194871. lajstromszámú szabadalom • Gumirugózású felfüggesztés

194871 A hatóanyagot a szokásos hordozóanya­gokkal és segédanyagokkal kombinálva ad­juk be. Az adagolás a kezelni kívánt élőlény fajtájától, életkorától, egyéni állapotától, továbbá a beadás módjától függ. Körülbelül 70 kg testtömegű emlősök számára például a napi adag — a betegség természetétől és jellegétől, az egyéni állapottól és az életkor­tól függően — előnyösen kb. 10—500 mg, különösen kb. 50 — kb. 250 mg és speciálisan kb. 70—150 mg, orális beadás esetén. A találmány a továbbiakban még az olyan gyógyszerkészítmények előállítási eljárására is vonatkozik, melyek hatóanyaga valamilyen (I) általános képletű vegyület, vagy egy só­képzésre alkalmas tulajdonságokkal rendel­kező (I) általános képletű vegyületnek vala­milyen gyógyászati célokra alkalmas sója. Ezek a gyógyszerkészítmények koszorűér-tá­­gítóként és vérnyomáscsökkentő szerként kardiovaszkuláris (szív- és érrendszeri) be­tegségi állapotok, mint pl. angina pectoris és következményei, érgörcsök, központi és perifériás keringési zavarok, továbbá magas vérnyomás, szabálytalan szívműködés (ar­rhythmia) és szívelégtelenség kezelésére, to­vábbá a vérlemezkék aggregációjának gát­lására szolgálnak. A találmány szerinti gyógyszerkészítmé­nyek melegvérűeknek enterálisan, így orá­lisan vagy rektálisan, továbbá szublingvá- Iisan, valamint parenterálisan beadható gyógy­szerkülönlegességek. A megfelelő adagolási egységek, így különösen a perorálisan és/vagy szublingválisan beadható készítmények, mint pl. a drazsék, tabletták vagy kapszulák elő­nyösen kb. 10 mg — kb. 300 mg, különösen kb. 20 mg — kb. 200 mg mennyiségben tar­talmazzák a hordozóanyagok mellett az (I) általános képletű vegyületet, vagy a sókép­zésre alkalmas vegyület valamilyen gyógy­szerészeti szempontból elfogadható sóját, mimellett a hordozóanyagnak is gyógysze­részeti szempontból elfogadhatónak kell len­nie. Alkalmas hordozóanyagok elsősorban a töltőanyagok. Ilyenek például a cukorféle­ségek, mint a laktóz, a szacharóz, a mannit és a szorbit; a cellulózkészítmények és/vagy a kalcium-foszfátok, mint a trikalcium-fosz­­fát vagy a kalcium-hidrogén-foszfát; továbbá a kötőanyagok, mint a keményítőcsirizek, melyeket kukoricakeményítőből, búzakeményí­tőből, rizskeményítőből vagy burgonyakemé­nyítőből lehet készíteni, a zselatin, a tragant és a metilcellulóz. Kívánt esetben használ­hatunk szétesést elősegítő szereket, ilyenek a fent említett keményítőféleségek, továbbá a karboxi-metil-keményítő, a térhálósított poli­­(vinil-pirrolidon), az agar, az alginsav vagy valamilyen sója, mint a nátrium-alginát. A segédanyagok közül elsősorban a csúsztató- és kenőanyagokat említjük meg, ilyen a ko­vasav, a talkum, a sztearinsav és sói, így pél­dául a magnézium-sztearát vagy a kalcium-11-sztearát és/vagy a polietilénglikol. A drazsé­magokat megfelelő bevonattal láthatjuk el, ezek adott esetben a gyomorsavval szemben ellenállók lehetnek. Ezekhez a bevonatokhoz — egyebek mellett — tömény cukoroldatokat használunk, melyek adott esetben még gumi­­arábikumot, talkumot, poli(vinil-pírrolidon)-t, polietilénglikolt és/vagy titán-dioxidot is tar­talmaznak, de megfelelő szerves oldószerben vagy ilyen oldószerek elegyében oldott lakkot is alkalmazhatunk. A gyomorsavval szemben ellenálló bevonatok készítéséhez az erre al­kalmas cellulózszármazékok, így az acetil-cel­­lulóz-ftalát vagy a hidroxi-propil-metil-cellu­­lóz-ftalát oldatát használjuk. A tablettákhoz, illetve a drazsébevonatokhoz színezékeket vagy pigmenteket is lehet adni, a különböző hatóanyagtartalmú készítmények azonosí­tása vagy megjelölése céljából. További, orálisan alkalmazható gyógy­szerkészítmények a zselatinból készült össze­dugható kapszulák, valamint a zselatinból és valamilyen lágyítóból, így pl. glicerinből vagy szorbitból készült lágy, zárt kapszulák. Az összerakható kapszulák a hatóanyagot granu­látum formájában tartalmazhatják, ami vala­milyen töltőanyaggal, így .laktózzal, vagy valamilyen kötőanyaggal, így keményítőfé­leségekkel és/vagy csűsztatószerekkel, így talkummal vagy magnézium-sztearáttal ké­szült és adott esetben stabilizálószerekkel le­het összekeverve. A lágy kapszulákban a ha­tóanyag előnyösen valamilyen alkalmas folya­dékban, így folyékony zsírokban (olajokban), paraffinolajban vagy folyékony polietiléngli­­kolban van oldva vagy szuszpendálva és az ilyen oldatok vagy szuszpenziók is tartalmaz­hatnak stabilizálószereket. Előnyösek — töb­bek között — az olyan kapszulák, melyeket egyfelől könnyen szét lehet harapni és ezáltal a hatóanyag szublingvális felszívódását és gyorsan bekövetkező gyógyszerhatást lehet elérni, másfelől rágatlanul is lenyelhetők. Rektálisan alkalmazható gyógyszerké­szítményként például a szuppozitóriumok jönnek tekintetbe; ezek a hatóanyag és vala­milyen szuppozitórium-alapmassza kombi­nációjából állnak. Szuppozitórium-alapmasz­­sza céljaira alkalmasak pl. bizonyos termé­szetes eredetű vagy szintetikus trigliceridek, egyes paraffin szénhidrogének, polietiléngli­­kolok és magasabb molekulasúlyú alkano­­lok. Alkalmazhatunk még zselatinból készült végbélkapszulákat is, ezek a hatóanyag és egy alapmassza kombinációját tartalmazzák. Ilyen alapmasszaként például folyékony tri­gliceridek, po 1 ieti lén g 1 ikolok vagy paraffin szénhidrogének jönnek tekintetbe. Parenterális alkalmazásra elsősorban a vízoldható formájában, így például vízold­ható sója formájában levő hatóanyag vizes oldata felel meg. A parenterálisan beadható készítmények azonban lehetnek szuszpenziók, így alkalmas olajos szuszpenziók is, melyek a hatóanyag mellett a célnak megfelelő lipo-12 7 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom