194890. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibakteriális hatású 7-oxo- 4-tia-1-azabiciklo [3,2,0]hept-2-én-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

194890 14 hatunk. Mindegyik esetben a só különösen egy fiziológiailag elviselhető só, az észter pedig célszerűen olyan, amely fiziológiai kö­rülmények között eltávolítható. Ezekre a mű­veletekre fentebb soroltunk fel példákat. Mind az A., mind a B. reakcióvázlat sze­rinti eljárás bármelyik szakaszában a reak­­cióelegyből elkülöníthetjük a kívánt vegyü­­letet, és kívánt esetben a szerves vegyüle­­tek tisztításánál szokásos alkalmas módsze­rekkel, például kromatográfiásan és kristá­lyosítással tisztíthatjuk. Amint arra fentebb már utaltunk, a kü­lönböző közbenső termékeket különféle izome­rek elegyei alakjában állíthatjuk elő. Eze­ket az izomerelegyeket a szintézis bárme­lyik részében elválaszthatjuk vagy rezovál­­hatjuk, vagy az izomerek keverékét használ­hatjuk fel a következő reakciókhoz. A (VIII) vagy (XIII) általános képle­­tü vegyület 4R-izomerjének a klórozása túl­nyomórészt a (IX) általános képletű vegyü­let, illetve a (XIV) általános képletű vegyü­let 4S-izomerjét szolgáltatja. A (IX) vagy a (XIV) általános képletű vegyületnél a 4S- és 4R-izomer aránya függ a klórozószertől és az alkalmazott reakciókörülményektől, ál­talában azonban 3:1 és akár 18:1 közötti. A 4R- és 4S-izomereket könnyen szétválaszt­hatjuk, például kromatográfiás úton. A (IX) és (XIV) általános képletű ve­­gyületeknél E/Z izoméria is fellép a kettőskö­tésnél. Egyes esetekben a (IX) vagy (XIV) általános képletű vegyületet gyakorlatilag tiszta E- vagy Z-izomer alakjában nyerjük. Más esetekben az E- és Z-izomerek keve­rékét kapjuk, s a 4R- és 4S-izomereket kí­vánt esetben még az egyes E- és Z-izome­­rekre választhatjuk szét. Általában nincs szük­ség arra, hogy szétválasszuk az E- és a Z­­-izomert, előnyös azonban a 4R- és a 4S­­-izomer szétválasztása a (IV), illetve (V) általános képletű vegyületté történő átalakí­tás előtt, mivel a 4S-izomer bázissal rea­­gáltatva a kívánatosabb (IV) vagy (V) ál­talános képletű 5R-izomerré, majd utána az (I) vagy (la) általános képletű vegyületté alakul. Amint azt fentebb már említettük, az (I) általános képletű vegyület 5-ös, 6-os és 8-as szénatomja, egymástól függetlenül R- vagy S-konfigurációjú lehet. Bármilyen, két vagy több izomerből álló keveréket rezolválhatunk, ha szükséges, vagy az (I) általános kép­­le'tű vegyületet izomerkeverék alakjában hasz­nálhatjuk fel. Az (I) általános képletű ve­gyület 5-ös helyzeténél az előnyös konfigu­ráció általában R, a természetben előfor­duló penicillineknél és cefalosporinoknál fenn­álló konfigurációnak megfelelően, a 6-os hely­zetnél az előnyös konfiguráció S, a 8-as hely­zetnél pedig R. Az (I) általános képletű vegyületek, to­vábbá a 2-karboxilcsoport észterei és sói bé­­ta-laktamáz-inhibitorok, és a vegyületek ál­13 8 tatában ellenállnak a Gram-pozitív organiz­musok, például a Staphylococcus aureus, és a Gram-negatív organizmusok, például az En­terobacter cloacae által termelt béta-lakta­­mázok hatásának. A vegyületek maguk antibakteriális tulaj­donságokkal is rendelkeznek, ennek követ­keztében felhasználhatók embereknél és álla­toknál az olyan bakteriális fertőzések keze­lésére, amelyeket Gram-pozitív vagy Gram­­-negatív baktériumok, például a Staphylo­coccus aureus, Streptococcus pyogenes, Ba­cillus subtilis, Escherichia coli, Pseudomonas aeruginosa vagy Proteus morganii okoznak, még akkor is, ha a felsorolt baktériumok némelyik törzse penicillinnel szemben rezisz­­tens. Azt tapasztaltuk, hogy az (I) általános képletű vegyületek (és a 2-karboxilcsoport észterei), amelyek észterezett hidroxilcsopor­­tot tartalmaznak 8-as helyzetben, szintén ren­delkeznek antibakteriális és/vagy béta-lak­­tamáz-gátló tulajdonságokkal, különösen, mi­vel a 8-as helyzetű észtercsoport észterázok­­kal in vivo elhasítható. Ezen túlmenően, a 8 hidroxil-csoport észterezése növelheti a fel­szívódás mértékét orális beadás esetén. Az (I) általános képletű vegyületek be­­leérthetők a 2 102 798 sz. nagy-britanniai sza­badalmi bejelentésünk (I) általános képle­tebe, azonban ott sem maguk a vegyületek, sem az előállításuk nincs leírva. Emellett a jelen bejelentésben szereplő (I) általá­nos képletű vegyületek az antimikróbás ha­tás tekintetében előnyösebbek, mint a koráb­bi szabadalmi bejelentésünkben tárgyalt meg­felelő helyettesítetlen fenoxivegyület. Például a kálium-5R-3- (4-karbamoil-fenoxi) -6S- ( 1R­­-hidroxi -etil)-7-oxo -4-tia -1 - azabiciklo [3, 2,0] hept-2-én-2-karboxilát különféle mikroor­ganizmusokkal, különösen béta-laktamázt ter­melő organizmusokkal szemben antibakteriá­lis hatása nagyobb, mint a megfelelő helyettesi­­tetlen 3-fenoxi-vegyületé, amint az az alábbi táblázatból látható. Az antimikróbás hatást a minimális gát­ló koncentráció (MIC) mérésével határoztuk meg. A vegyületek MIC-értékét egy standard vizsgálat, az „agar hígításos vizsgálat“ se­gítségével határoztuk meg, Lorian szerint [Antibiotics in Laboratory Medicine, Williams and Wilkins, Baltimore/London, 1980] a kö­vetkezőképpen: Mindegyik vizsgált vegyületből sorozat­hígítást végeztünk, kétszeresen csökkenő kon­centráció alkalmazásával, Petri-csészékben, amelyek 15-15 ml Mueller Hinton agart (gyár­­+ó: Difco) tartalmaztak. A bakteriális növe­kedés vizsgálatához kontrollként egy olyan Petri-csészét használtunk, amely csak a Muel­ler Hinton agart tartalmazta. Az egyes Petri­­csészék tartalmát többpontos ojtókészülék (gyártó: Denley) segítségével fertőztük meg, amellyel 0,6 pl mennyiséget juttatunk a Pet-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom