194876. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 1-szulfo- 2-azetidinon-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

7 194876 8 R1 és Rû jelentése a már megadott — például kénsavanhidriddel vagy ennek reakcióképes származékával reagáltatjuk. A kénsavanhid­­rid reakcióképes származéka például lehet adduktum, így kénsavanhidrid-bázis (például kénsavanhidrid-piridin, kénsavanhidrid-trime­­til-amin, kénsavanhidrid-pikolin, kénsavan­­hidrid-lutidin), kénsavanhidrid-N,N-dimetil­­-formamid, kénsavanhidrid-dioxán, kénsavan­­hidrid-klór-szuifonsav. Ebben a reakcióban 1—4 mól ( 11b) álta­lános képletű vegyületre — a képletben, R1 és R° jelentése a már megadott — számítva mintegy 1 —10 mól, előnyösen 1—5 mól kén­­savanhidridet vagy ennek reakcióképes szár­mazékát alkalmazzuk. A reakcióhőmérséklet —78 és 80°C közötti, előnyösen —20 és 60°C. közötti. A reakciót végrehajthatjuk oldószer jelenlétében. Ilyen esetekben a szokásos oldó­szerek és víz alkalmazható. Megfelelő, szerves oldószerek az éterek — így a dioxán, a tetrahid­­rofurán és a dietil-éter —, az észterek — így az etil-acetát és az etil-formiát —, a halogé­nezett szénhidrogének — így a kloroform és a diklór-metán —, a szénhidrogének — így a benzol, a toluol és az n-hexán —, az ami­­dok — így az N,N-dimetil-formamid, N,N-di­­metil-acetamid — önmagukban vagy elegyeik formájában. A reakció általában néhány perc­től néhány óráig terjedő idő alatt megy végbe a (IIb) általános képletű kiindulási vegyü­­lettől — a képletben R' és R° jelentése a már megadott —, a szulfonálószertől, a reakció­hőmérséklettől és az alkalmazott oldószertől függően, de néhány esetben a reakcióbefeje­ződéséhez több napra van szükség. A reak­ció befejeződése után a reakcióelegyet ismert módon tisztíthatjuk és választhatjuk el, így például oldószeres extrakcióval, átkristályosí­­tással vagy kromatográfiásan, és így kapjuk az (la) általános képletű vegyületet — a kép­letben Ra, R1 jelentése a már megadott. Az így kapott, R1 helyén aminocsoportot tartalmazó vegyületet kívánt esetben acilez­­zük. Az acilezőszer az R' csoportot tartal­mazó, szerves karbonsav [(R°COOH) álta­lános képletű sav, ahol R°CÖ jelentése az R1 jelentésében megadott acilezett aminocsoport acilcsoportjának megfelelő, csoport] vagy ennek a karboxilcsoporton képzett reakció­képes származéka lehet. Alkalmazhatjuk például a (LXXVI), (LXXV1I), (LXXVI11), (LXXIX) vagy (LXXX) általános képletű karbonsavakat vagy reakcióképes származé­kait. A képletekben Q7, Q8, Q8“, Q8Í> ésCOOQ9 jelentése a^Tnár vagy a későbbiekben meg­adott.; A szerves karbonsav reakcióképes szár­mazéka például savanhidrid, aktív amid, aktív észter, savhalogenid vagy aktív tioész­­ter lehet, amelyeknek példáiként a következő vegyületeket soroljuk fel. 1) Savanhidridek A savanhidrid lehet például hidrogén-ha­­logeniddel képzett vegyes anhidrid (például hidrogén-kloriddal, hidrogén-bromiddal kép­zett anhidrid), melynél a szerves karbon­savrész monoalkil-szénsav, alifás karbonsav (például ecetsav, pivalinsav, valeriánsav, izovaleriánsav vagy triklór-ecetsav), aromás karbonsav (benzoesav) lehet. Savanhidrid­­ként alkalmazhatunk szimmetrikus savan­­hidrideket is. 2) Aktív amidok Az aktív amidok például pirazollal, imid­­azollal, 4-helyettesített imidazollal, dimetil­­-pirazollal vagy benzopirazollal képzett ami­dok lehetnek. 3) Aktív észterek Az aktív észterek például metil-, etil-, metoxi-metil-, propargil-, 4-nitro-fenil-, 2,4- -dinitro-fenil-, triklór-fenil-, pentaklór-íenil­­vagy mezil - fenil-észtér, valamint az előbb említett karbonsavaknak 1 -hidroxi-1 H-2-piri­­donnal, N-hidroxi-szukcinimiddel vagy N-hidr­­oxi-ftálimiddel képzett észtere lehet. A szerves karbonsav reakcióképes szár­mazékának a kiválasztása az alkalmazott savtól függ. Ha acilezőszerként szabad kar­bonsavat alkalmazunk, a reakciót előnyösen kondenzálószer jelenlétében folytatjuk le. Ilyen kondenzálószer például az N,N’-dicik­­lohexil-karbodiimid, az N-ciklohexil-N’-morfo­­lino-etil-karbodiimid, az N-ciklohexil-N’-(4- -dietil-amino-ciklohexil)-karbodiimid és az N-etil-N’- (3-dimetil-amino-propil) -karbodi­­imid. Az acile~ést általában oldószerben foly­tatjuk le. Az oldószer lehet például víz, ace­­ton, dioxán, acetonitril, metilén-klorid, klo­roform, diklór-etán, tetrahidrofurán, etil-ace­tát, N,N-dimetil-formamid, N,N-dimetil-acet­­amid vagy piridin vagy egyéb inert oldószer. Az említett hidrofil oldószereket alkalmaz­hatjuk vízzel együtt is. Az acilezési reakciót lefolytathatjuk bázis jelenlétében is, bázisként trialkil - aminokat (például trimetil-amint, trietil-amint, tribu­­til-amint, N-metil-morfolint vagy N-metil-pi­­peridint), alkálifém-karbonátot, N,N-dialkil­­-amint, N,N-dialkil-benzil-amint, piridint, piko­­lint, lutidint, 1,5-diazabiciklo [4,3,0] nonán-5- -ént, 1,4-diazabiciklo [2,2,2] oktánt vagy 1,8- -diazabiciklo [5,4,4] undecén-7-t alkalmazha­tunk. Az előzőekben említett bázisok és kon­denzálószerek közül a folyékony vegyületek oldószerként is szolgálhatnak. A reakcióhő­mérséklet nem kritikus, és a reakciót álta­lában szobahőmérsékleten hűtés közben foly­tatjuk le, és ilyen körülmények között a reakció néhány perctől többször 10 óráig terjedő idő alatt végbemegy. A kapott (I) általános kép­letű vegyületet — a képletben R, R1 és X jelen­tése a már megadott — ismert módon izo­láljuk és tisztítjuk, például bepárlással, a folyékony savnak bázissá vagy a bázisnak savvá való átalakításával, oldószercserével, oldószeres extrakcióval, kristályosítással, át­­kristályosítással, frakcionált desztillálással, kromatográfiásan vagy egyéb módszerrel. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom