194818. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-fenil- vagy piridil-szulfonil-diamid származékok előállítására
194818 1 A találmány tárgya eljárás N-fenih vagy piridil-szulfonil-diamidok előállítására. A találmány szerint egy 2-amino-benzoesavvagy nikotinsav-származékot kén-trioxiddal, klór-szulfonsavval vagy kén-trioxid és egy tercier amin adduktumával hígítószer és egy tercier amin jelenlétében reagáltatunk, és az így kapott szulfamidsav-sót egy primer aminnal és egy foszfor-halogeniddel reagáltatjuk, illetve egy 2-amino-benzoesav nikotinsav-származékot egy N-alkil-cikloalkil-szulfamidsavval vagy ilyen savak sójával hígítószer és foszfor-halogenid jelenlétében reagáltatunk. Ismeretes, hogy az N-(2-metoxi-karbonil-fenil) -N’-izopropi l-szul főni I-diamid előállítható úgy, hogy antranilsav-metil-észtert egy piridinbázis jelenlétében, amely hígítószerként is szolgál, klór-szulfonsavval reagáltatnak, és az így kapott szulfamidsav-sót foszfor-pentoxid, mint dehidratálószer jelenlétében, izopropil-aminnal reagáltatják (A 0 070 467 számú európai szabadalmi leírás). Ennek az eljárásnak számos hátránya van, amelyek főképpen az ipari méretekben való kivitelezést nehezítik meg. A reakciópartnerek kedvezőtlen mennyiségi viszonyai miatt (nagy feleslegek) a reakciókeverék feldolgozása a berendezés szempontjából költséges és nagy veszteségekkel jár. Ezenkívül a foszfor-pentoxi használata heterogén reakciókeverékhez vezet; a foszfor-pentoxidnak a felszabaduló vízzel végbemenő hidrolízise darabos csapadékot eredményez, amely a készülék eldugaszolásához vezet és lehetetlenné teszi a reakció optimális lefolyását. Azt találtuk, hogy az (I) általános képletü N-fenil- vagy piridil-szulfonil-diamidokat — a képletben R' l-5 szénatomos alkilcsoport, R2 1-5 szénatomos alkilcsoport vagy 3-8 szénatomos cikloalkil-csoport, R3 hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport és Y =CH- vagy =N- csoport — előállíthatjuk egy 2-amino-benzoesav- vagy nikotinsav-származékból kiindulva, előnyösen úgy, hogy egy (II) általános képletü 2-amino-benzoesav- vagy nikotinsav-származékot a képletben R1, R3 és Y a fenti jelentésűek — a) kén-trioxiddal, klór-szulfonsavval vagy kén-trioxid és egy tercier amin adduktumával egy A tercier amin és hígítószer jelenlétében reagáltatunk, és az így kapott megfelelő szulfamidsav-sót foszíoril-klorid, mint dehid ratálószer jelenlétében egy (III) általános képletü primer amínnal — a képletben R2 a fenti jelentésű — reagáltatjuk; vagy b) egy A tercier amin, hígítószer és íoszforil-klorid, mint dehidratálószer jelenlétében egy (IV) általános képletü szulfamidsavvai vagy egy ilyen sav A tercier-aminnal képzett sójával — a képletben R2 a fenti jelentésű — reagáltatunk. A technika állásához tartozó eljárásokkal — amelyeknél dehidratálószerként foszfor-2-pentoxidot használnak —- összehasonlítva, a találmány szerinti eljárások az N-fenil-, valamint az N-piridil-szulfonil-diamidokat nagy tisztaságban és kitermeléssel eredményezik. Elsősorban a foszíoril-klorid, mint dehidrutálószer alkalmazásánál lettek volna alacíony kitermelések, valamint a foszforsav-amid képződésével járó mellékreakciók és az ezek által kiváltott és ezek következtébe) fellépő reakciók várhatók [Houben-Weyk Methoden der organischen Chemie, 12/2 kötet, 386. oldal, IV. kiadás, 1964], Az a) eljárásváltozatot az [A] reakcióvázlat, a b) eljárásváltozatot a [B] reakcióvázlat szemlélteti. Mint A tercier amin használhatók a trialkil-aminok, előnyösen az 1-4 szénatomos alkilcsoportokat tartalmazó trialkil-aminok, például trimetil-amin, trietil-amin, dimetil-etil amin, dimetil-n-propil-amin, tri-n-propil-am n, triizopropil-amin, tri-n-butil-amin, triizobatil-amin, dimetil-n-butil-amin, az N,N-dia kil-N-cikloalkil-aminok, előnyösen i-4 szératomos alkiicsoportokkal és 6—8 szénatomos cikloalkil-csoportokkal, például az N,N-dímetil-N-ciklohexil-amin; az N,N-dia l ki -ani 1 inok, előnyösen 1-4 szénatomos alki -, főképpen metil- vagy etilcsoportokkal, például az N,N-dimetil-ariilin, N ,N-dietil - -ani'in, N-metil-N-etil-anilin; a heterociklusos tercier aminok, így az N-alkil-morfolinok, N-alkil-piperidinek, N-alkil-imidazolok, N-a ki 1 -pirrolok, alkil-piridinek, diaIkil-pirídinek, előnyösen 1-4 szénatomos alki 1 -, elsősorban metil- vagy etil-szuszbtitunsekkel, például az N-metil-morfolin, N-etii morfolin, N-metil-piperidin, N-etil-imidazol, N-metil-pirrol, alfa-, béta-, gamma-pikolin, 2,4-lutidin, 2,6-lutidin, valamint a kinolin, kinaldin és piridin. Ezeknek a tercier aminoknak a keverékei is használhatók. Előnyös aminok a trialkil-aminok, valamint az N,N-dialkil-N-cikloalkil-aminok. Hígítószerként alkalmasak mind a poláris, mind az apoláris vegyületek, például a halogénezett szénhidrogének, így a metilén-dikló! id, 1,1- és 1,2-diklór-etán, 1,2-cisz-diklór-eti én, 1,1-, 1,2- és 1,3-dikIór-propán, 1,4- -dik lór-bután, szén-tetraklorid, tetraklór-etán, 1,1,1- és 1,1,2-triklór-etán, triklór-etilén, pentak ór-etán, triklór-fluor-metán, klór-benzol, dikmr-benzolok, így az o-, m- és p-diklór-be izol, klór-toluolok, így az o-, m- és p-klór-toluol, diklór-toluoiok, így a 2,4-diklór-toluol, triklór-benzolok, így az 1,2,4-triklór-benzol; éterek, így az étilén-glikol-climetil-éter, dietil-étt r, di-n-propil-éter, metil-terc-butil-éter; a uitro-szénhidrogének, így a nitro-metán, nitio-benzol, o-, m- és p-klór-nitro-benzol, o- és p-nitro-toluol; szénhidrogének, így a benzol, toluol, xilol, hexán, heptán, oktán; tetraalkil-karbamidok, így a tetrametil-karbamid; N,N-dialkil-amidok, így a dimeHl-formamid vagy ilyt n hígítószerek keverékei. Célszerűen halogén-szénhidrogéneket vagy étereket haszná-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
