194876. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 1-szulfo- 2-azetidinon-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

res mennyiségben alkalmazzuk. A (LXXXI) általános képletű vegyület — a képletben R\ R”” és R’”” jelentése a már megadott — fel­oldódása céljából bázist adhatunk az oldószer­hez. Bázisként például szerves bázist, így pi­­ridint, N-metil-morfolint vagy trietil-amint alkalmazunk. 1 mól (LXXXI) általános kép­letű vegyöletre — a képletben R’, R”” és R’”” jelentése a már megadott — számítva 1 — 2,5 mól bázist alkalmazunk. A reakcióhőmér­séklet általában —30°C és 50°C közötti, elő­nyösen —20°C és 25°C közötti, különösen —5°C és 5°C közötti. A reakcióidő általábán mintegy 1—20 óra. A kapott (LXXXI) általá­nos képletű aktív tioészter — a képletben R’, R”” és R’”” jelentése a már megadott — ál­talában csapadékot alkot, és így szűréssel izolálható. Kívánt esetben a szűrés előtt a reakcióé légyhez vizet adunk, a vizes oldatot az előbb említett^ szerves oldószerek egyiké­vel extraháljuk, majd az extraktumhoz n-he­­xánt adunk,és így a (LXXXI) általános kép­letű,aktív tioésztert csapadék alakjában kap­juk meg. Az előzőekben említett vegyületek meg felelő funkciós származékának kiválasztása a (LXXXI) általános képletű vegyületek J?’, R”” és R’”” szubsztituensétől függ. A leírt eljárásban az (A’) vegyületet, sóját vagy védett származékát először a (LXXXI) általános képletű karbonsavval — a képletben R’, R”” és R’”” jelentése a már megadott — vagy reakcióképes származé­kával reagáltatjuk, ennek során 1 mól (A’) vegyületre számítva legalább 1 mól, előnyö­sen 1—4 mól (LXXXI) általános képletű ve­gyületet alkalmazunk. A reakciót általában oldószerben folytatjuk le. Az oldószer lehet víz, aceton, dioxán, acetonitril, metilén-klo­­rid, kloroform, diklór-etán, tetrahidrofurán, etil-acetát, N,N-dimetil-formamid, N,N-dime­­til-acetamid, piridin vagy egyéb, a reakció­val szemben inert oldószer. Alkalmazhatunk hidrofil oldószereket vizes elegyeik formájá­ban. Ha a szabad (LXXXI) általános kép­letű karbonsavat — a képletben R’, R”” és R’”” jelentése a már megadott — alkalmaz­zuk, a reakciót előnyösen kondenzálószer, például N,N’:diciklohexil-karbodiimid, N-ciklo­­hexil-N’-morfolino-etil-karbodiimid, N-ciklo­­hexil-N’- (4-dietilamino-ciklohexil) -karbodi­­imid vagy N-etil-N’-(3-dimetilamino-propil)­­-karbodiimid jelenlétében folytatjuk le. A reak­ciót lefolytathatjuk bázis, így alkálifém-kar­bonát, trialkil-amin (így trimetil-amin, tri­­etil-amin, tributil-amin, N-metil-morfolin vagy N-metil-piperidin), N,N-dialkil-anilin, N,N’­­-dialkil-benzil-amin, piridin, pikolin, lutidin, 1,5-diazabiciklo [4,3,0] non-5-én, 1,4-diazabi­­ciklo[2,2,2]oktán vagy 1,8-diazabiciklo[5,4,4] undecén-7 jelenlétében is. Ha a bázis vagy a kondenzálószer folyékony halmazállapotú, ez lehet az oldószer is. A reakcióhőmérséklet nem kritikus, a reakciót általában hűtés közben vagy szobahőmérsékleten folytatjuk le. A re­21 akció néhány perctől néhány óráig terjedő idő alatt megy végbe. Ha (LXXXI) általá­nos képletű aktív tioésztert — a képletben R’, R”” és R’”” jelentése a már megadott — alkalmazunk, ezt 1 mól (A’) vegyületre szá­mítva, előnyösen 1—2 mól mennyiségben alkalmazzuk. Aktív tioészterek alkalmazása esetén előnyös oldószerek a halogénezett al­­kánok, például a metilén-klorid, és előnyös bázisok például a trialkil-aminok, így a tri­metil-amin. A reakcióhőmérséklet 0—40°C, a reakcióidő általában néhány perc és több óra közötti. A reakcióterméket önmagában ismert módon nyerjük ki és tisztítjuk, például bepár­­lással, a pH-beállításával, fázis átvitellel, oldószeres extrakcióval, kristályosítással, átkristályosítással, frakcionált desztillálással vagy kromatográfiásan. A kapott reakció­­terméket alkalmazhatjuk a reakcióelegyben, izolálás nélkül a következő lépésben. A fentiek szerint kapott terméket a védő­csoport eltávolításához kiindulási vegyület­­ként alkalmazzuk. Ezt a lépést az előzőekben a védőcsoport eltávolításánál leírt eljárások szerint végezhetjük, melyet szulfonálás követ. Az (I’) általános képletű vegyületek — a képletben R’, R”” és R’”” jelentése a már meg­adott — sóik közül előnyösek a nem toxikus kationokkal, különösen mono- vagy dinát­­rium-ionokkal képzett sók. Az (L) általános képletű vegyületek dinátrium sói nem várt módon kristályos formában izolálhatok, táro­lás során stabilak és jól oldódnak vízben. Az (T) általános képletű vegyületek — a kép­letben R’, R”” és R’”” jelentése a már meg­adott — kristályos dinátrium sóit úgy állít­juk elő, hogy az (I’) általános képletű vegyü­let nem-kristályos dinátriumsóját vízgőzzel hozzuk érintkezésbe, amíg a súlyának 0,2— 0,7-sz.eres mennyiségének megfelelő vizet ab­szorbeál, majd az (I’) általános képletű ve­gyület dínátrium sójának vizes oldatát kon­denzáljuk, míg a víztartalom a só súlyának 0,2—0,7-szeresét éri el, ezután az (I’) álta­lános képletű vegyület dinátrium sójának vi­zes oldatához szerves oldószert adunk. Szer­ves oldószerként vízzel elegyedő oldószere­ket alkalmazunk. Ilyenek az alkoholok, pél­dául a metanol, az etanol, az n-propanol, az izopropanol, és a butanol, a ketonok, így az aceton és a metil-etil-keton, a nitrilek, így az acetonitril és a propionitril, az éterek, így a dietil-éter, a tetrahidrofurán és a dioxán, valamint az említett oldószerek elegyei. Az oldószer mennyisége általában nem korláto­zott. 1 rész vizes oldatra számítva rendszerint 1 — 100 rész oldószert alkalmazunk. A kristá­lyok előállítását 0—40°C, előnyösen 10—35°C, különösen 15—30°C hőmérsékleten végezzük. 0°C-nál alacsonyabb hőmérsékleten a kristá­lyok növekedése túl lassú, míg 4Ö°C-nál ma­gasabb hőmérsékleten a kiindulási vegyület és/yagy a végtermék bomlik,és így a kristá­lyosítás kitermeldése csökken. A kristályok előállításához szükséges idő a kiindulási ve-22 13 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom