós termékeket, mint például alkoholokat (például metanolt), kloridokat (például metil-kloridot), savakat (például ecetsavat), vizet és a sav fölöslegét önmagában ismert módon, csökkentett nyomáson végzett desztilláció útján távolíthatjuk el. Az N-(foszfono-metii)-glicint nagy tisztaságban úgy állítjuk elő, hogy a nyersterméket feloldjuk vízben, az oldat pH-ját 1-2-re állítjuk, majd az oldatból kikristályosodó anyagot szűrés útján elkülönítjük. A találmány szerinti eljárást az alábbiakban — a találmány oltalmi körének szűkítése nélkül — példákkal szemléltetjük. 1. példa N-( Ciano-metil )-N-(klór-m etil )-acetam id [(IVa) képlet] 17 g (0,0835 mól) 1,3,5-trisz-(ciano-metil) - -hexahidro-1,3,5-triazint gömblombikban 150 ml 1,2-diklór-etánban szuszpendálunk. A szuszpenzióhoz egyszerre hozzáadunk 40 ml (0,563 mól) acetil-kloridot, az elegyet 3 órán át forraljuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ily módon 26,9 g (hozam: 79,85%) N-(ciano-metil)-N-(klór-metil)-acetamidot kapunk. A termék szerkezetét a szokásos analitikai módszerekkel (IR-spektrum, NMR-spektrum és tömegs'pektrun) határozzuk meg. 2. példa (N-Ciano-metil-N-acetil)-amino-metU-foszfonsav-dimetil-észter [(Via) képlet] 26,9 g (0,2 mól), az 1. példában leírt módon kapott amidot 75 ml diklór-metánban oldjuk, hozzáadunk 25,5 g (0,206 mól) trimetil-foszfitot, az elegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd félórán át forraljuk, és ezután az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ily módon 34,9 g (hozam: 79,32%) kívánt terméket kapunk. A termék szerkezetét IR-spektruma, NMR-spektruma és tömegspektruma segítségével határozzuk meg 4 194897 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
